augusztus 03, 2013

Életút

Életút

Észrevettétek már, hogy soha nem azt csinálom, amit kéne?
Ezt itt tegnap éjjel megálmodtam, és nem hagy nyugodni, ne haragudjatok. A korábbi Dorian Gray novella is népszerűbb lett, mint amire számítottam, így némi bizalommal töltöm most fel őt is.
Basil szerelmi drámája Dorian szemszögéből, korhatáros és fájdalmas, tele a romantikus szenvelgéseimmel, ami mindenbe belemagyaráz valami magasztosabbat. Ölég fejkánon.
Erre a dalra írtam, ha úgy haladtok, mint én, akkor félelmetesen ütemezett, ha nem, a fic önmagában nem elég erőteljes hangulatú és utálni fogtokjesszus.


Dorian bal lábát félénken a dereka mellé húzza és halkan kérdi:
- Így képzelted, Basil?
Karcsú teste megfeszül, elegáns és törékeny, maga a valóság peremén derengő élő műalkotás, melyet nem fejezhet ki se szó, se dallam.
Basil halvány szempillái megrebbennek, amint egy márványfehér boka villámként tűnik elő a drapéria takarásából. Az anyag méregzöld és a kontraszt csodálatos, Basil térdei elgyengülnek, fejében poétikus és a legkevésbé sem illendő gondolatok egyidőben kavarognak; végül csak bólint, ajkait összeszorítja, mintha nem szíve egyre hangosabb s kéjsóvárabb sóhajai végett volna ingerült, az ok sokkal inkább múzsája reszketeg érdeklődésében keresendő.
Dorian nagyot nyel, orcáin lassan kúszik fel a pír, akár egy óvatos, szerelmes érintés. Zavara kézzel fogható, átölelhető és kedvre cirógatható, Basil tekintete így fel-le kúszik a testén, egyszerre elemzi és csodálja, feladná önmagát és feladná mindenét, hogy uralkodhasson és leigázhassák. Birodalma ingatag kártyavár, ha Dorian a nyári zápor vihara.
Kívánhatna-e mást egy vágyakozó és balga lélek, mint a tekintet végtelen órákon át tartó szabadságát az alkotás álcájába burkolva?
Dorian aranyfürtjei selyemcsipkék a feje körül, puha ajkai mint két rózsaszirom, melyek az élet kútját zárják el a világ elől. Basil úgy érzi, ha egy pillanatra belekortyolhatna, a mindenséget érezné, az élet értelmét, Dorian ízét a szájában, amely lassan lekúszna a torkán és lángra lobbantaná a testét. Gyermeteg kíváncsisága egy leheletfinom fátyol, beborítja és ezüstösen derengővé varázsolja az égszínkék íriszeket.
Ködös hajnalok a búzamező felett, a harmat édes illata és forró északi szél; ez maga Dorian Gray.
Basil hangja rekedt, elgyötört, torka száraz és a feje zúg; a bűnbeesés gondolata közel jár bebörtönzött lelkiismeretéhez, elnehezíti az elméjét és bemocskolja az emlékeit, lassan írja át a múltat és uralja a jelent.
Az Úr könyörüljön meg tisztátalan lelkén.
- Mára végeztünk, Dorian. Őszinte hálával tartozom, amiért ismét ültél nekem. – Búcsúszava távoli, megtört harangszó.
Dorian óvatosan feláll a díványról, a drapériát szégyenlősen, gondosan maga mellé teríti. A mozdulat édes és gyámoltalan, maga a megtestesült báj, amelyért érdemes eladni a soha el nem jövendő időt.
Basil szaporán dobogó szíve riadtan verdeső madár mindaddig, amíg pillantását elrabolja az alabástrom hát íve; a Mennyekbe vezető ösvény.
* * *
Dorian lábujjai a tiszta lepedőbe markolnak, mellkasa megfeszül, tüdeje mélyéről rekedt sóhaj tör elő.
A felette térdelő Lord Darby keze bőrhegyek és –völgyek között siklik, Dorian a nyakán érzi forró leheletét. Lihegése egyszerre irritálja és hagyja teljesen hidegen; a férfi puszta eszköz, aki asszisztál a vágyaihoz és semmit sem várhat vagy kaphat cserébe.
