január 07, 2014

A pokol konyhája 0.


A legötletesebb karácsonyi ajándékom által ihletve prezentálom nektek egy rövid, domestic fluffokból álló  Good Omens ficcsokor bevezető darabját.
Az összeköltözésük után Azirafael ráveszi Crowleyt, hogy próbáljanak meg sütni-főzni otthon is, hogy ne kelljen éttermekbe járniuk finom vacsorákért.
Mert hát mi baj lehetne belőle.
Ugyan.
Mégis.
Micsoda.


Aznap este egymással szemben ülnek a kanapén. Azirafael lábai felhúzva, kezében a polcról hirtelenjében leemelt könyv, Crowley ölében tablet (nagyon elmélyült és komoly arccal tudta szemlélni a derengő képernyőt, hogy Azirafael még csak ne is sejtse, hogy ráfüggött a Candy Crushra), jobbjában egy pohár vörösbor. Kihozták az ágytakarót a hálószobából és mindketten alábújtak, lábaik néhol véletlenül, néhol szánt szándékkal egymáshoz simulnak.
Olyankor mindig felpillantanak és bűntudatosan összemosolyognak.
Még mindig képtelenek megszokni a gondolatot, hogy együtt élnek.
Azirafael hirtelen becsukja a könyvet – Növényápolás hülyéknek tiszteletpéldány – és nagyon halkan megköszörüli a torkát. Crowley elmormol egy „pillanat”-ot, szigorú ívű szemöldöke most a magasba szökik. Azirafael tekintete követi minden mozdulatát és szomjasan nyel egyet.
- Egen? – kérdi egy tényleges pillanat múlva, és a tablet képernyője elsötétül anélkül, hogy hozzáért volna. Az üvegpohár a dohányzóasztalra kerül.
- Csak azon gondolkodtam... – kezd bele, immáron lesütött szemekkel. – Azon gondolkoztam, hogy neked van sütőd, ugye?
- Van?
- De nem használjuk.
- Ne mondd, a múltkor is...
- Rendeltetésszerűen – vág a szavába szinte rémülten és megugrik. – Mármint rendeltetésszerűen nem.
- Ó.
- Se a hűtőt, se a szekrényeket, se a konyhát úgy önmagában, holott igazság szerint volna rá lehetőségünk.
- Főzni akarsz?
Azirafael bólint.
-Úgy rendesen?
Azirafael ismét bólint.
- Angyal, ugye tudod, hogy van ez a dolgunk a tűzhelyzetekkel?
- Jó volna terápiának – veti fel, mutatóujjával Crowleyra bökve. – Csak gondold el! Mostanában alig van dolgunk, még te is szinte egész nap itthon vagy. Sütnénk-főznénk pár dolgot, nem gyújtanánk fel semmit, minden és mindenki életben maradna és nem kéne mindig elmennünk vacsorázni. Mármint félreértés ne essék, én nagyon élvezem az éttermi vacsoráinkat, egyáltalán nem azért mondtam...
- Értem én. Valahol azt olvastad, hogy a közös főzőcske romantikus. – Crowley elvigyorodik és a takaró alatt Azirafael mellé kúszik, aki ártatlanul hunyorog. – Nna jó. Megpróbálhatjuk.
Ujjai végigsimítanak Azirafael oldalán és a csípőjénél a pizsama alá csúsznak, baljával megtámasztja a tarkóját és közelebb vonja, hogy a nyakába csókoljon. Azirafael  ajkai szétnyílnak, tüdejéből megadó, rövid sóhaj szökken fel, ahogy kezét Crowley mellkasának támasztja.
Crowley elhúzódik és nagyon lassan megnedvesíti az ajkait.
- Nem lesz vele gond – motyog Azirafael, utolsó kísérletet téve arra, hogy ellenálljon, de a tekintete elkalandozik beszéd közben. – Elvégre ki tudna jobban főzni, mint akik végignézték a gasztronómia teljes fejlődését a kezdetektől fogva?
Ez lett az elmúlt és eljövendő évezredek legmeggondolatlanabb kijelentése.

