szeptember 07, 2013

Kígyó a keblen

Kígyó a keblen

Megállapíthatjuk, hogy Crowley az ismert démonokhoz képest fluffy és imádnivaló és csak egészen kicsit rohadék, mondjuk úgy - amennyire kell, szóval ki kell forgatni a karakterét, hogyha az ember Azirafael POV angstot akar írni. Ugye.
Érzitek a levegőben?
Már-már az AU határait súroló önpusztítás és bántalmazó kapcsolat, lelki és testi fájdalom, korhatár, vérkönnyek, songfic erre a dalra és hát.
Hát.
Angst.
Még egy ötlet, amiben sokkal több van, mint ahogy meg tudtam írni.

Ui.: Rrrrrrettentő fáradt vagyok, minőséghez hozzácsapni ezt a tényt


You made a mistake on the day that you met me and lost your way
You saw all the signs but you let it go, you closed your eyes
I should've told you to leave

- Crowley...
- Nem fáj. Nem az enyém.
- Tudom.
Lassan ülök le veled szemben a kanapédra, és kezembe veszem a kezed. Egy nedves törülközővel itatom fel a padlóra csöpögő vért, ami már lassan rászáradt a bőrödre. Egyre erősebben kell dörzsölnöm, míg csaknem lángolsz az ujjaim közt.
Nem halványulnak.
Kerülöm a tekinteted, ami elkap és nem ereszt. Érzem az arcomon, érzem a lelkemben, érzem a szívemben, egészen olyan, mintha víz alá buknék s te nem engednél levegőért kapnom, mert tajtékzó hullám vagy, ami elevenen kebelez be és sós vizével szétfeszíti a tüdőm.
- Mire gondolsz most?
Megrázom a fejem és azt kívánom, bár ne tudnád, hogy mit fojtok magamba. Egyetlen pillanatra kellene a szemedbe néznem, és zuhannék.
- Hé. – A hangod meglepően lágyan szól, de ujjaid szorosan fonódnak a csuklómra. Ismered a határaimat, amiket most élvezettel feszegetsz. – Mire gondolsz?
A kimondatlan szó megakad a torkomban; Olvasd ki, könyörgök némán, olvasd ki, hogy ne kelljen felelnem.
Mosolyogsz, mintha látnád. Kezedet a nyakamra csúsztatva ártatlanok vérével pecsételsz meg és közel húzol, még közelebb, csontideg homlokod az enyémnek feszül, íriszeidben elbukott világok lángolnak valahol mélyen és túlságosan közel.
Lassan haladsz felfelé, ujjaidat végighúzod az államon, a számon. Mozdulataid ösvénye parázsként tüzel és bűnnel szennyez. Úgy mázolod, mintha festék volna és a bőröm kifeszített vászon az örök, dermedt mozdulatlanságra kárhoztatva.
Tudod, hogy nem viselem el.
Mutatóujjad ekkor az ajkaim közé csúszik, és megérzem a vér fémes, csúszósan éles félelemízét.
Öklendezni kezdek, ellököm a kezed és a válladra borulnék, ha engednéd; szinte azon nyomban tarkómnál fogva meglöksz majd lassan, kitartóan simogatod a hátamat, amíg oldalra borulva hányok, köhögök és fuldoklom a saját gyűlöletemben.

I tear you down, I’ll make you bleed eternally
Can't help myself from hurting you and it's hurting me
I don't have wings so flying with me won't be easy

