január 16, 2014

C&C


Mert mikor máskor frissítsünk egy cigarettaízű reggelről szóló fanfictionnel, mint hajnali egykor.
Welcome to Night Vale, Cecilos öö... ezzel mindig bajban vagyok.
Az új epizódoknak köszönhetően pattanásig feszülnek az idegeim és valószínűleg Cecil is így van ezzel, szóval... a kora reggelek még soha nem voltak ilyen ocsmányak. (Csak neki van egy Carlosa. Így lényegesen könnyebb lehet.)


Carlos boxerben és az otthoni laborköpenyében, frissen borotválva, az ébredés pillanatától kezdve kifogástalan hajjal áll a a tűzhelynél. Sonkás omlettet készít pirítóssal s közben halkan fütyörészik, elnyomva az olaj dühödt, lázongó sercegését.
Mellette az asztalon két bögre kávé gőzölög: az egyik nevenincs instant neszkávé, a másik gondosan lefőzött dupla espresso.
Az utóbbi még érintetlen.
A Hold utolsó sugarai mohón tapadnak az ablakra. A nyalábok lassan kebelezik be a konyhát és végigsimítanak Carlos meztelen lábfején, aki mindebből mit sem vesz észre. Hunyorogva koncentrál, olyannyira belemerül a feladatába, hogy az is elkerüli a figyelmét, amikor egy kócos, kinyúlt hálópólós és táskás szemű Cecil lép mögé a fürdőszoba árnyékából.
Hideg karok fonódnak a derekára, ujjak szaladnak végig a hasán, miközben a hátához mellkas simul. Cecil a homlokát némán Carlos vállának támasztja.
Érzi, hogy remeg.
- Jó reggelt – szól Carlos és nagyot nyel. Cecil továbbra sem szólal meg, csak még szorosabban bújik hozzá. – Mhm. Minden oké?
- Nem akarok menni. – A hang szárazon suttog; Cecil torkát összeszorítják a tegnap elszívott cigaretták nehéz, kormos füstje. – Nem akarok bemenni.
- Tudom – feleli Carlos tompán. Elereszti a serpenyőt és egy kissé béna, kitekert nyakú pózban csókot lehel a hirtelenszőke tincsekre. – Figyelj Ce–...
- Tudom – vág a szavába indulatosan. – Tudom.
Cecil elhúzódva beleakasztja a mutatóujját a bögréje fülébe, majd kinyitja az ablakot, a párkányra ül és a kávéval az ölében újabb cigarettára gyújt. A luckystrike-os doboz recsegve gyűrődik a markában, a hosszan kiengedett füst lassan kígyózik; a száraz levegőben szinte lángra kap. Cecil üveges tekintete pislogás nélkül függ Night Vale reggeli látképén, kínosan kerülve a szemkontaktust.
Szórakozottan hamuzza le a saját térdét, amit mintha észre se venne.
Carlos lehorgasztott fejjel sóhajt. Torkában pépesednek a megnyugtatónak szánt szavak, kiejtésükkel viszont nem boldogul: nyelvébe gabalyodva, láthatatlan hurokként fojtogatják.
Soha nem volt képes kezdeni valamit ezekkel a helyzetekkel.
Az omlettet a tűzhelyen hagyva követi Cecilt. Átöleli a csontos vállakat; a borzas fej válaszképpen a mellkasára bukik, a cigarettát tartó kéz pedig megdermed. A mozdulatok ügyetlenek és akadozóak, mint két újszülött állat első lépései; mégis van bennük valami meghitt, ösztönös ragaszkodás.
- Nem lesz semmi baj – szól sután, saját fejét átkozva, amiért sikerült a legközhelyesebb szófordulattal előállnia, amit csak megkívánhatott a helyzetük. A hangja még így is elcsuklik.
Carlos két keze közé fogja Cecil arcát és maga felé fordítja, arra kényszerítve, hogy mélyen a szemébe nézzen.
- Hé, hallgass rám. Nem lesz semmi baj. – Óvatosan cirógatja a sápadt orcákat, mintha egy kis életet kívánna lehelni beléjük. – Amíg én itt vagyok, amíg ide jössz haza, amíg hozzám jössz haza, addig minden, ami ott bent történik veled, nem számít. Érted? Kurvára nem számít, mert nem bánthatnak. Nem engedem, hogy bántsanak.
Cecil bólint vagy csak megrázkódik; Carlos nem tudja eldönteni. Egyikük sem tudja eldönteni. A tekintete fátyolossá és zavarttá válik, de továbbra is Carloséba kapaszkodik, kitartóan, remélve, esdekelve. Halk nevetést kap válaszul.
- Querido – búgja rekedten és közelebb vonja magához.
Lassan csókolja, szájában cigaretta és félelem keserű íze.
Hosszan csókolja, a pillanatok fényévekké nyúlnak.
Lustán csókolja, hallja a vérük lüktetését.
Mélyen csókolja, mellkasában pusztító tűz.
Cecil már egészen más okok miatt reszket, amikor Carlos hajába markol és a csípőjét a lábai közé szorítva felsóhajt.