* * *

Azirafael hat óra körül érkezik haza, hideg fuvallatot hoz magával és a friss este fahéjas télillatát, az előszobában levetett cipőin még nem olvadt lucskossá a ropogós hó.
- Hahó – kiált be a nappaliba, miközben letekeri a nyakáról a skótkockás pamutsálat és a kabátja gombjaival kezd küzdeni. – Megjöttem.
Crowley kisvártatva és mezítláb tűnik fel az ajtóban. Fekete farmert, gunsn’rosesos kinyúlt pólót és féloldalas mosolyt visel. Lustán az ajtófélfának támaszkodva figyeli Azirafael szerencsétlenkedését.
- Szia – szól nyújtottan.
- Találd ki, mit vettem ma!
A szelíd mosoly egy pillanat alatt vigyorrá húzódik.
- Azt mégse mondhatom ki, amire gondolok.
- Szégyentelen.
- Gyere ide. – Crowley kinyúl, hogy megfogja Azirafael pulcsis karját, magához vonja és puhán homlokon csókolja.
Kezei közé fogja a dércsípte arcot, amely most még inkább kipirul a forró tenyerek érintésétől. Crowley hosszan elnézi a lázas íriszeket és nedvesen egymásba karoló, kócos aranyfürtöket. A hall gyér világítása éppen csak arra elég, hogy fénylő glóriát fonjon Azirafael feje tetejére és pislákoló csillagokká gyújtsa a szemüvegén megtapadt hócseppeket.
- Mi az? – suttogja Azirafael szárazon.
Crowley némán megrázza a fejét és hátrébb lép.
- Kócos vagy és imádnivaló. Hozd rendbe magad, vagy irány a hálószoba.
Azirafael zavara oly mértéket ölt, hogy szinte vibrál körülötte a levegő.
Válasz nélkül, leszegett fejjel sasszézik el Crowley mellett, aki somolyogva pillant utána.
Egy perc múlva csukódik a fürdőszoba ajtaja.

Fél órával később a konyhában találja Azirafaelt, aki az étkezőasztalnál ül és a könyékig merül válltáskájában. Crowley kecsesen a szekrényhez lép, kivesz egy kristálypoharat és hideg vizet enged a csapnál. A hátát a pultnak vetve kortyol belőle, aprókat és óvatosan, mintha whiskey volna.
- Mit csinálsz? – A fogai a pohár peremének koccannak.
- Oh. – Azirafael felocsúdva fordul felé, a következő pillanatban pedig győzedelmesen lengeti meg az előhalászott könyvet. – Ezt kerestem. Ma vettem az újságos bódénál, itt a ház előtt.
Crowley közelebb merészkedik és Azirafael mögé állva, a vállai fölött olvassa a címet.
Finomságok a sütőből.
Crowley felnyög.
- Szóval komolyan gondoltad.
- A legteljesebb mértékben. – Az angyal hátraveti a fejét ültében, hogy Crowley szemeibe nézhessen.
- A fene egyen meg. Vásárolni is kell majd?
- Nem ártana.
- Nem gondoltam én ezt át.
- Nagyon jó lesz – biztosítja Azirafael lelkesítően és megfordul a széken. – Élvezni fogod, megígérem.
- Ígérhetnél mást, amit élvezek.
- Valamit valamiért. Megegyezhetünk.
Crowley egy pillanatnyi döbbent csenddel adózik a gyors és szemérmetlenül ötletes reakciónak és gondolatban megdicséri érte. Azirafael megránduló szája arról árulkodik, hogy neki sem volt ideje a szavainak hatásával számolni, mielőtt kimondta volna őket.
- Mármint...
- Ne, ne. Ez így volt tökéletes.
- De én...
- Shhh.
Crowley kihúzza az Azirafael melletti széket és könnyedén helyet foglal. A poharat az asztalra teszi és macskaszerűen nyújtózik.
– Oké, lássuk, mivel akarjuk katasztrófa sújtotta területté nyilvánítani a saját konyhánkat. – És belelapoz a vékony füzetbe.