Feljebb húzza a lábait és széttárja őket, terpeszében benne van minden kívánsága és kétségbeesése. Darby ajkai most forró ölét fedezik fel, Dorian a hajába túr és felemeli az altestét, nyöszörögve osztja parancsait és vad, könyörtelen mozdulattal taszítja el a csókra szomjazó arcot.
Dorian hírnevet szerzett egyszerre hűvös és szenvedélyes viselkedéséről, a gyermeki naivitás álcájába burkolt farkasétvágyáról; arról, hogy csupán festményekkel teli rezidenciákban hajlandó szerelmet adni s legfőképpen kapni, valamint arról, melyről a legtöbb szóbeszéd kering s legtöbb kérdést vet fel bármely társas összejövetelen, ahol csak tiszteletét teszi – soha senki ajkai nem érinthetik az övéit. Dorian merész és vakmerő szerető, ám ha bárki szerelmes csókot óhajtana lopni tőle, számára a kérés szégyenteljes és teljesíthetetlen, hát akármit képes megtenni a megakadályozás érdekében.
Darby arcán dühtől izzó pofon csattan, hője tomboló lázként égeti az orcáit. Dorian némán hosszú combjai közé zárja őt és engedetlenségét azzal igyekszik büntetni, hogy korábban megosztani vágyott gyönyört egyedül a magáévá teszi. Darby a bőrébe mar, lázadni vágyik, hiába nincsen mersze hozzá. Tajtékzó vágyai egyre magasabbra csapnak, Dorian makacs és önző szabályai mostanra csak megszegésre váró törvényekké lettek.
Az angyalifjú felfedi a bukottak hollófekete szárnyait.
Tekintete mindvégig egy portrén függeszkedik, amely vele szemben lóg a lazacszín tapétával burkolt falon – a művész önarcképe megfáradt melankóliát fejez ki, tán a szerelem beteljesületlen gyötrelmei kínozzák. A szemek beesettek, a hajtincsek seszínűek és kócosak, az arc vonásai szabálytalanok és sokkal több időt helyeznek a nehéz vállakra, mint indokolt volna.
Dorian testét lángok emésztik, a mellkasát mintha tüzes marok szorítaná össze.
Közel jár, magasan jár, messze jár, őrült mámorban és féltékeny méregben, örökké tartó magányban.
A nevek gyönyöre, a gondolatok beteljesülése.
Darby alakja ködbe vész.
Csak egy mázolt arc...
Az a mázolt arc.
- Ah, Basil...!
* * *
Vérrózsák nyílnak karcsú ujjain, alsó ajka megremeg, mint egy gyermeké, mielőtt kitörne szívéből a veszteség fájdalmát enyhíteni vágyó zokogás.
Az élettelen test mellette hever, meredt tekintete porral borított és ősi, antik órák üveglapja, mögöttük a mindenkori idő lapul. A Meg Nem Történt és a Megtörténhetne haláltánca, az utolsó keringő, mielőtt a valóság összezúzza a törött álmok megmaradt szilánkjait.
Üvegből homok.
- Gyűlöllek.
Dorian térdre hull a mocskos fapadlón, foltos kezeibe veszi az arcot. Rekedt zihálás tör fel a torkából, dús pillák keretezte szemeiben könnyek duzzadnak.
- A te hibád. A te hibád! A karmaid közt voltam, végig azokban az öreg, reszketeg kezekben, a karokban, melyekkel soha nem öleltél át! Hogy merészelted?! – Egy pofon balról. – Hogy merészelted?! – Egy pofon jobbról.
Vérfoltos ujjai végigsiklanak Basil ajkain. Dorian a sajátjaival szétnyitja őket, csókot lehel rájuk, csókot beléjük, de az érzés megreked a torokban és nem jut el szívhez, mely soha nem dalol, nem doboghat többé.
Csak a dermedt csend maradhat.
Mindig csak a csend.

