március 21, 2013

The Fallen Ones.

The Fallen Ones.

Első önálló Good Omens fanfictionöm, éljen a Crowley/Azirafael páros.
Überangst.
Tényleg.

Isten mentette, hogy songfic erre, de csak a szövege ihletett meg, hangulatában nem passzol.


- Hiányzik az életed?
Ezt kérdezi legelőször, amikor hason fekszik és Crowley ujjaival játszik. Még alig hajnalodik; az ablak teljesen bepárásodott a szoba melegétől.
Azirafael megborzong.
- Nekünk nincsen életünk.
- Pontosan.– Elereszti a karcsú, fehér ujjakat. – Mi már mindent elveszítettünk. Ami itt történik, az egy hallucináció, egy hosszú álom. A mi valóságunk máshol van. Egy másik világban, ahol a törvényeinket hagytuk.
Könyökére támaszkodva keresi Crowley fedetlen pillantását. A tekintet nevet.
- Akárhogy próbálkozol, nem győzheted meg magad, hogy nem vagy bűnös – szól Crowley vigyorogva, és belemarkol Azirafael hajába, hogy közelebb húzza.
- Én nem azért...
- Dehogynem. – Durván tép az ajkaiba, amíg Azirafael fel nem szisszen. – Figyelmeztetlek, angyal. Csak akkor szeress belém, ha készen állsz arra, hogy bolonddá tegyelek.

* * *

Annyiszor tette tűzbe a kezét, hogy csontig égett. Már nem kéne fájdalmat éreznie.
- Vadászat. – A hang lelehethalk; alig tör át a nyári zápor tombolásán. Bárcsak tompíthatna a szavak élén. – Ugye tudod?
Azirafael összeszorítja az ajkait. Akkor sem akar hátra nézni, amikor léptek közelítenek felé. Egy kéz kinyúl, hogy a vállára simuljon; az érintés felér egy pofonnal.
Az ágy besüllyed mögötte.
- Persze soha nem kértem tőled, hogy bízz meg bennem. – A kéz továbbsiklik a meztelen nyakra, végigkúszik a kulcscsonton és megállapodik a behorpadt mellkason, amely sóhajra emelkedik és süllyed.
- Akkor dobj el – suttogja rekedten a szürkületbe. – Vess véget neki, ha tudsz. De tudod mit?
- Mm?
- Látlak. – Azirafael hátrafordul és szembetalálja magát a sárgán villanó kígyószemekkel. – A szégyen miatt borult sötétségbe az elméd, de én átlátok rajta.
Crowley halványan elmosolyodik.
- Hazudj még nekem – kéri lágyan és megcsókolja Azirafael csontos vállát. – Hazudj még.

12 megjegyzés:

Reisuto írta...

üss gyomron, tépd ki a szívem és csámcsogj rajta, nem fog úgy fájni, mint ez; de ez egy édes, felemelő, ihletett, asdfghjkléáű jellegű fájdalom. Nagyon tetszik és nagyon kellett már, és nagyon köszönöm. (Azért egy kicsit bazd meg ha már ott vagy.)

уαмι. írta...

Csak egy nagyon-nagyon kicsit fogom megbaszni.
Ezer köszönet és hála! ♥

Tinuviel írta...

Kegyetlen, de valahol csodálatos is. Szörnyű vagy, mert ficc régen fájt ennyire, de valahogy nagyon szeretlek ezért. Most csak ennyi telet tőlem, mert még mindig a hatása alatt vagyok, meg leszek is még egy darabig szerintem.

Green Sphinx írta...

(a blogspot eltűntette a kommentem. ELTŰNTETTE A KOMMENTEM. verd meg, lécci ;A;)

"- Te azért létezel, hogy boldoggá tegyél minket (engem) *w* - gondolta az ártatlan gyermek, amikor meglátta, hogy a drága Yami Good Omens fanficet írt. Ügyet sem vetett a baljóslatú képre, leírásra és címre, mohón kattintott a "További bejegyzések" gombra. Azóta is kontrollálhatatlanul sír. The End."

