július 30, 2013

I. Ősz

I. Ősz

Négy évszak, négy történet. A Gemma Doyle trilógia főhősnői a XXI. század világában érvényesülnek egy modern AU keretében. Szétválasztottam őket, mert így legalább nagyobb szám lesz a címkéknél és mert némely része varázslatosan gyorsan megy, némelyiknél a hajam tépem.
Drabblecsokornak indult, mert rájöttem, hogy nem tudok szabályos drabble-t írni, aztán elrontottam és azzal nyugtatom magam, hogy nem baj, songficet sem tudok rendesen, próbáljuk hát azt.

Ann Bradshaw története következik, megnyitás után linkelve a dal, a szövege a fic végén szabadfordításban (mer' olyan szépen nem tudtam lefordítani, hogy beágyazva felvállaljam).




Ann szemében csillagokként villannak a reflektorok és vakuk fényei.
Egy nála fiatalabb rockerlány odakint az ismeretlenben  a Paint It Blacket énekli, hangja rekedt a cigarettától, a basszus a mellkasában döng, mintha ki akarna tépni egy darabot a húsából. Ann nem hallja, csak érzi.
Soha nem félt még ennyire és soha nem volt közelebb mindenhez, amire valaha vágyott, és ez a gondolat még inkább megijeszti.
A Pippa által választott szoknya túl rövid, a Felicity-től kölcsönkapott spirál festékétől összeragadnak a szempillái és Gemma  tanácsai denevérekként köröznek a fejében. Mindenki azt mondta, fantasztikus lesz és ez most az ő pillanata, de ő nem olyan biztos ebben. Egy apró, de egyre hangosabb része azt kívánja, bár sarkon fordulhatna és hazarohanhatna, ha volna otthona.
Hosszan szívja be a levegőt a száján, amikor hirtelen tapsvihar tör ki. A lány befejezte. Ant most átveti a karját a vállán és kitessékeli, Dec utoljára kíván neki sok sikert, aztán egyedül van és bukdácsol, az x-szel jelölt hely távolinak és elérhetetlennek tűnik, jeges félelem árassza el de gépiesen lép tovább, mert képtelen másra.
A zsűri kérdéseire halk szóval és dadogva felel és valójában fel sem fogja, mit várnak tőle, aztán egy pillanat alatt minden elhalkul egy lélegzetvételnyi időre.
Ann szívverése felgyorsul, a lelke lassan csitul, és mire észbe kapna, már énekel, mert minden egyszerre történik, káosz van és mégis rend, az univerzum felrobban és lehullanak a csillagok.

I'm the ghost of a girl
That I want to be most
I'm the shell of a girl
That I used to know well

Kezdetben bátortalan. A szavak különösen törnek elő a torkából és úgy érzi, mindjárt elájul. A refrén kell hozzá, hogy a jelenléte felrobbantsa a színpadot és betöltse az űrt a szívekben.
Bíztatóan sikoltanak neki a hátsó sorokból.

Dancing slowly in an empty room
Can the lonely take the place of you
I sing myself a quiet lullaby
Then you go and let the lonely in
To take my heart again

Valaki feláll a székéről. Annt elvakítja a fény. Nem láthatja, hogy még valaki és mások pattannak fel, valaki zokog és valakik ölelkeznek, Simon vigyora ragyog és a közönség elismerése távoli tengermoraj.
Állva tapsolják, a ritmust Ann szíve is átveszi. Kipirul az arca, a lelke szárnyal és abban a pillanatban ő a leggyönyörűbb lány, akit valaha láttak, egérszürke haja most aranylóan szőkének tűnik, glóriaként világít a feje tetején, szemei kristályokként csillannak és a szája, a szája végre mosolyog.
Az előadása után leguggol és kisírja magát, mert eszébe jut, hogy ez még csak a kezdet.
Ez még csak a kezdet, pedig ő soha, egyszer sem volt még ennyire boldog.

Fordításszerűség:
Szelleme vagyok egy lánynak
Ki leginkább lenni akarok
Héja vagyok a lánynak
Kit egykor jól ismertem

Lassú táncot járva egy üres szobában
A magány képes átvenni a helyetek
Halk altatót dúdolok magamnak
S ti jöttök, beengeditek a magányt
Hogy újra magáévá tegye a szívem

4 megjegyzés:

Tinuviel írta...

De jó lesz ez így! Szépen sorban édes cseppenként. Hihetetlen hangulatos ez a dal, és annyira Ann! Nagyon szép lett, szóval megnyugtatlak, tudsz songficcet írni. *.*

уαмι. írta...

Úgy tervezem, naponta fogok feltenni őket, azt az iramot talán sikerül tartanom, de inkább semmit nem mondok, mert ebből sose sül ki jó dolog. :D
Örülök, hogy szépnek találod. *-* Ez a rész egy kicsit más, mint a többieké... Pippánál és Felicity-nél jóval pörgősebb a cselekmény, ez és Gemma fice az, ahol inkább a gondolatok vannak a középpontban. (Gemmáénak neki se álltam még.)
Köszönöm szépen, hogy írtál. xx Te leszel az egyetlen talán, bár Kiját még várom, ismétlem és üzenem, NAGYON VÁROM, szóval köszönöm megint. :3

Kija írta...

Nem kell tovább várnod, megérkeztem és nem is megyek el nyom nélkül, most már azért sem. És mivel én szeretem a végén kezdeni... a dalszövegfordítás igenis korrekt és vállalható! És teljesen egyetértek Tinnel, ez a dal tényleg annyira Ann! *-* Szóval imádtam, imádom, imádlak~ Komolyan öribarimmá fogadlak, csak írjál még ilyeneket *-* (ez nem lehetőség, ez kötelező feladat XD) Ó, hidd el, ha rajtam múlik, akkor sikerül majd tartanod az iramot :B És tessék gyorsan nekiállni Gemmáénak, mert már várom és tűkön, sőt tőrökön ücsörgök. Szóval-szóval, hajrá-hajrá~ [Már megint nem lett értelmes kritika, de most olvasta el egy hét alatt, angolul a GYU-t és plöttyedt az agya @.@ Bocsi, majd egyszer (legközelebb) kapsz normális(abb) kritikát is. ^^"]
Ja, és TUDSZ songficet írni! *-*

уαмι. írta...

Kijaa Kija Kija
*lelkesen integet*
Szia.
(Azért remélem, nem csak a nyafogásommal értem el, hogy írj nekem.)
Öribarisági kérelem elfogadva, aki ismeri és még szereti is ezt a trilógiát, az nekem instant a barátom lesz. :D
Gemmáé éppen az utolsó lesz, szóval annyira még nem vagyok elmaradva... legalább a dala készen van. >_>
[Én ezzel a kritikával is istentelenül boldog vagyok, semmi szükség változtatni rajta!]
Örülök, hogy tetszik a fic. *-* Nagyon szépen köszönöm az olvasást és megjelenést és mindent. xx