május 07, 2013

Végsők.

Végsők.

Akinek egyszer is megfordult a fejében, mi a jó életnek nem frissítek és hol van már az a beígért fluff, azoktól most nagyon sokszor és őszintén bocsánatot kérek.

A gond az, hogy nem megy, válság van! A válasz ez a valami... ilyet tudok írni, semmi mást. :DD
Ahol mindenki meghal.

Szögezzük le; az Albert Nobbs a legfantasztikusabb film, amit a közelmúltban láttam, és bár Albert karakteréhez hasonlót még soha nem ismertem és irányítottam, muszáj volt megpróbálnom. Be szeretném tenni a trailerét mindenképpen, hátha kedvet kaptok hozzá, hogy megnézzétek. :)
Eret fogtok amúgy vágni tőle, szóval óvatosan.


Ha megpróbálkoztok az olvasással, ezt az OST-t ajánlom hozzá.

Albertnek hívtak. Albert Nobbsnak.
Mindenki így szólított. Munkatársak, szállóvendégek. Valódi nevemet, melyet anyámtól kaptam, én magam sem ismertem. Rajta kívül valószínűleg soha senki nem mondta ki. E feledésbe merült identitás most velem hal.
Lassan minden homályba vész körülöttem. Ködlepte kikötőket juttat eszembe az, ahogyan vakon tapogatózom a saját múltamban és gondolataimmal a jövőben rekedve elfelejtek élni.
Nem hallok. Nem hallok.
Mindig szerettem álmodozni. Valahol mélyen, lelkem fel nem fedezett, sötét zugaiban növekedtek azon vágyak és derűs jövőképek, melyeket anyatigrisként óvtam a valóság gyilkos szándékaitól. Nem kértem sokat. Közel jártam.
Mégis túl könnyen veszítettem. Küzdhetett-e valaha egyenlően női szív egy férfiével szemben, hogy elnyerje az élet értelmét – a hölgyet, kiért halni érdemes?
Haljak hát Önért, drága Helen Dawes! Tudja meg, hogy nem bántam meg, tudja meg, hogy tisztában vagyok vele; soha nem volt az enyém. Nem látta az eljövendőt az arcomon, amit megéltem. Mást szánt magának a leendő időkben, az én megváltásom csak újabb béklyó bokája körül.
Nem látott hát engem, mert nem voltam itt. Nem látom Önt többé, mert nincs itt.
Bárcsak elmondhatnám, mennyire nyugodt vagyok most, mikor egy életútnyi szenvedés a végéhez közelít.
Bárcsak látnám utoljára... bárcsak hallanám a hangját!
Bárcsak búcsúzhatnék igaz szerelmes csókkal, melyet adott egyszer, hogy megértsem az életet!
Miss Dawes... mondja, akkor igazán őszinte volt velem?
Helen, igazán?
Helen?
Kérem.
Nem hallom.

23 megjegyzés:

Doctor (Tacchan) írta...

Meg nézem ezt a filmet, esküszöm. ♥

Doctor (Tacchan) írta...

*megnézem. khm.

уαмι. írta...

Fantasztikus, tényleg. Az a típusú film, amibe ha ötször beleszaladsz, akkor ötször nézed végig. Nekem legalábbis ilyen... valószínűleg tényleg azért, mert szerencsétlen Albert néhol annyira én vagyok. :DD

Reisuto írta...

A filmet - félig - láttam Nonáéknál: tökéletesen elkaptad a hangulatát, a nyelvezetet külön kiemelném, a befejezés éppúgy arcul vág, mint a filmé. Taps és taps és vastaps.

уαмι. írta...

Wheee, és valaki valóban látta!~ Ennek nagyon örülök.
A nyelvezettel szenvedtem, ha megérte, akkor nagyon-nagyon tudok neki örülni. Nagyon szépen köszönöm. :))
#nagyon

Wyndua írta...

Oh... őszintén én nem szerettem a filmben Albertet. A másik pasinak öltözött csajt viszont nagyon is. Ő olyan példaképszerű volt ahogy megbírkózott a dolgokkal.
A szöszkéd tökéletesen visszaadja Albertet. Azt is ami miatt végig bokán akartam rúgni.
^^ ez nem azt jelenti hogy nem tetszik, tényleg szép lett, csak Albert... hogy mondjam... egy elvesztegetett élet és lehet hogy azért idegesít ennyire mert megértem a figuráját.