13 megjegyzés:

River írta...

Úristen. Erre most csak ennyit tudok mondani. Ez gyönyörű volt. Próbálok összeszedetten fogalmazni, de ez egyrészt valami mélyen rejlő rajongást hozott felszínre (allthewildefeels!), és nem akárhogyan; mert csodaszépen. Ezentúl és még sokszor el fogom mondani, hogy lenyűgöző az a finomság, amivel még egy egyszerű, ösztönös aktust is valahogy elegánssá változtatsz. Mindeközben a szóképek könnyedek maradnak.

”Zavara kézzel fogható, átölelhető és kedvre cirógatható” – ezért szerintem Oscar Wilde maga is megölelgetne. „az alabástrom hát íve; a Mennyekbe vezető ösvény” vagy ha nem, ezért mindenképp. (és nem érdekel, ha megint pironkodsz, ugyanis megérdemled.)

(zárójeles rész#2: tudod te, hogy milyen régóta dédelgetek csendesen magamban egy Dorian Gray írást? Saccolva évek. A regény után, még a film előtt, aztán a film után megint még jobban, óóó az a kémia közöttük. Bár én Basil oldaláról tervez(t)em megközelíteni a dolgokat, ez a csendben hűséges, balga molylepke a csillagrobbanás mellett, reménytelen és megkaphatatlan szerelem ~ tudom, hogy még/már jövök egy írással, de ezennel elkérem a jogokat egy ehhez lazán kapcsolódó, másik szemszögből való impresszió megírására. Ha elkészül, fél év múlva, jelentkezem.)

River írta...

(#3: Shit, most látom, hogy egy ilyet már te is írtál. Akkor nem kiegészítésként, csak úgy.)

уαмι. írta...

Pironkodom, de még MENNYIRE hogy nagyon pironkodom, hát ilyen édes szavak után mi mást tehetne az ember lánya?
Nehéz egyébként ebben a korban felosztani a már-már erotikus részeket, mert egyrészt ott van a kor bokapornója, másrészt amint becsukódik a szobaajtó, elszabadul a pokol. Na ezt egyeztesse össze az ember Dorian kettősségével... ;u;
Ott pusztulnék meg, ha Oscar Wilde hozzám érne, ha megölelne, holtan esnék össze és nekem lenne a legszebb és legboldogabb halálom ezen a földön.
(Hé hé HÉ, emiatt nehogy lemondj róla!! Én olvasni szeretném, mit szeretném - akaromm, ne lombozzon le, hogy már írtam ilyesmit. Annál egyébként is jobb lehet, mert már az gyönyörűbb, ahogy gyorsan jellemezted a novellád, mint az én egész ficem. Főleg ha ehhez szeretnéd kapcsolni, mondjuk hasonló felosztású szerkezettel, akkor jobban kiegészíti, mint az én régim. Tényleg.
Kérleeek, írd meg! Sírni fogok, ha nem.)

TÉNYLEG sírni fogok.

Másik lehetőség az, hogy más megvilágításból, de akkor is dolgozunk együtt valamin ebben a témában.

Befogomám.

Nagyon szépen köszönök mindent, ez a lényeg. <3 azértgondolkodjelrajtakérlek
xxx

River írta...

ÚRISTEN hát hogy a viharba lehetne ellentmondani ilyen szép kérésnek? ˙w˙

Naná, hogy dolgozzunk együtt, enyém a megtiszteltetés *valami olyan hangot ad ki, ami a nevetés és a nyüsszögés között helyezkedik el* Azt előre jelzem, mielőtt még távozni találnál a kasszától, hogy nem titkolt alteregóm egy nappali karnisáról lustán pillogó lajhár; akibe néha intravénásan kerül egy kis koffein, és akkor nagy kegyesen lemászik (a legszebb múzsa a határidő felkiáltással lajhárajkain)
Ha így is vállalsz, akkor ezer örömmel. ♡

p.s.: fuckyeah!bokapornó.
p.s.2: tíz perce ezen a szón röhögök.

уαмι. írta...

Hirtelenjében féltucat ellentmondás az eszembe ötlött, de ha ezzel egyedül vagyok, akkor pici szívem szárnyal az örömtől. :3
Egyértelműen, ha nincs szerencséd, a garanciádat is meghosszabbítom. Majd hazahozlak és a karnisra akasztalak, ellátlak kellő koffeinmennyiséggel és teljes nyugalmat biztosítok az alkotás idejére - már amennyiben erre van szükséged. Ha a káoszban találod meg magad, fémedényeket ütögetve foglak körbetáncolni és visszafelé éneklem a God Save the Queent.
És erre a szóra anno egy tejes iparág épült, ezt képzeld el.

River írta...

Ellentmondás? Mi, hol? *keres* Esetleg a nevet és a nyüsszög párosra gondolsz? Mert amennyiben igen, tessék odaképzelni a nyüssz elé a megtisztelt-meghatódottat.

Ezt egyszer látnom kell. KELL. Szóval *felveszi a legmeggyőzőbb pillantását* csak és kizárólag úgy tudok hatékonyan dolgozni, ha visszafelé énekelnek egy himnuszt, a dolog működik a God Save-vel, és a Marseillaise-zel is. Meg a soft kitty warm kitty-vel is, ennyit a nemzeti lelkületű dolgokról.

Amúgy ha már egyszer lecsalogattak a karnisról, akkor egész használható vagyok. Tudok plüssfókát varrni, és finom muffint csinálok (kivéve, ha befuccsol a matektudás, és a kelleténél tízszer több szódabikarbóna borul a tésztába, khrm.)

