november 17, 2013

Loverboys


Íme az egymilliós kérdés - ki a legnagyobb official ineffable shipper? Na ki? Nem, nem te, bármennyire szeretnéd. Nem, nem Anatéma. Még egyet találhatsz.
Kurvára a Bentley.
Manapság képtelen vagyok másra gondolni e téren, mint songficekre és Good Omensre. Itt az eredménye - akkora fluff erre a csodára, mint a ház. Van benne egy idegesítő törés amitől átmegy az egész jelmezes pwp-be, ami lájtos de azért ott van a szeren.
(miért nem tudom soha, mit csinálok)
(m i é r t)

Ps.: Azért frissítek ennyire vehemensen, mert ha durván három hét múlva elkezdődik a zh hét és utána a vizsgaidőszak, engem január közepéig nem láttok majd.

A kellemesen hűvös, puha alkony borostyánszíneiben játszó járdaszegélyen álldogál, amikor az autó lefékez közvetlenül előtte. Összehúzza magán a kabátot és néhányszor megrázza az esernyőjét, mielőtt óvatosan bólint a napszemüvegben is hunyorgó Crowleynak.
- Szia.
- Hahó.
- Um, az ajtó...
- Erősebben. Tépd csak. Úgy.
Azirafael kicsit bizonytalanul veti be magát a Bentley anyósülésére és újra, immáron sokezredjére megküzd az ajtóval. Crowley visszanyeli a mosolyát, amit a látványos szenvedés hozna ki belőle. Azirafael lassan hatvan éve képtelen megtanulni, hogy bánhat erősebben az autóval, és ez imádnivalóan szerencsétlen hozzáállás mindig felvidítja Crowleyt.
Felberreg a motor, s szokás szerint ezzel egyidőben tölti be a teret Freddie Mercury hangja.

A fényeket leoltva dalolnék neked a bánatról
Tangózhatunk, csak mi ketten
Szerenádot adnék, puhán játszva szíved húrjain
Valentinod volnék, egyedül a tiéd

Az időzítésedet tanítani kéne, közvetíti Crowley a gondolatait az autó felé. A hangsúly maró szarkazmusa megkérdőjelezhetetlen még egy autó számára is. Mintegy felfoghatatlan válaszadásként pislog egyet a ködlámpával. Csak a jobbal.
Crowley meggyőzi magát, hogy képzelődik, szeme sarkából pedig látja, hogy Azirafael hátradől és szinte eggyé olvad az ülése háttámlájával.
Az arcára inkább nem néz; el tudja képzelni. Elég élénken.
Megköszörüli a torkát.
- Szóval - Ooh, szeret / Ooh, szerető -, ssszóval, be kell ugranod valahova, mielőtt...?
- Ó, nem. Nem. Mehetünk. – Azirafael beletemeti az állát a sáljába és összehúzza magát.
- Oké.

Hadd érezzem a szívverésed (Szaporább, egyre szaporább)
Érzed a szerelmem hőjét?
Gyere csak, foglald el a helyed a szívforró ülésen

Azirafael mocorogni kezd és a lejátszóhoz nyúl, éppen akkor, amikor Crowley is. Az ujjaik nem érnek össze, mégis úgy kapják el a kezüket, mintha savba nyúltak volna.
- Ne haragudj, ki tudnád...?
- Tudod, hogy nem. – Crowley annyira szorítja a kormánykereket (teljesen feleslegesen, de kiváló pótcselekvés), hogy az ujjai egészen elfehérednek. – Na és, ööö... milyen volt a napod?
- Jó, jó. Jó. Remek. Képzeld csak, találtam például egy újabb Tennyson kötetet a nyolcas sorban.
- Na, az... az nagyszerű. Pompásan hangzik.
- A tiéd milyen volt?
- A kötetem?
- A napod.
- Kötetlen.
Pár pillanatig kínos csend leple hull az utastérre. Ezalatt Crowleynak van ideje képzeletben befejelni a szélvédőt a szavaiért, Azirafael pedig egységesen hozzásápad az ülések krémszínű bőrhuzatához.
Mindketten előre merednek, és számolják az ablakon koppanó esőcseppeket.

Ha nem vagyok veled, csak rajtad jár az eszem
Hiányzol (hiányoznak a hosszú, forró nyári éjjelek)
Ha nem vagyok veled, csak rajtam járjon az eszed
Szere-

- Megérkeztünk – csattan fel Crowley vehemensen, és jelzésértékkel a fékre tapos.
Azirafael szinte kiugrik a veszélyes járműből, amely még mindig bőszen és  már-már lelkesen ontja magából a dalt.
Fejét kissé oldalra döntve kukucskál be az ablakon, amikor a hűvös őszi levegő úgy csípi az arcát, hogy letagadhatja a pirulást.
- Mm, jössz?
Crowley legszívesebben kettészakadna – egyik énje bemehetne Azirafaellel és nyugodtan (nyugodtan?) megvacsorázhatna, a másik addig itt maradna és küzdhetne a szégyennel, miközben órákon át szidná a Bentleyt és a Queen összes tagjának összes felmenőjét.
- Megyek – jelenti végül ki nyomorultul, és futólag rávigyorog Azirafaelre.
A válaszul kapott mosolyra kihagy a szívverése.
Figyelmeztető óvatossággal megböki a Bentley jobb első kerekét, odamorog neki egy nagyon csúnyának hangzó szót latinul és egy ingerült sziszegést, majd hanyag mozdulattal odadobja a kulcsot a megrökönyödött alkalmazottnak.