A hajamba markolsz és közelebb vonsz magadhoz. Nincs erőm és akaratom, hogy küzdjek ellened. Hozzád simulok, az érintésed élénkebb, mint egy áramütés; villámsújtotta fűznek érzem magam a karjaidban.
Kopottnak. Sötétnek. Félholtnak.
Bal kezed a derekamra csúszik, a nyakamhoz hajolsz és végigfuttatod az ajkaid álltól kulcscsontig. Ha nem kapaszkodnék a vállaidba, összerogynék, mert egész testemben reszketek és elfelejtek lélegezni, amikor mélyen és képtelenhosszan megcsókolsz.
- Mutasd őket – leheled a fülembe.
Nincs szükségem több szóra, hogy értselek.
Behunyom a szemem, míg önmagamat keresem a bűnök sáros rétegén túl, valahol elérhetetlenül mélyen, ahol még pislákolhat bennem a tisztaság tüze.
Felsóhajtasz, amikor ujjaid puha tollakba ütköznek. Védelmezőn ölelem körbe magunkat, mert meztelenségünk feszélyez és zavarba hoz. Mulattatlak vele.
Végigsimítasz rajtuk, először óvatosan és gyöngéden, alig érintesz az ujjbegyeiddel. Már ettől elönt a forróság.
- Mennyire gyűlölöm őket – suttogod undorodva, amikor belém tépsz és a torkomban megakad a szó. – Legszívesebben az egészet... – Érzem, hogy remegnek az ujjaid, amikor kinyújtod őket. A padlót borító tollak pelyhekként hullnak alá. – Basszus, kérlek...!
- Crowley... – Görcsösen kapaszkodom a derekadba. Kezeid lejjebb csúsznak, csípőmet a tiédnek simítod, hogy a combomnak feszülj és élő szívként dobogj egy elátkozott ritmus ütemére, ami a fejemben döng és a fülemben visszhangzik.
Gyűlölöm, hogy felsóhajtok, gyűlölöm, hogy ajkamba harapok és felvetem a fejem, gyűlölöm a hangom és gyűlölöm a testem, de leginkább a saját lelkemet, ami méregként marja magát a tiédbe.
- Harapj belém.
Úgy rázom a fejem, mint egy bolond. Nem akarok fájdalmat okozni neked.
Szó nélkül megragadod a szárnyaimat és feszíteni kezded őket. Tudom, mire készülsz, tudom, hogy mit vársz tőlem de legyen bármilyen könyörtelen, én egyszerűen...
Kihasználod rekedt, kétségbeesett ordításom, hogy kulcscsontodra taszíthass. Húsodba mélyesztem a fogaim, hogy túléljem a kínzó fájdalmat, ami már a csontjaimat rágja. Lehunyt szemeim mögött fehér fénypontok villannak és lassan elveszítem az eszem, mert fáj és mert körözni kezdtél, prédára leső sasként szállsz a magasban, engem a karmaid közt tartasz és egyre csak erősítesz a légszomjas szorításon, mígnem úgy érzem, szívem felrobban a mellkasomban.
Könnyeim összefolynak a véreddel s egy érré egyesülve keresztelnek meg minket.
Te hangosabban zihálsz, mint ahogyan én szakadok ketté, háromfelé, ahogyan csak szeretnéd, a visszafojtott üvöltés nyöszörgéssé hal és a hátadra vörösre duzzadt bőrből karmolok saját szárnyakat.
Én elnyerem neked a megbocsátást, ha bukni hagysz.

I wasn't always this way
I used to be the one with the halo
But that disappeared when I had my first taste and fell from grace

- Sajnálom. Bocsáss meg. Annyira sajnálom...
- Shhh.
- Ugye tudod, hogy miért? Ugye tudod, hogy miért csinálom? Annyira sajnálom...
- Nem történt semmi. Nyugodj meg. Minden rendben lesz, minden rendben lesz.
- A kurva életbe, mióta vérzel? Sápadt vagy, akár egy halott! Angyal...
Zihálva ölelem át a nyakad és bújok hozzád. A hátamra csúszik a kezed. Sikamlós a vértől. Egészen halványan szédülni kezdek, le kell hajtanom a fejem, hogy visszanyerjem az önuralmam. A fülemet csókolod, a hajamba túrsz, leheleted a nyakamon érzem. Összezavarsz.
- Ne hibáztasd magad. Jól leszek.
Megrázod a fejed és szorosabban ölelsz. Felszisszensz, amikor én is, mert a nyílt sebhez érsz. Csontmetszetek állnak ki belőlem, olyanok, mint a törékeny pókháló, a szaggatott tollak harmatcseppekként lógnak rajtuk. Nem láthatom, de elsuttogod nekem, vagy magadnak, hogy elhidd, ez most a valóság.
- Gyönyörűbb vagy, mint valaha. Hallod? Csodálatos vagy, angyal, csak figyelj rám, figyelj a hangomra. El ne aludj, a rohadt életbe, el ne aludj!
Vigyorogni kezdek és hátradőlök, hogy lássam az arcod.
- Crowley?
- Itt vagyok. Ne félj.
- Nem félek. Vagy félek. Ha igen, tudod, hogy mitől? Lehet, hogy beléd szerettem. Hát nem vicces? Ironikus, ugye? Pedig annyira nem akartam. Annyi mindent elkövettem, hogy ne így legyen. – Egy pillanatra semmit nem látok. – Nahát. Reszketsz alattam. Ilyen érzés volt neked is?
Hosszú percekig nem válaszolsz, csak nézel, nézed az arcom, a szemem, a szám, az arcvonásaid megvonaglanak, mintha fájdalmaid volnának.
Talán nem lennének, ha tudnád, hogy nekem már semmi se fáj.
Velem vagy.
- Ilyen érzés volt?
- Igen. Éppen ilyen.
- Semmi baj.

