február 13, 2014

Konfliktus


Könnyed, humoros(nak szánt) Good Omens domestic fic, így ebéd után, hirtelen felindulásból és saccperkábé annyi idő alatt, amennyit az elolvasására fogtok szánni.
Ki mondta, hogy az összeköltözés zökkenőmentes, akár ismeritek egymást a Kezdetek óta, akár nem? A szokásokat átveheted, néma megállapodásra juthattok, de ez néha nem elég - lássuk, mi lehet a két legkomolyabban előforduló vitatéma az ineffable husbands lakása táján.


I.
Crowley

aznap különösen ingerült; a fogát szívva guggol a nappali sarkában, ahol a legtöbb növénye burjánzott és zöldellt – szigorúan múlt időben. Pisztolyként pörgeti az ujjai között a spriccfejes  növényápoló szert, míg összeszorított szájjal, leplezetlenül megvető pillantással méregeti az áldozatait.
- Nem leszünk így jóban, fiúk – szólítja meg őket fenyegetően halk hangon. Fejét kissé oldalra billenti, szája sarka torz félmosolyra húzódik. – Nem bizony... azt hiszem a legjobb lesz, ha téged – igen, téged, te alattomo-...
Ebben a pillanatban nyitódik és csapódik a bejárati ajtó; a szoba hirtelen felforrósodott levegőjét frissen szedett virágok és marcipános csokoládé illata tölti be.
- Hahó!
Crowley tehetetlenül leejti a vállait.
- Szia.
Azirafael szinte berobban a szobába. A kanapéra dobja a táskáját és fülig érő szájjal Crowley mellé huppan; gyors üdvözlő csókot váltanak, aztán még egyet és még egy utolsót. Később Azirafael kócos feje Crowley vállára bukik, aki az angyal hátánál a pulcsi puha anyagába markol.
- Miért gubbasztasz előttük? – kérdi érdeklődve és kinyúl, hogy gyengéden végigsimítson a filodendron felé nyúló levelén.
Crowley undorodva összerezzen a mozdulatra.
- Próbálom rendbe hozni  – morogja.
- Mit?
- Elromlottak.
- A... a növények elromlottak?
- Nézz rájuk – fakad ki Crowley és felpattanva róni kezdi a kétségbeesett köröket. Azirafael alig nyeri vissza az egyensúlyát ültében és bizonyára beleszédülne, ha megpróbálná követni Crowley mozgását. – Pofátlan az összes! Itt virulnak nekem, miközben reszketniük kéne, rettegniük tőlem, és most... röhögnek. A képembe röhögnek, érted?
- Drága, az élőlényeknek szeretet kell.
- Meg rettegés.
- Törődés.
- És fegyelem.
Azirafael halványan elmosolyodik és ő is feláll. Csitítóan helyezi a tenyerét Crowley vállára.
- Így sokkal boldogabbak, hidd el. Amikor ideköltöztem, szörnyen érezték magukat, és mo-...
- Ó. Óóóó. – Crowley elhúzódik, szembe pördül vele és vádlón bök Azirafaelre, miközben a döbbenet darabokra szaggatja a szavait. – Angyal, te... te. Te beszéltél velük. Te voltál, ugye? Mit csináltál velük? Mindig cirógatod őket, vagy-vagy dicséred, vagy...? Azt ne mondd, hogy nevük is van. Ugye nem adtál nekik nevet?!
- Hát én... – Azirafael halványan rázza a fejét. Lesütött pillák alól pislog fel Crowleyra. – Nem nézhettem tovább a szenvedésüket.
- Tudhattam volna. Tudhattam volna, hogy nem fogod megállni... – Crowley felvetett fejjel az égre emeli a pillantását és a hajába túr; utolsó döfésként színpadiasan oldalra tolja a csípőjét, hogy az összhatás még hatásosabb legyen. – Tudod, hogy miért hívják azt a szerencsétlent könnyezőpálmának? Mert könnyeznie kell, szenvednie, a gyötrelemből gyökeret eresztenie és akkor tündököl majd, ha reszket és... én. Én ezt nem. -  Crowley egy utolsó heves mozdulattal a levegőbe dobja a karjait és Azirafael tekintetét kerülve kisiet a nappaliból. – Én ezt tovább nem.
Azirafael lágyan tátott szájjal, a döbbenettől megnémulva pillant utána.
Az incidenst követően Crowley két teljesen napig nem hajlandó szólni hozzá.

