július 23, 2013

Siratóének

Siratóének

Esküszöm, hogy nem ezt akartam kihozni belőle, tök vidámnak indult. Yamiszerűen vidámnak, de vidámnak.
Na majd legközelebb.


Emlékszel még?

A parton sétáltunk, amikor felnéztél a csillagokra. Egyetlen pillanatra elveszítetted önmagad, tisztán láttam, mert a tekinteted zavaros lett és riadt, mint az alattad sötétlő vízfelszín.
A holdfény megcsillant rajta és felgyúlt a tűz, az egész tested vibrált és parázslott, miközben mindketten az otthonunkon felejtettük a tekintetünket, te a végtelen égen, én pedig rajtad, egyedül rajtad, mert te voltál minden, amit valaha is magamnak akartam és olyan gyönyörű voltál, hogy fájt melletted lennem.
Átfontam a derekad, közelebb vontalak és éppen elkaptam a bágyadt, megfáradt arckifejezésed, mielőtt megcsókoltalak volna.

Emlékszel még?

Szerettem, ahogy megfeszült a tested, ahogy hozzám simultál, ahogy maradtál.
Vágy, mámor, önkívület, a kezem a nyakadon, az ajkad az ajkamon, az ízed a számban és az illatod mindenütt.
A szíved a torkomban dobogott, fuldokoltam és úgy kapaszkodtam beléd, a csípődbe, a válladba, mintha soha nem akartalak volna elengedni. Beléd kellett harapnom, az én tiltott gyümölcsömbe, senki nem bocsátja meg nekem, minden csókom egy újabb bűn. Forró volt a bőröd és száraz, mint a sivatag homokja, combjaid porcelánfehérek és puhák, nyögéseid a mellkasomban lüktettek és én megőrültem.

Emlékszel még?

Azt mondtam, ments magad, figyelmeztettelek, hogy nem adhatok mást, mint pillanatnyi gyönyört örökkévaló fájdalomért.
Komor vonású arcod egy pillanatra sem mosolygott, hangod viszont lágyan és megnyugtatóan szólt, szinte átöleltél vele, miközben kimondtad a halálos ítéleted.
Szerettél.
Egyedül te, egyedül te, egyedül te.

Emlékszel még?

Könyörögtem, hogy hozzanak vissza. Zokogtam és őrjöngtem, odaígértem volna mindenem, de nélküled nem volt semmim.
Kitéptem volna a szívem, de neked adtam.
Eladtam volna a lelkem, de magaddal vitted.
Véremet áldoztam volna, de nélküled megfagyott.

Emlékszel még?

Csak követni tudtalak. Voltam olyan bolond, hogy azt hittem, utolérhetlek.
Így buknak el a bukottak és halnak meg a holtak.
A halálban mindenki egyenlő.
Egy hazugság.
A túloldalon várlak.
Egy remény.

Emlékszel még?
Emlékszel még, angyal?
Emlékszel rám?


Nézz rám!

12 megjegyzés:

Névtelen írta...

Könnyeket csalt a szemembe, de hazudnék, ha nem élveztem volna. Mert hiába töröd össze a történeteiddel a szívem újra és újra... élvezem. TuT Ez a kedvenc részem:
"Könyörögtem, hogy hozzanak vissza. Zokogtam és őrjöngtem, odaígértem volna mindenem, de nélküled nem volt semmim.
Kitéptem volna a szívem, de neked adtam.
Eladtam volna a lelkem, de magaddal vitted.
Véremet áldoztam volna, de nélküled megfagyott."
Büszke vagyok, mert bár nem néztem a címkékre, rögtön tudtam az első pár mondatból, hogy Crowfael! ♥
"Nézz rám!" Olyan jók a befejezéseid, azokkal mindig nagyot lehet ütni. Jó, szóval imádtam ezt is, na. ;w;


Szívemszakadmegértük

Raistlin írta...

Te.
Magasságos.
Egekben.
Tündöklő.
Örök.
Világosság.

Oké, szóval ez a kedvenc Yami-történetem. Elképesztően erős lett a narráció, és ki akartam idézni pár sort, de a fic felét bemásolhatnám.

