november 11, 2013

Karnyújtásnyira


Kísérleti nyomorúság, Good Omens, okoljátok Crowley-t, amiért megjegyezte, hogy új testet igényelni hosszadalmas és kiakasztó.
Elviekben songfic, gyakorlatilag nem tudom, mivé lett.



mint különös rajongás könyörül az éj dagályán
melletted átvészelem


Az egész hirtelen történik és váratlanul, amikor félrelökött kezek rántják meg a kormányt és csikorog a fék, mint üvegen karmoló körmök; az ütés pillanatnyi, az ütés halálos, az ütés égő pofon a sápadt bőrön, tépett hús és égett gumi, füstöl, roppan, csörgedez.
A kiüresedett test tehetetlenül oldalra dől és hagyja, hogy az aszfalt vékony csíkokat marjon az arcára.
Fénytelen tekintetében irgalom és könyörgés.


mint segítő képzelet érzéseket ontva
melletted átvészelem


Hosszú sorban áll, a végtelenig kígyózik és lépésben halad. Forróság és pára szorul a tüdejébe, függönyként elzárva őt mindentől. Ha kinyújtja a kezét, cseppekben folyik végig rajta a fény.
Sebzi. Marja.
Összeszorul a torka.
Csak képzeled, csak képzeled, csak képzeled.


a pillanatnyi viszonosság csupa hazugságot szül és elnyel
melletted átvészelem


Hangos, szapora kopogás a reccsenő tölgyfaajtón, kissé rekedt hang kér bebocsátást. A tejüveg homályos kristálygömb lesz a gomolygó cigarettafüsttől, jégvirágos mezőt kebelez be.
Már tél van.
- Angyal, én vagyok.
Csend.
Crowley szívj a fogát, felmordul és teljes erőből belerúg a falba. A vakolat lemállik, szitáló hóként száll.
- Bassza meg.


telített, túlzó, hullámzó bőr és cserzett irha
melletted átvészelem


Óvatosan, lassan lélegzik, magában számlálja a szívdobogását, egy-egy-egy-egy-egy-egy, percenként hat, ez még távolról sem emberi, na még egyszer, na most utoljára.
Egy-egy-egy... kihagy. Egy-egy-egy... megáll. Napok múlnak el.
A porhüvely meghajol, mint villámsújtotta fa. Felvillan, összerogy.
Azirafael felsóhajt.
- Újra.


tik-tak tik-tak tik-tak
tik-tik-tik-tik-tik-tak


Nyári zápor veri az ablakot, heves, zabolázatlan, dühös. Odakint vihar tombol, idebent megfáradt, dermedt pillanat, egy légszomjas űr a valóságtól elszakítva.
Lábai a kanapén felhúzva, kezében borosüveg, feje hátrabukik. Melege van; kényelmetlen, csúszós meleg tapad a testére. Fuldoklik benne. Forgó világ, akadó nyelv, egy színtiszta korty felejtés, minden, ami jelenleg kell, felejtés, kibírni, kibírni, már nincsen messze, már nincs sok hátra.
Számláld a napokat.
Égesd el a naptárat.
Érezd.


tisztátlan vagyok, feslett
magányosnak sosem tűnő


A mostani befogadja. Szelet lélegzik, óceánt nyel, végtelent lát, szívet tapint. Él.
Megmozdítja a karját, behajlítja az ujjakat. Lépni próbál, és nem esik össze. Reszketve tör ki belőle a nevetés, zokogásig nevet és a tenyerébe temeti az arcát.
Fájdalmat érez, amikor a hajába tép.
Valahol messze felgyúl a tűz egy antikvárium hátsó szobájában.


nélküled semmi vagyok
nélküled semmi vagyok


Szinte kivágja az ajtót, nem vesztegeti az idejét arra, hogy becsukja.
Kérés nélkül rohan hátra, felhúzza a székből, átkarolja a derekát, kezébe veszi az arcát, hitetlenkedve rázza a fejét, közel vonja, még közelebb, közel, közel, mióta nem volt már elég közel?
Megcsókolja és felnevet közben, a hangja belefúl a szájába, nem engedi levegőt venni, nem engedi elhúzódni, nem engedi el.
Azirafael mellkasára dönti a fejét és piheg, ujjai görcsösen markolják a vállát.


nélküled semmi vagyok


- Mintha az orrod egy kicsivel szélesebb volna.
- Nem is.
Mellé húzódik, büntetésképp az arcába harap, puhán és gyengéden. Ott marad mellette, meztelenül az ágyában, egy takaró alatt, a mellkasán nyugtatott szőke fürtös fejjel.
A Mennyország sokkal lejjebb van, mint hitte. A Pokol pedig feljebb, jóval feljebb.
Csak egy karnyújtás.
Crowley összefűzi az ujjaikat és puszit nyom a kézfejére.
- Csak vicceltem.

8 megjegyzés:

River írta...

hörgh-hrg, levegő meg egyéb jóságok
merre vagytok most
az van hogy ez megint elcsűrten jó, a semmiből bontakozik ki finom kattogással és olyan képhasználattal hogy megszépül tőle az összes átkozott halál (igen, egytől egyig)

(amúgy nem tudom van-e itt másik Crowley, de amennyire rémlik én csak a dalt mutattam, az elképzelés és a headcanon minden remek része téged terhel!)

közben pedig jön a zene lassú hullámokban
lassú és egymásba csapó hullámokkal

"A mostani befogadja. Szelet lélegzik, óceánt nyel, végtelent lát, szívet tapint. Él."