19 megjegyzés:

Raistlin írta...

ördögi tervem hát bevált *háttérben villámok, fekete macskák, villámló fekete macskák*

hangosan röhögtem az elején, szétolvadtam a közepén, a végére ropogósra sültem és nyakonöntöttél cukormázzal. bon appetit, ez fantasztikus lesz.

p.s. bónuszpont a konyhai ágyjelenetért. crowley nyelve. liffliff.

уαмι. írta...

Tökéletesen bevált. ;u; Azóta ezen röhögök, és ha azt hiszed, a megjegyzéseidet ki fogom hagyni egyes részeknél, tévedsz. :>
Jajajajaj, hadd szórjak rád még egy kis dekorszívet ezekért a szívetmelengető szavakért. ;u;

P.s.: aaaaaa, pedig tökre féltem, hogy sok lesz. D: Ha úgy érzed, jó lett az úgy, akkor teljes mértékben megnyugodtam. :3

Nagyon szépen köszönök mindent! De tényleg. Lassan egy hónapja semmi nem születik ezen az oldalon nélküled (és nem költői túlzás). ♥

River írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
River írta...

Oké, ez volt a liszt, vaaagy legyen inkább a porcukor, kezdjük a porcukorral, az elemi hozzávalója lesz ennek a receptnek,
KURVÁRA PORCUKOR.
Ezt így kérlek kilóra fogom fogyasztani, és kivágom a mérleget a lakásból, övezze sütőpapír a jól elkapott, munnyogóan domestic pillanatokat. Crowley pedig tényleg hihetetlen dolgokat tud a nyelvével, és nagyon hnghngh volt az a jelenet :3

Várom a folytatást, és
ha fel mered gyújtani őket. Ha. Fel. Mered. Ha csak elgondolkodsz rajta.

уαмι. írta...

Annyi porcukor hogy a végére mindenki rosszul lesz tőle mert gejl lesz mint a mocsok----- nem. Megpróbálom úgy, hogy nem.
Aww! Na ha már ketten emelitek ki, akkor végérvényesen megnyugszom és boldog leszek. ;u; Elszaladt velem a ló, na. Liffliff.
Plot twist: NEM gyújtják fel egymást.
Vagy a konyhát.
Vagy a lakást.
Vagy az egész házat.

...na majd meglátjuk.

Lianne H. írta...

Awww, mégmégmégmééég ebből az édességből! *_*

Nagyon kíváncsi vagyok mit fognak összehozni, reménykedem benne, hogy majd utána azt mondhatom, hozzájuk képest én nem is vagyok katasztrofális a konyhában. Talán önbizalmat ad. XD

уαмι. írta...

Egy egész bonbonosdoboznyi lesz belőlük, ha képes leszek rá (és nagyon remélem, hogy képes leszek rá) hogy senki ne maradjon kellő mennyiségű édesség híján. :3
Nem tudom, hogy mit produkálsz a konyhában, de szerintem fizikai képtelenség alulmúlni őket. :'D
Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál! xxx

Reyklani írta...

Tudom. Hol. Laksz.
Tehát ha egy hajnalon arra ébredsz, hogy szekérderéknyi, pompázatos virágokkal, szeszélyesen szines, tömény édességsütikkel van körülrakva a ház része az ablakod alatt, és valaki röhejesen nyálas dallamot dúdol, akkor az csak én leszek.
Hálám és szeretetem jeléül.
Olyan töménytelenül édesek, olyan röhejesen vonzóak, olyan porcukrosan aranyosak és pikánsak, hogy belefulladtam. Mindazonáltal mégmégmég akarok, mert elvonási tüneteim vannak máris.
Azt a gasztronómiai világvégét amit ezek ketten okozni fognak, hála neked, a lehető legközelebb fogom szemlélni.
Nem tudok értelmesebben nyilatkozni, bár azt hozzá kell tennem, hogy pofátlanul zseniális vagy, mert nem sok dolog képes kizökkenteni a Sherlockból, de neked sikerült. Nektek.
Good Omens, Azirafael, Crowley ááááá én ezt nembírom!!!! A mérleget kidobtam az ablakon és újra, meg újra, meg újra elolvasom és csodás túladagolásos halálom lesz.
Köszönöm, hogy olvashattam!