Olyan, mint egy dumdumgolyó, acélosan a szívedbe fúródik és amikor elhiszed, hogy nem fájhat már jobban, szilánkokra szakad.

Basszus.


BASSZUS.

Kija írta...

Ó, te! keblemre, én megértelek, de nem baj, hogy nem lett vidám, mert személy szerint döglöm a jó angstért, márpedig ez fantasztikus volt *-* És végre elkezdtem hozzád kommentelni, haladunk-haladunk~ na, de, hogy ne tereljem el a szót és baromi jó lett, pont erre volt szükségem, pedig nem is tudtam róla, csak olvasás közben jöttem rá. ^^ És egyszerűen annyira elkapott a hangulata meg úgy az egész, hogy gyorsan keresztbe tettem az ujjaim, megígértem magamnak, hogy befejezem azt a ficet és, hogy ha törik, ha szakad, ide bizony írok neked hozzá valamit, még akkor is, ha csak ilyen kis idétlenke kommentet. ^^

Tinuviel írta...

Az első olvasás utáni reakciómat már tudod, de így másodjára sem könnyebb, ugyan úgy bele lehet halni. *lelkibeteg módban meg ossiant hallgatni, hátha jobb lesz, de... tuti nem*

уαмι. írta...

Én meg bizony azt élvezem, hogy szíveket török, szóval ha sikerült megtalálni azt a közös pontot, hogy szeretjük, ha a te szíved darabokban van, ami nagyon gonosz, de ficek terén sajnos igaz, akkor boldogság van.
Istenem, mekkora egy dög vagyok.
A befejezések általában úgy keletkeznek, hogy a levegőbe dobom a karjaim és büszkén felkiáltok, hogy márpedig én ezt nem írom tovább és fejezem be normálisan. Örülök, ha így is képes ütni. :3
Nagyon szépen köszönöm, hogy újraírtad ezt a szépséget. xx

уαмι. írta...

Hát én könnyekben török ki és a nyakadba vetném magam, ha a fejem felérné a nyakad, de ebből azt hiszem, kebledre borulok lesz.
Többször kéne mást csinálnom, mint amit eltervezek, ha ilyen ereje lesz végül.
Nagyon-nagyon szépen köszönöm! <3 x

уαмι. írta...

Végre. Valaki. Aki. Imádja. Az. Angstot.
Come at me, soul sister!
Több ez, mint idétlenke komment, nagyon is feldobtál vele! Nagyon örülök, hogy végül írtál és hogy ennyire tetszik a fic. :]
Köszönöm szépen az olvasást és hogy megtörted a jeget a kommenttel. :3 Plusz puszi a Tinuval közös ficértékelésért. Bizony, tudok róla. :D
(És még mindig várom, hogy "egyszer betámadj")
xx

уαмι. írta...

Az első reakció is nagyon tetszett, és ez is. <33
*jesszus, pont attól várod a megnyugvást? ;u; Tinuuu*
Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál! xx

Reyklani írta...

Én is szeretem egy jó angsttal összetöretni a szívem, ami biztos, hogy valami perverz dolog, de hát el vagyok rontva. Nagyon.
Jah és igen én ehhez kartam valami marha frappáns és találót mondani, de nem sikerült, mert nem találom a szavakat.
Szóval csak simán huh.
Nagyon huh.
" megy és felszedegeti a törött szive üvegcserepeit egyberagasztás céljából"

уαмι. írta...

Egy egész csapat lelki sérült olvasóm van, én meg büszke vagyok és szeretem őket.
Kinek van igazán problémája?
Néha többet mond, ha nincsenek szavak. <3 A ragasztót én állom, ez a legkevesebb.
Köszönöm szépen, hogy írtál. xx

Névtelen írta...

Szívesen írnék megjegyzést.
De.
Lélek nélkül ugye.
Szétrobbantottad, fölégetted, az enyészeté lett.
Én hittem, amikor azt mondtad, megpróbáltad fluffban.

уαмι. írta...

Én kérlek, mindig fluffnak állok neki, csak az esetek 80%-ában nem járok sikerrel. Erre mondják, hogy a szándék a fontos, ugye? ._.
Köszönöm, hogy lélek nélkül is írtál. xxx