De tényleg. Néha elfelejtem milyen kegyetlenül szépeket tudsz írni, mikor nem figyelünk rád és nem követeljük a fluffot. "Vadászat. – A hang lelehethalk; alig tör át a nyári zápor tombolásán. Bárcsak tompíthatna a szavak élén. – Ugye tudod?" A fenébe is már ;___; Köszönöm (hogy újra megöltél egy darabot belőlem na jó nem), hogy olvashattam ezt a szépséget, és csak annyit mondhatok: még!

уαмι. írta...

Szeretem, hogy szerettek, mert így halálra engeditek kínozni magatokat. ♥ Na nem mintha volna ilyen jellegű törekvésem, természetesen. *félrepillant*
Nagyon szépen köszönöm a kritikád, nagyon boldoggá tettél vele. x

уαмι. írta...

(Blogspot megverve. Javaslom, ne kattints rá túl erőszakosan, mert fel fog nyögni fájdalmában.)
Ne tanuljatok! Soha ne tanuljatok, olyan jó érzés verbálisan gyomorszájon vágni titeket!
Szeretlek egyébként, remélem tudod. ♥
Egy pillanatra elkalandozik a fluffellenőr figyelme, és yami máris kitépi a fiókot, előszedi az angstíró tollát és sátáni kacajt hallatva körmölni kezd.
Nagyon-nagyon köszönöm a kritikád! Good Omenst is kaptok még, nem kell aggódni. :)
Legközelebb talán eret vágni se akartok tőle - ezt nem ígérem meg, mert meg fogom szegni a szavam.

Kija írta...

Oh, igen, igen, igen *-*
Iszonyatosan kegyetlen és mégis csodálatos. *-*
Baromi boldog vagyok mostanában, de ez most akkor is kellett, mert kellett és kész. Szükségem van rá. *-* És igen, ezért is jár a pötyi, mert komolyan fantasztikus, és így ezredik olvasásra sincs benne kivetnivaló, mert mégis mi lenne, mikor iszonyatosan szép*--* És továbbra is kegyetlen Q-Q

уαмι. írta...

Általában a Crowrafaelről a szenvedés és a kétségbeesés és a beteljesítetlen jut eszembe, szóval - FÁJJON MINDENKINEK! Mert az vicces. Hm.
Nyolc pötty, nagyon menőnek érzem ám magam.
Utolértelek! Beértelek! Há! Soha nem írtam még egymásután hét választ - talán csak tegnap.
Nagyon szépen köszönöm! xxx

River írta...

Hogyanmiért voltál képes 33 sorban
érted, épp 33, leszámoltam,
(szándékos? ha nem, akkor viszont zseniális
ha igen, akkor is)
ENNYIRE CUDARUL TÖKÉLETESEN megragadni őket?!

A mozdulatok, a pillanatok, az egész hangulat és elolvastam most még egyszer, hátha találok benne valamit ami nem tökéletes, de nincs, és ami nem fáj, de nincs. *hajtép*

Ez olyan "kapsz most fél perc olvasásélményt de utána egész este bent marad a gondolataidban és belülről szed szét" dolog.

уαмι. írta...

Hátdeénnemtudom, tényleg nem
(egyébként nem szándékos, soha nem gondolom át ennyire... :DD)
Jézusom, nagyon-nagyon szépen köszönöm. @_@ Imádom, hogy imádod, és imádlak érte. Tényleg. Köszönöm. <33

Reyklani írta...

Én is tudom ám, hogy kedvenc és egyetlen ineffable husbands párosunk egyformán angstra és fluffra teremtetett, de akkor is!
Még nem tudom egész biztosra, hogy az apránként, sebészi pontosággal szétcincált lelkem fáj-e vagy az érzelmi tornádóba keveredett szivem, de az biztos, hogy élveztem. Mégmégmég akarok!
Az egész annyira sötét, szenvedélytől fütőtt, lebilincselő, és gyengéden kegyetlen, hogy már megint nincs életem. Se tehetségem. Ezek után jó darabig még nem is lesz, persze ez is csak a te érdemed.
Köszönöm, hogy olvashattam!

уαмι. írta...

Yeaaaaa, imádom, hogy mazochista hajlammal megáldott lelkek járnak fel ide. Szeretem, ha szenvedsz. Túlságosan is szeretem.
Nagyon szépen köszönök mindent, továbbra is feldobtad a napomat! xx