9 megjegyzés:

Raistlin írta...

Lassan három éve leszoktam. Most rá akarok gyújtani nagyon. Valami olcsó és marokerős amerikai dohánnyal akarom feltömjénezni ezt az élményt, mert előbb az új epizód és most - ez; és ez csak az a pillanat, amit nem hallhattunk, de tudom és neked elhiszem, hogy pontosan így történt, és... annyira erősek a képek, a színek, az illatok, hogy még azt is látom magam előtt, amit nem írtál le, a függönyt, a bekúszó fény szögét, a sebeket Cecil bokáján, mindent: egy fájdalmasan tökéletes pillanatkép a konyhájukban állva és
úgy ülök most itt mint Cecil a párkányon és valami végleg lenullázódott bennem.

уαмι. írta...

Parancsolj, nekem még maradt pár szál a Tűhegyre-krízisem után, felajánlom én jó szívvel, ha már kölcsönösen-képletesen szívatjuk egymást.
Annyira nagyon köszönöm ezt a véleményt *ölelget* nagyon-nagyon, mert *ölelget* elképesztően bizonytalan vagyok minden egyes WtNV ficemmel és *ölelget* mindig visszatuszkoljátok belém a reményt.
A lenullázódást meg majd igyekszünk feltölteni. ♥ Köszönöm.

Reyklani írta...

Én ugyan nem dohányzom, de határozottan tudom, hogy ez a reggel nem lehet igazi cigaretta nélkül. Hogy az övék vagy az enyém per pillanat teljesen lényegtelen, mert lassan egymásba olvad a kettő.
Az egész annyira intenzív, annyira valós, annyira Night Vale, amenyire az emberileg lehetséges. Érzem az odaégett rántotta szagát, hallom a fejekben tompán dübörgő szavakat, látom a kósza napsugárban feloldódó keserűséget, és ezt hívják, úgy hogy varázslat.
Varázsolj el még egyszer, kétszer, sokszor!
Köszönöm, hogy olvashattam!

Tinuviel írta...

Tudod milyen jó ezt korán reggel, kávé mellett olvasni? Szavakat sem nagyon találok, de fantasztikus. Köszönöm ;.;

уαмι. írta...

Jajistenem, Éva. ♥ Igaz nincsen már reggel, vagyis csak nekem van, mert alig fél órája ébredtem, de ez most feldobta a napomat.
Annyira Night Vale → ezen még mindig nehezen sikerül túltennem magam, minden ilyen szó felér egy biztató öleléssel.
Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál! Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet. ;)

уαмι. írta...

Bizonybizony, igazából erre készült. ;u; Istenem de örülök, hogy megállja a helyét!
Nagyon szépen köszönöm a szavaidat (és ne haragudj hogy eltűntem hajnalban, a gépem kevéssé tolerált, mint gondoltam)! xxxx

уαмι. írta...

lemaradtakapuszikjesszus: xxx

HardCandy írta...

hát most pont nincs reggel, és pont nem is dohányzom, de pont tökéletesen Night Vale, és pont bizonytalannak nem szabad lenned (egyik ficceddel kapcsolatban sem).

уαмι. írta...

Pont annyira szeretlek most ezért, hogy már nem tudom megmutatni, hiába tárom szét a karjaim.
De ha már szét vannak tárva, gyere-gyere hadd ölellek meg mindezért. Köszönöm!♥ xxx