(Egy, két, há’, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc óra)

* * *

Stílusosan hazaviszlek, a nappalim szépen megteszi majd
Vigyél csak vissza a tiédbe és jól elleszünk (gyere és vedd el!)

- A következőt akkor én állom.
- Ugyan. Remélem jól érezted magad. – A szavak tompán és üresen hangzanak.
- Ó, igen. Igen. Köszönöm. Köszönök mindent, igazán. – Azirafael a biztonsági övvel matat és nem néz a szemébe.
Amikor kiszabadítja magát, futólag elkapja a pillantását. Vadul csillog, az arca kipirult, a kezei remeknek, amikor kinyitják az ajtót. Most nem habozik erősen becsapni maga után.
Nem fordul vissza, amikor Crowley utána nyúl.
- Várj e...

Ooh, szeret (már megint itt tartunk)
Ooh, szerető (ő az én régimódi szeretőm)

A Bentley motorja egészségtelen hangot hallatva zúg fel, kerreg és berreg, majd tüntetően és véglegesen lefullad aznap éjjelre. A lejátszó kitartóan pörgeti a cd-t, habár az autóban minden egyéb alkatrész feladta a harcot.
Crowley csettint a nyelvével és a műszerfalra csapna, már emeli a kezét, amikor megdermed... a mozdulat elhal, a tekintete elkóborol – következő pillanatban kivágja az ajtót, hosszú, könnyed léptekkel átszeli a járdát, felugrik a lépcsőn és a kulcsával zörgő Azirafael hátához simulva a falnak támaszkodik.
- ...Crowley?

Ó kedves, mit tervezel ma estére?

Szó nélkül a fülcimpájába harap és csuklóját markolva megfordítja. Azirafael háta most az ajtónak dől, ami megadóan kinyílik; az előszoba sötétjében tapogatózva Crowley átkarolja a derekát, hirtelen lökéssel hozzásimul és az ajkait az övéihez érinti.
Egy pillanatig, egy egészen apró pillanatig Crowleynak feltett szándéka ennyiben hagyni a dolgot és elhúzódni – most viszont átértékelődik benne minden, amelynek korábban értelmét látta.
Mélyen csókol, visszafogott hevességgel és gyengédségbe bújtatott szenvedéllyel, hogy ne ijesszen rá. Azirafael izmai először megfeszülnek, kisvártatva viszont ellágyulnak, a kezei felkúsznak Crowley hátán, ujjait végigfuttatja a fekete tincseken és halkan, rekedten nyöszörögni kezd.

Minden rendben van
Csak kapaszkodj belém erősen

Crowley egy percre sem engedi el, amikor a hátsó szobába hurcolja, lábával félrelöki a lehullott könyveket. Azirafael riadtan és bizonytalanul néz rá, de halkan felnevet, amikor Crowley végigfuttatja a nyelvét a nyakán és puszit nyom az állkapcsára.
- Ne félj – suttogja a fülébe és közelebb húzza.
Válaszul egy mosolyt kap. Puhát, sugárzót, nem evilágit.
Egy néma engedélyt.

Hiszen régimódi szerető vagyok

10 megjegyzés:

Raistlin írta...

Mint testnek és léleknek a kakaó egy hűvös, semmis, ködös vasárnap délután.
Mint ez nekem, most.
Hogy tudsz így zsonglőrködni a szavakkal? Vigyorgok, de valami mégis szívenütött és csak karamell-lassan olvad szét bennem, forrón és puhán. Nagyon, nagyon, nagyon tetszik - remekelsz velük és szárnyalsz és a legszívesebben arra kérnélek, hogy soha ne hagyd abba. Tökéletesen elkaptad a szám hangulatát, kettejük jellemét, a kapcsolatuk velejét - és én már meg sem lepődök. Nem, nem a Bentley az ineffable husbands nr#1 rajongója. Te vagy. És mindannyiunkat azzá teszel.

Reyklani írta...

Istenem végre fluff! Végre,végre,végre,végre fluf!
Úh látod azt azakkant leányzót, aki egy egyszarvún lovagolja körbe a házadat és csókokat hint felkéd?
Na az én vagyok, és annak ellenére, hogy meglehetősen röhejesen feshetek szerencsétlen egyszarvún (akinek szivárvány a sörénye, csak hogy tudd), nagyon szeretem ezt a kis alkotásodat, mert végre nem arról olvastam, hogy ezek évszázadokon át sak szenvednek egymás mellett, és egymásért, hanem végre szerelmesek és szeretik egymást és örök hálával tartozunk a Bentleynek.
Nem tudom mire mennénk nélküle.
Köszönöm, hogy olvashattam!

River írta...