It left me in this place
Now I'm starting to think - maybe you like it
.
A vérem felszárad
de szárnyszegetten
csak haldoklom.



Dalszövegfordítás:
Hibát vétettél a napon, melyen találkoztunk és te letértél utadról
Minden jelet láttál, de elhallgattad őket, lehunytad a szemeid
Azt kellett volna mondanom, hogy hagyj magamra

Szétszakítalak, örökidőkig vérzel majd
Nem tudom megállni, hogy bántsalak és ez nekem fáj
Szárnyak nélkül nehezen szállunk majd

Nem voltam mindig ilyen
Valaha glóriám volt
Ám eltűnt, amikor először ízleltem és elvesztettem az üdvösséget

Magamra hagyott
Kezdem úgy érezni, talán szereted mindezt

8 megjegyzés:

River írta...

A kurvaéletbe yami, én nem tudom, hogy ebből mit akartál, sőt, hogy mit lehetne egyáltalán kihozni; de ha ennél jobb lenne (kétlem) akkor a hullakocsi vinne. Így még talán van esélyem a kiütésre.Ez minden rebbenésében tökéletes volt és
IGEEEEEENNN pontosan ilyen egy némán sikító hurtcomfort.
Annyira imádnivaló ez a páros, hogy az már fizikai lehetetlenség. Most valami meghalt és megint tökéleteset írtál.
Elmentem sírni a sarokba.

Kija írta...

Jaj, én már tegnap is akartam ide írni. Akartam, de csak tátott szájjal bámultam, mert ez zseniális. *-* Annyira tökéletes volt, hogy teljesen belefeledkeztem és csak pislogtam, mikor vége lett. És még mindig nem tértem napirendre fölötte. Szóval csatlakozom az előttem szólóhoz, és inkább megyek sírni~

уαмι. írta...

Kései válaszért kéretik fenéken rúgni.

Most el nem tudom mondani, mennyire hálás vagyok azért, hogy így érzed, mert rettegtem (és rettegek) ettől a sztoritól, mint a tűztől. Szerintem most sikerült elcsesznem, pedig velük mindig annyira könnyen és gördülékenyen ment.
Imádnivalóak, az már biztos. <3
"Haljon csak
Halomra"

Nagyon szépen köszönöm!! xxx

уαмι. írta...

Én meg már tegnap is akartam válaszolni... kvittek vagyunk. :D <3
Nagyon-nagyon szépen köszönöm, ez a vélemény most a szokásosnál is sokkal jobban esik! xxxx

Tinuviel írta...

Őszintén fogalmam sincs hányszor olvastam, de arról sincs, hányszor fogom még. ;.; Kegyetlen vagy, de nagyon zseniális. *.*

уαмι. írta...

Még mindig nem tudok érdemben válaszolni, de nagyon-nagyon köszönöm, hogy írtál és több fórumon is véleményeztél. <33 xxx

Reyklani írta...

Te...te...te...te gaz, galád, skorpióvérben fürdetett, kígyóhájjal megkent, szüzek könnyével itatott nőszemély te!
Mondanám, hogy megyek a sarokba sírni, de ott tömegnyomor van és egy kicsi penész is (a könnyeink miatt), úgyhogy itt a szemed elött fakadok sírásra és vádló, ámde méltató szitokáradatra, mert káromkodás nélkül nem lehet elmenni.
Ez halálosabb volt, mint az Apokalipszis Négy Motorosa együttvéve, fájdalmasabb, mint Crowleynak összetartania a Bentleyt, mikor átvágott a körgyűrűn és valószínűleg egyszerűbb lett volna ha kezembe nyomod a kést én pedig kivágom a szívem, de az korántsem lett volna ilyen katarikus.
Így a pizzafutár fogja szállítani neked rózsaszín robogón, szivárványszín bukósisakban.
Köszönöm, hogy olvashattam!

уαмι. írta...

Na jó, ez a vélemény végképp a padlóra lök, mert ezt a ficet úgy utálom, mint a bűn. :DDD Már akkor úgy éreztem, hogy nagyon rossz, amikor feltöltöttem, most meg már vissza se merem olvasni.
De ismerős legyen ám a pizzafutár, mert nem szeretek új emberekkel érintkezni. :<
Nagyon-nagyon szépen köszönök mindent! xxx