Amúgy szégyenpad, de az iparágnak utána kellett néznem. Most már kicsit kevésbé vagyok buta. ^^

уαмι. írta...

Nopenope, azt arra a költői kérdésre írtam, hogy hogyan lehetne ellentmondani a kérésemnek. Jó sok lehetőséggel. :D
Rendben, én betanulom őket, de aztán ha a fül-orrgégészeten kötök ki veled, mert súlyos és maradandó halláskárosodást szenvedtél, akkor jusson eszedbe (mert akkor én hiába mondom, ha nem hallod), hogy én figyelmeztettelek.
Plüssfóka! Muffin! Te aztán tudod, mit kell nekem mondani.

River írta...

Négy éves koromban mosolyogva, anyukám kezét fogva sétáltam be a fül-orr gégészetre azzal, hogy feldugtam az orromba két hársfabogyót, és nem igazán kapok levegőt. Ezzel sem lesz gond. :D

egy tisztázás: semmiféle ellentmondás meg sem fordult a fejemben.

és egy off: teleoffoltam a szegény kis történeted. :(

уαмι. írta...

Csak örülök az offolásodnak, azt az illúziót kelti, hogy népszerű a novella. :DD

Kija írta...

Nincs itt illúzió kérem szépen, mert ez... ez... hát ez, ez. Jó, kicsit érzem, hogy lassul az agyam és szerencsére egészséges tempóra lassított le ez a gyönyörűség. *-* Mert angst *-* És még változatlanul imádom az angstot, szóval pirospötty meg egy bögre kakaó neked~
Komolyan, eszméletlen kifejező és gyönyörű lett, valahogy olyan tökéletes, és szerintem én pont eltaláltam, mert zseniálisan illett hozzá a hallgatni való is~ Amiért még egy pirospötty külön. (Gyűjtsed csak őket, beválthatóak xD)

уαмι. írta...

Ezennel hivatalosan is végigkommentelted az első oldalt, gyere ide egy csókoljalakmárszétazérthogylétezel-szerű köszönetre.
Nem? Messze vagy? Oké. Lesz ez még másképp.
Két pirospötty felszámolva, írni fogom őket és kíváncsian várom, mire tudom majd beváltani. ;}
Imádom, hogy osztozol az angstmániámban (is. Miben NEM basszus) Dorianékkel egyébként nem tudom, képes-e bárki fluffot írni, ez felérne egy szentségtöréssel.
Köszönöm. KÖSZÖNÖM. <3
xx

Lilian Kyle írta...

Szentséges kutyatappancs!! Ez egy... lyukat égetett a szívem helyére... mert annyira gyönyörű. Mindig is vártam, hogy Dorian és Basil majd. De nem. Aztán keresgélek nálad és mégis - vagyis mégsem.
Bár meg vagyok őrülve, hogy egyáltalán azt hiszem, hogy nálad nem valami fantasztikusat találok. De hogy még Dorian Grayt is?!
Életem eddigi első és egyetlen könyv/filmélménye volt, ami sírásra késztetett (egyszerűen megrendített, hogy végül... *nem idézi fel, mert.. nem és kész*) - erre nesze nekem, tessék: itt van fanficben is.

Örök halálom...izé. hálám. ♥♥

уαмι. írta...

Kedvesem, én magát egyre jobban szeretem. Elképesztően édes vagy, nem is tudom, mit egyek meg rajtad először!
Ez mondjuk érdekes, mert pont egy hónapja sikerült rátalálnom egy cikkre, ami azt taglalja, hogy az eddig kiadott összes Dorian Gray arcképe erősen cenzúrázott - a Teleny elolvasása után őszintén szólva baromira kételkedem abban, hogy Oscar Wilde nem írt bele olyan részletet, ahol Basil szerelme valamely ennél magasabb szinten igenis beteljesül. Azt is el tudom képzelni, hogy csak az íróasztal fiókjában rejtegette azt a pár oldalas betoldást, amit lehetetlen volt publikálnia.
Elnézést az offért, de ezt nagyon érdekesnek találom és ha már ennyire kis lelkes vagy, gondoltam értékelni fogod te is. :3
A filmet nekem sajnos nem sikerült végignéznem, túlzottan zavart az, hogy teljesen más él bennem a könyvet olvasva - nagyon sokszor kívántam azt, hogy bár csak a film után olvastam volna, akkor mindkettőt a szívembe tudtam volna zárni.
Nagyon-nagyon szépen köszönöm ezt a tünemény kommentet és persze az olvasást is. Boldoggá tettél vele, nem is kicsit. xxx