és a végén a felold(oz)ás egymásban, már rettegtem őket de nem, most nem, most csak egy finom ívű reggel van mosolyromantikával.
annyira. de annyira.

Raistlin írta...

és én azt hittem
fluff lesz

*csendben el*
*csendben vissza*

igazából imádom, hogy nem humor, hogy nem fluff; azt hiszem, az úgy túlságosan egyszerű volna... te ehelyett meg fogod és kibaszottul megteremted a Good Omens mitológiát és itt van ez az impresszionista lidércnyomás ami egyszerre zaklatott és gyönyörű és amit talán jó ötlet volt egy előadáson olvasnom mer a professzor az arcomra meredve még talán elhiteti, hogy az angol történelemnek szól a rajta játszó ihletett és rémült csodálat.

Reyklani írta...

Oké, menj a francba édesem és baszd meg. Hogy lehetsz....hogy irhatsz....hogy????
Nem akarok káromkodni, csak levegőt venni, kilég-belég, oké, már jobb. Kezdjük előről.
Szóval újra és újra pofonként csattan a tehetséged az arcomon, ahoy a semmiből elénk varázsolsz egy csodát, ami ermészeténél és teáltalad kicsit megfoghatatlan, kicsit rejtélyes, csupa íz, érzés, hangulat, és minden ízében kápráztató.
Pedig csak pár szó, és mégis intenzív, vibráló, keserű, édes, felkavaró és elcsitító és.... " a komment ismételten hápogó hitetlenkedésbe, csodálkozó könnyezésbe és megrendült lelkivilágba torkollott. Csak ennyit képes még kinyögni":
Köszönöm, hogy olvashattam!

уαмι. írta...

Levegő? Azi beszívta a Mennyekben mindet. :3
Jó sok halálnak kell megszépülnie ahhoz, hogy ebből a egész elgondolásból legyen valami értelmes. Cseszett sokat gondolkoztam, hogy elnyújtsam el, mert ez megint az a téma, ahol érvényesülhet a hosszú, vontatott kifejtés; aztán leültem a kis seggemre és fél óra alatt világra jött ez a valami.
(Oh, az eredetei könyvbéli Crowleyra értettem, neki van az az elszólása a paintballos résznél.)
A zene viszont kegyetlenül kellett hozzá, azelőtt az elgondolás nem volt több egy semmiben lebegő gondolatfoszlánynál.
Nagyon-nagyon szépen köszönöm, borzasztóan örülök, hogy tetszett. <3 xxx

уαмι. írta...

Flangst. Flangst everywhere.
e v e r y w h e r e
Akkor volna igazán könyvhű, ha könnyed humorral tudtam volna belecseppenteni az igazi katasztrófát, és akkor a ficolvasó csinálhatta volna azt, mint a könyvolvasó - leszarjuk, hogy a Bentley és az antikvárium is tropa, szétégett, szétbarmolt, nincs többé.
Na nekem az nem megy.
De kurvára tudom remélni, hogy ez van mögötte, és a lehetőség benne.
(Ha nem, akkor se megy, szóval ez marad.)
Ég áldja az előadásokon olvasott fanficeket, amiktől az ember a lehető leglátványosabban dögöl meg!
Strigulázom, hány előadásperszeminárumra nem mentem be miattad, mert valamelyik angstod után akartam eret vágni és színpadiasan meghalni az ágyamon. Strigulázom.
Nagyon szépen köszönöm, mightly OltalMacska, fénylő felhő életem egén (esküszöm jól hangzott, amikor magamban kigondoltam). <3 xxx

уαмι. írta...

Éva te egyre pofátlanabbul és lelkesebben kényeztetsz el az ilyen tündérvéleményekkel, a végén még meg talállak fojtani, hogy ne érezzem magam ennyire jó embernek.
Kezdem magam szégyellni, hogy a kommentjeiden mindig überjót virulok, eszméletlen módon bírok nekik örülni, aztán meg lenyitom a Válasz fület és teljesen megkukulok. Azt hiszem, ezt ráfoghatjuk a meghatottságra, és átugorhatunk arra a részre, ahol mély és őszinte hálám fejezem ki az olvasásért és a kommentelésért.
Nagyon szépen köszönöm, mindig és tényleg. xxx

Lianne H. írta...

Te jó ég, hányszor összeraktam már én a fejemben Crowleyt és Azirafaelt ezzel a számmal… Hát leírni nem tudtam volna.
Viszont ez valami elképesztően gyönyörű! Annyira átadja a dallamot, hogy most meg kell még hallgatnom pár százszor.

уαмι. írta...

N'awww, örülök, hogy a dal is ennyire hozzájárult a fic sikeréhez. :3 River mutatta nekem, amikor még csak körvonalazódott az ötlet, és amikor végighallgattam, kijelentettem, hogy erre fogom írni. Tökéletes. Mindenében.
Nagyon-nagyon szépen köszönöm, hogy írtál! xxx