Köszönöm hogy olvashattam ^^
(meg hogy tudom hogy nem egyedül én láttam xD )

уαмι. írta...

Jézusom, megpróbálok röviden válaszolni erre. :D
Hubert tényleg egy remek példa volt a film során, Alberttel viszont lehet, hogy sokkal könnyebb azonosulni. A te végszavaidból is azt vettem ki, hogy azért neked is sikerült egy kicsit. :) Ha belegondolsz a múltjukba és abba, hogyan kényszerültek férfiszerepbe, szerintem kirajzolódik, hogy Albert többet szenvedett - ehhez még vegyük hozzá azt, hogy teljesen más személyiségek, Hubert sokkal szabadabb és határozottabb. Albert jellemét valószínűleg az incidensek is jól megtépázták. Szeretem azt hinni, hogy a reakciói sokkal emberibbek volnának, ha engedné kibontakozni magát, ettől viszont elképesztően különleges és egyedi személyisége lesz, amit nagyon érdekes kívülről nézni. (Irányítani nem túl jövedelmező. :DD)
Az elvesztegetett élettel nem tudok egyetérteni. Végig a szeme előtt tartotta a célját és remek irányba tartott - még akkor is, amikor Helennek udvarolt. Igazából akkor sem ő lépett le az ösvényéről, hanem maga mellé - nem rá, csak mellé - vonta a lányt és haladt tovább. Ezért nem érezhette Helen igazán az érzéseit, hiszen vagy Albertet és az álmait látja, vagy semmit. A kettő külön nem mehet.
Na most már tényleg befejezem, elnézést.

Nagyon szépen köszönöm a gondolatébresztő hozzászólást! Személyes véleményeket mindig élvezetesebb olvasni. xx
(Ne tudd meg, mennyire örülök, hogy már ketten is olvastátok olyanok, akik látták. Egyáltalán nem számítottam rá a korábbi femslash fiaskó után. :D)

Wyndua írta...

Miért van még femslash-ed? Nem is tudtam. Én szeretem őket. Írtam is párat xD de tény hogy nincs nagy rajongótábora a dolognak.

lidercke írta...

Akkor is szerethetem, ha nem láttam a filmet? :)
"Lassan minden homályba vész körülöttem. Ködlepte kikötőket juttat eszembe az, ahogyan vakon tapogatózom a saját múltamban és gondolataimmal a jövőben rekedve elfelejtek élni." *dorombol*

уαмι. írta...

Van bizony, a kedvenc kortársirodalmi trilógiámból. Rajtam kívül senki nem ismeri a környezetemben, pedig nagyon behatóan utánaérdeklődtem. *sadface* Pedig végre egy mű, ahol canon lesz a shipem.
Nagyon szeretem a femslasht egyébként. Sokkal könnyebb magunkkal írni, mint két felnőtt férfivel.

уαмι. írta...

Akkor is szerethetlek, ha nem ismerlek?
Ha külön sztoriként is elnyerte a tetszésed, az valahol csak még jobb. Köszönöm! :))

Green Sphinx írta...

((Vége van a felvételinek és végre bepótolhatom azt a sok yamiságot, amiről lemaradtam. Istenem, de hiányzott már.))

Jelentem, én is láttam a filmet az HBO-n, és bár engem annyira nem fogott meg, a fic annál inkább. Szerintem nagyon jól megfogtad Albert karakterét, és hiteles. El tudom képzelni, hogy ő így vélekedik a halálról, és tulajdonképpen örülök neki, hogy szegénykém nem szenved többé. Már mindegy mi derül ki és mi nem, ő már nem bánja, és ez valahol nagyon jó, mert megérdemel már egy kis nyugalmat.

Amúgy tök vicces, hogy aki nem olvassa el a ficet, nem is érti, az Albert/Helen miért femslash :D

Green Sphinx írta...

Azt kihagytam, hogy az egész filmből nekem a Lay Your Head Down OST tetszett a legjobban, tényleg zseniális *w*

уαмι. írta...