Fogom és idemásolom az egészet mert mi ez már kérem, hogyan lehet ilyet…oké. Most nem próbálom megszépíteni mert azt gondolom, hogy: nyenyenyee Bentley awhhw bőrülés nyúú Crowley harrnyyy Azirafael mmmhhm IGEN IGEN MÉG, mé-hég, ah.
(a többi nem publikus.)

Könnyed mint a selyem és legalább annyira lágy is, és: mikor lett vége?
Igen.
És miért is akkor?
Tényleg?
És hol van a többi harminc oldal?

Minden egyes kis rezzenésük ők, minden édes vagy félbehagyott mozdulat, és lehet már unalmas szöveg, de tényleg mintha a kánonból sétáltak volna ki. A vasárnap estémmel együtt felváltva hálálkodunk.
(nyenyenyenye. awwwh. nyúúú. haarrrny.)

Tinuviel írta...

Imádom, mert tökéletes, ésésés annyira felemelő, és boldogság és fluff... zabáljam meg őket... *-*
Négy óra buszozás után bevágódok a koleszbe, gyanútlanul bekapcsolom a gépemet és ez az überfluff fogad! Amúgy is imádlak, de most nagyon hálás is vagyok, mert elmondani nem tudom mennyire feldobott így este. Köszönöm szépen. <3

уαмι. írta...

Édes Is... Sát... valakim, Suci, ez a vélemény még mindig letaglóz, felpörget, szeretetet gyújt piciny lelkemben mert megható mint a fasz.
Ez a csörömpölés a hangulat megtörése volt.
Olyan szinten beleszerettem ezekbe a kis gyökerekbe, hogy az nem igaz, és most főképp nem bírok kikeveredni belőlük és betelni velük; azt hiszem, ez minimális módon érződik is azon, hogy belefullasztalak titeket az ineffable-be.
Lassan és biztosan, de belefojtok mindenkit.
És szeretem csinálni.
Ha-ha.
Mielőtt végleg creepy lennék, engedj meg egy mélyről jövő és őszinte hálarebegést és egy ölelést. <3 xxxx

уαмι. írta...

Kikérem magamnak, innen a rózsákkal és borostyánnal telített márványerkélyről nézve roppant daliásan festesz azon a jószágon. Egészen ráfeledkezem.
Kicsit engem is kezdett felfújni ez a sok szenvedés vagy minimum beteljesületlen szerelem (aka szenvedés, na, mondjuk ki), szóval elővettem a régi jó fluffötleteket, amiket soha nem valósítottam meg korábban.
Oké, ez hirtelen ötlet és semmi értelme. De van.
Nagyon szépen köszönöm a véleményt és az olvasást! <3 xxx

уαмι. írta...

Ebbe az első bekezdéses gondolatmenetbe most fülig belepirultam, nem tesz ez jót az idegeimnek, ettől függetlenül odavagyok érte mint a vihar. [ez mától létező hasonlat]
Azért akkor, mert a legutóbbi, Suci általi mentőakció kereteiben szerencsém volt visszaolvasni azt a 70 000 szavas tudodmit, és rájöttem, hogy nekem kurvára nem kéne leírnom azt, ami a vég után következik. Sokkal jobb, ha elképzelitek. Hidd el.
Sokkal.
Jobb.
Annyira nagyon szépen köszönöm, hogy azt el nem tudom mondani és hé, valamit bevisítottam Face-en és itt is mondom hogy
IGENNNNNNN nagyon kérlek IGEN.
(Bővül a szótár, remek, remek)
Még egyszer nagyon szépen köszönöm! xxx

уαмι. írta...

Jaj Tinu. Jaj, jaj... jaj, Tinu. Jaj.
Ezt még sokáig képes volnék húzni, mert szó szerint ezt csinálom kezembe temetett arccal és őrült vigyorral. Hm.
Nagyon imádlak, nagyon köszönöm, nagyon hálás vagyok és nagyon örülök, hogy kiegyenlítettem a buszozás okozta nyomorúságot. <3 xxx

Lianne H. írta...

...Ooh love, ooooh loverboy...

Azt hiszem hamarosan túl fogom magam adagolni a Good Omens ficeiddel, mert nagyon beleszerelmesedtem abba, amit velük művelsz! *_*

Eddig is sok Queen szám volt amit nehezemre esett némi Crowley/Azirafael fantáziálás nélkül meghallgatni, hát ezek után azt hiszem ezt már végképp képtelen leszek. :D

уαмι. írta...

Jajj kérlek, elképesztően cuki vagy velem! ; 3 ; Tényleg, nagyon-nagyon örülök, hogy ennyire tetszenek, főleg amióta elég egyértelműen tudom a hozzászólásaidból, hogy komplex saját véleménnyel rendelkezel és szereted minél jobban ismerni az alapokat.
Te, azt próbáltad már, hogy úgy olvasod végig a könyvet, hogy közben végigmegy a Greatest Hits első cd-je? O_O Esküszöm neked, hogy félelmetesen ütemezett, múltkor teljesen véletlenül belekeveredtem és nem győztem pislogni.
Nagyon szépen köszönöm az olvasást és a hozzászólást is! xxx