Mitsuki írta...

Kezdem azt hinni, ki fogok fogyni a dicsérő szavakból, nincs hová magasztalni téged.
Miért is?

Nem tudom minek köszönhetjük áldásos frissítéseid hatalmas számát, de aranyba foglaljuk a nevét.
ÉS a tiedet is, mert csodásabbnál csodásabb dolgokkal bombázod a közönséget. Mint mikor a Télapó szaloncukrot dobál a gyerekeknek. Csak ezek nem szaloncukrok, hanem kézzel készített yami bonbonok, madagaszkári kakaóból és bourbon vaníliával, sok-sok szeretettel.

Az ötlet fantasztikus.
Azért, ha öngyilkos -közeli helyzet van, menthetetlenül romba döntött konyha, és vacsorának nem nevezhető étkek, szólj, és repülök és megmentem a világukat.
Bár lehetséges, hogy sokkalta viccesebb egy bögre forró kakaó és kávés csokipuding mellett szemlélni az édesbogár bénázásukat.

Azért na, kedvencek is kellenek.
Növényápolás hülyéknek tiszteletpéldány - nem tudtam nem sivítva felröhögni rajta.
hideg fuvallatot hoz magával és a friss este fahéjas télillatát - nem tudom hol laknak, de én is fahéjas estéket szeretnék.
féloldalas mosolyt visel - van stílusa. van stílusod.
egy pillanatnyi döbbent csenddel adózik a gyors és szemérmetlenül ötletes reakciónak és gondolatban megdicséri érte - leírhatatlanul ők. ők. ők. olyan gonoszak jók. és jón gonoszak.
lássuk, mivel akarjuk katasztrófa sújtotta területté nyilvánítani a saját konyhánkat - az abszolút csúcs. sötét előrevetítése az édes-égett jövőnek.

Köszönjük ezt a finomságot a Sütőből.
És köszönjük az ajándékozónak is, hogy megihletett.

Ha a továbbiakban is ilyen receptek kerülnek el a Finomságok a sütőből című csodából, eggyel gyarapodott a vásárlók száma.

уαмι. írta...

Az elején elkezdtem vigyorogni, hogy haha, tudomhollaksz, jó poén, tetszett, aztán rájöttem, hogy tényleg és megijedtem.
(Az ablakomat a belső udvarról tudod megközelíteni, egyébiránt.)
Nohát. :DD Engem szerencsére nem kellett kizökkenteni belőle, mert benne sem vagyok, szóval valószínűleg mást sem teszek, csak tovább ontom magamból az ineffable-t és a Cecilost, amíg csak bírom ép(?) ésszel. :'3
Nagyon szépen köszönöm az olvasást és a hozzászólást, feldobtál vele! xxx

уαмι. írta...

ÉN SEM tudom, mi a fenéért kell akkor ennyit frissítenem, amikor négy vizsgára kéne még készülnöm. Tényleg nem. :'D Kezdem nagyon szégyellni magam.
Reménykedjünk mindannyian szépen, csendben, nyugodtan abban, hogy senki és semmi nem fog megsérülni, ahogy Azirafael oly' édesen és naivan feltételezi. Akár még igaza is lehet. Akár.
Imádom az idézgetős kommenteket, és most nagyon imádlak téged, amiért idézgettél. ;u;
Nagyon-nagyon szépen köszönöm ezt a tünemény hozzászólást, igazán kellettél a reggelemnek. (Nekem még reggel van jó)
Nagyon köszönöm. xxx

Tinuviel írta...