Annyi is elég, hogy leültetett maga elé és végignézette magát. ;) Sokszor én sem tudnám megnézni - szintén az HBO-n akadt rá édesanyám és nyomott a kanapéra, hogy most igenis helyet foglalok és szó nélkül végignézem, mert nagyon jó. Igaza lett - inkább a karakterek miatt szerettem bele, mintsem a történetbe. A gondolatok és az érzések fantasztikusak voltak, hétköznapi - így annyira nem izgalmas, de élethű - eseményekbe csomagolva. Ebben rejlett számomra a varázsa.
HITELES. HITELES! Mindjárt kiüvöltöm az erkélyen, annyira örülök, hogy így látod! *-*
A Lay Your Head Down eszméletlenül gyönyörű. Azt hallgattam a fic megírása közben, olyan hangulatot varázsol, hogy ihaj.
Nagyon szépen köszönöm a kritikát. xx

River írta...

A kritika megszületésének fázisai:
1.) gyönyörű idézet megtalálása a facebook-on
2.) google a barátunk
3.) idenavigálás
4.) elolvasás
5.) elolvadás
6.) rigor mortis.

Nem láttam a filmet. Nem ismerem a szereplőket. Őszintén szólva, halovány fogalmam sincs, hogy ez _micsoda_. De hamarosan lesz.

Addig is, ebben a fél oldalban annyi elegáns, fájdalmas, visszafogott és leláncolt báj van, hogy tyű meg ha. Kicsit régies (a nyelvezet nekem külön tetszik) mint egy antik illat, dohosodó parfüm a sárguló, dőlt betűkkel írt levelek mellett.

Szóval megfogott, köszönöm. :3

уαмι. írta...

Jesszas, jesszusssh. River, maga folyamatosan pirulásra késztet. Kezdem azt hinni, szabadidős elfoglaltságként űzi.
Impressziók! Köszönöm, szeretem, csókollak érte. Olyannak kellett lennie, amilyennek érzed, ez külön nagyon-nagyon boldoggá tesz. <3 Képes voltam átadni a film hangulatát anélkül, hogy te tudnád, milyen az. Ennél nagyobb sikerem nem lehet.
Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál! xxx

River írta...

Rátapintott, hölgyem, ez az én szupertitkos foglalkozásom. A meló nem bonyolult, szabadúszóként/ tanulmányok mellett is könnyedén végezhető, és kifizetődő, mert örömet szerez valakinek ^^

Lenne csak több időm egy napban, írnék több helyre is. Ki jön velem időnyerőt lopni? *ádázul vagdossa a lyukat a fekete harisnyájára*

:x

уαмι. írta...

Nahát-nahát, kisasszony, mikre nem derül fény, minél többet sikerül csevegnünk.
Benne vagyok, jó hasznát venném én magam is. :< Egyeztessük óráinkat, amíg még számít valamit, aztán hussss.

Kija írta...

Láttam a filmet, és szeretem is. *-* És téged is,amiért ilyen gyönyörűen meg tudod fogalmazni a dolgokat és rátapintani, amire rá kell. *-* Mert igen, ez megint szépséges és aww... *-* Már megint nincs szükség szavakra, mert a fic önmagáért beszél. (azért kapsz két pirospöttyöt; egyet, mert itt tényleg minden van, egyet meg ezért~)

уαмι. írta...

Nem lepődtem meg!! :DD
Én nem is tudok már szavakkal válaszolni ezekre a véleményekre. Fantasztikus vagy.
(Hat pirospötty!)

уαмι. írta...

*lemaradt, hogy NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖMMM.

D.L.L. írta...

Most tök véletlenül tévedtem ide, de azt hiszem, ez a sors. Ez a film *-* Az egyik legnagyszerűbb élményem. És esküszöm, ezen az egyen gondolkoztam, de ezen annyit, hogy mi járhatott Albert fejében a halála előtt. Te meg leírtad. És még hogy. Nem találok szavakat. Gratulálok!

уαмι. írta...

Éljenek a tökéletes végkimenetelű véletlenek! <3
Örülök, hogy ennyire elvarázsolt téged a film, ugyanúgy, ahogyan engem is. :)
Nagyon-nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad és írtál nekem. xxx