A gyakorlatom közepén áltam le olvasni, képzeld el a jelenetet. Körülöttem egy csomó leltározni való cd-dvd én, hátam mögött a tanárom, és én meg ott mosolygok. Vinnyogni nem mertem, de úristen, elolvadtam, olyan édes.
"- Mármint...
- Ne, ne. Ez így volt tökéletes.
- De én...
- Shhh." Ez annyira ők, á, imádlak. <3

уαмι. írta...

Aww, Tinu. ;u; Túl aranyos vagy velem, az van, és hogy a leltározóidődből is szánsz rám, az végképp megvesz. :D
Nagyon-nagyon szépen köszönöm! <3 xxx

Air December írta...

" - Mármint...
- Ne, ne. Ez így volt tökéletes.
- De én...
- Shhh."
Valahogy én is így érzem magam. Bármit is írok ehhez az édes, karamellás, fahéjas finomsághoz, csak elrontom. Úgyhogy csak rövid gondolatok: Crowley nyelv csodálat, ezek ketten olyan édesek, csodásan írsz, és fessssztesssz hangulatot, imádtam olvasni.
Annyira ők. Köszönöm :)

уαмι. írta...

Na kérem, ezt már másodjára emelitek ki, akkor csak sikerült megragadnom a lényeget. :3
Nagyon-nagyon-nagyon szépen köszönöm a véleményedet, élvezet volt olvasni és feldobta a napomat. :) Örülök, hogy tetszett! xxx

Csibe Emo írta...

Szégyen és gyalázat, hogy ezt csak most olvasom. És *morogni kezd Pamela Winchell módra* miért nem jelzett ki téged is a blogspot??? Miért? Utál az oldal engem, de nagyon. Lecsúszok az ilyen kis ropogós, otthonízű fluffokról mint ez.

Nos...... Hadd dicsérjelek az egekig és vissza(hogy tudj még többet írni), mert ezek annyira ők voltak, és annyira GO hangulat az egész.

A sütő. Oh... A sütő.

"- Kócos vagy és imádnivaló. Hozd rendbe magad, vagy irány a hálószoba." - Crowwwwley hurrnyau.

"- Mármint...
- Ne, ne. Ez így volt tökéletes.
- De én...
- Shhh." - Ennivalóak. Komolyan, mintha a könyvben olvasnám. Annyira annyira annyira annyira.

"- Van?
- De nem használjuk.
- Ne mondd, a múltkor is...
- Rendeltetésszerűen – vág a szavába szinte rémülten és megugrik. – Mármint rendeltetésszerűen nem." - Azirafael mindig olyan kis ártatlan (ettől függetlenül nem dühíteném fel karddal a kezében)

Köszönöm, és... Köszönöm :)

уαмι. írta...

Ó kedves, megkésve bár, de törve nem megérkeztél, és nekem bizony csak ennyi a lényeg. c:
Annyira nagyon örülök, hogy így érzed! ;u; Az idézetekért és a kiemelt részekért külön köszönet (kócosság és imádnivalóság - szeretem, amikor ez a két nyomorult úgy kezd egymással flörtölni, hogy én tökre nem terveztem, és jön a "gyerekek nem kéne gyerekek mit műveltek nem viszitek előre a cselekményt ó most meg egymáshoz értek jól van persze smárolni nem akartok SZEXELNI nem akartok most rögtön oké álljatok le").
Ez gyakran előfordul.
Sajnos.
Hm.

Szóval nagyon-nagyon szépen köszönöm, és igencsak örülök, hogy elnyerte a tetszésedet! :3 xxx

Hobbitlányka írta...

Jajszia. Annyira aranyosak ezek ketten!
*baromi büszke magára, mert tegnap este fejezte be a könyvet*
Crowley beszólásai... Kétszer is felnevettem rajtuk.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Pussz!

уαмι. írta...

Sziaa. :3
Jaj, nagyon szépen köszönöm! Örülök, hogy ennyire élvezted - ha még ilyen friss a könyvélmény, főleg boldoggá tesz, hogy tetszettek Crowley beszólásai. ;)
Nagyon-nagyon köszönöm, még egyszer és még mindig. xxx