II.
Azirafael

hosszú pillanatok óta mozdulatlanul mered nappali nagyszekrényének egyik polcára, melyet kiharcolt magának még a beköltözése elején. Minden megmaradt könyvét elhozta az antikvárium szenes romjai közül, a gyűjtemény pedig azóta is lassan, de biztosan szaporodik.
Most viszont...
Azirafael nem érti, mi történhetett. A kötetek teljesen egyértelmű rendszerben követték egymást, még ő maga fejlesztette ki ez a pofonegyszerű módszert, amíg néhanapján kinyitni kényszerült – a nemkívánatos olvasók túl könnyedén megtalálhatták volna azt, amit keresnek, ha Azirafael van olyan bolond, hogy ábécésorrendet tart vagy stílus, neadjisten korszak szerint kategorizálja őket. Nem, neki egy teljesen más rendszere volt – a sorrendet az határozta meg, hogy az adott könyvben hányszor szerepel az Úr neve, amely így kialakított egy csökkenő sorrendet. Azirafael nem volt tisztában a teljes listával, arra viszont pontosan emlékszik, hogy a Childe Harold zarándokútja előbbre van, mint Az utolsó ember – ami viszont azt jelenti, hogy valami nem stimmel.
És akkor az a valami nem stimmel az egész sorral.
Azirafael pisze orrát ráncolva hajol közelebb a könyvek gerincéhez – a bőrkötéseken még érzi egy test hőjét, az illat pedig... füstös és tömény és...
- Hell-óóó. – Crowley a semmiből tűnik fel mögötte és a vállát átkarolva közelebb hajol, arcát szinte az övének tapasztja. – Mi újság?
- Pontosan tudod – közli sírósan. – Mit műveltél a polccal?
- Ó. Csak átpakoltam egy kicsit. – Crowley vigyorog. – Nem nagy cucc, rendetlen voltál mint a bűn, gondoltam segítek.
- Volt benne logika!
- Most is van. Sajátos logika. Tegnap találtam ki. Reménykedjünk benne, hogy holnapra nem felejtem el.
- Így nem találok semmit. – Azirafael szárnya megremeg. – Te ezt nem értheted, hol van a... most rögtön le kell ellenőriznem valamit a Ravennában, ha ha nem találom meg, akkor...
- A könyveknek rendszer kell, drága – szól Crowley halványan affektálva.
- A bosszúállásod kicsinyes és alaptalan.
- Nem, a bosszúm teljesen jogos, angyalom. Te kontárkodtál bele először abba, ami az én reszortom. Ezzel ni – mutatóujjával az orra hegyére bök –, meg ezekkel itt. – Az ujjaikat összefűzve közel vonja magához, majd a kezeket elengedve hagyja, hogy Azirafael öntudatlanul, reflexszerűen átölelje a csípőjét; ő maga a keskeny nyak köré fonja a karjait.
Azirafael tekintete továbbra is sértett, de kissé talán enyhébb, mint pár perccel korábban; biggyesztett ajkára most Crowleyé simul és ő lehunyja a szemeit.
- Nna.
- Ne, nem. Még mindig haragszom.
- Én is haragszom rád. Akkor kvittek vagyunk?
Azirafael elgondolkozva illeszti a nyelve hegyét a szájpadlásához és kitartóan farkasszemet néz a hunyorgó Crowleyval.
- Szóval ha megígérem, hogy többé nem nyugtatom meg a növényeidet, akkor...
- ...akkor a szavamat adom, hogy soha nem nyúlok a könyveidhez az engedélyed nélkül.
- Hát. – Azirafael hosszan engedi ki a tüdejében visszatartott levegőt. – Méltányos ajánlatnak tűnik. Szent a béke.
- Na az pont nem, ha rajtam múlik. – És Crowley újra közel hajol.

10 megjegyzés:

Eva Reyklani írta...

Te, hogy lehetsz ennyire...? És ők hogyan lehetnek ennyire....? És ti így együtt...?
Aaaahhhhh.
Te győztél, kiütéssel, mert ez munyin cuki, és édes, és könnyed, és ez annyira..."kétségbeesetten keres valami jókifejezést, kézzel-lábbal kapálózik, és kis, piros szivecskéket fujdogál2 Annyira Good Omens! "büszkén körülnéz, majd kiscicaként elkezd játszani a sztorival"
Crowley és a növényei. Nem hiszem el.
"-Drága, az élőlényeknek szeretet kell.
- Meg rettegés.
- Törődés.
- És fegyelem."
Nálad az összes pont ezzel.
Köszönöm, hogy olvashattam!
U.I: Még mielőtt elfelejtem. Azi is édes a könyveivel meg a rendszerével! Meg Crowleyval. Crowleyval főleg.

Mitsuki írta...

Egy csésze fahéjas-csokis-vaníliás kapucsínó és egy csésze tömény házasvita, nyakonöntve juharsziruppal.

*azt hiszem cukorsokkot fogok kapni*

Totál életszerűek, elkerülhetetlenek, és imádnivalóan aranybogarak, azok ott ketten. Arany szemmel, meg arany fejjel. Még a viták is olyan kis ártalmatlanul munyik, szinte csak tollpihéket dobálnak, meg durcás arccal fújnak a másikra.
Két sértődött kiscica.

R.I.P. szerencsétlen nem elég zöld növények. Nem sok ember képes bárkit vagy bármit rettegésben tartani egy öntözőkannával vagy spriccelős tartállyal. Amúgy Crowley nekem is vehetne néhány virágot és rendben tarthatná őket. Ha rajtam múlik, csak a kaktusz éli túl, mert azt nem kell locsolni.

És a kis rendszere, Azirafael furmányos istenszámolós módszeréért megeszem azt a kis szerencsétlent. Komolyan képes volt megszámolni, hányszor van benne word+keresés kombó nélkül? Komolyan? Ez annyira Azi.

Ezennel ünnepélyesen *hozzádvág egy szőrös párnát, mert megérdemled*.

Raistlin írta...

úgy imádom a mini headcanonjaidat mint ezt a két buzit
tehát

nAGYOn

még sok ilyet

River írta...

Ha találták már el, hogy mi kell az estémnek, akkor ez, és csak ez a szelete az ő kis legmagánabb életüknek,
az idióta szokásaikkal meg a kis dacoskodásukkal
meg a durcival meg a csókokkal,
hogy konfliktus, érted, "konfliktus",
szóval az összesminden rezdüléseikkel amik most itt bucorognak bennem,
és ennyire felmosolyogtatják az estém meg a lelköm.

Amúgy csatlakozom Sucihoz, és nem hagyjuk abba amíg nem lesz belőle novellafüzér.
És nem illusztrálod.

Tinuviel írta...

Jaj istenkém, annyira kis drágák, és nagyon jól esett most ez a fic. Akartam neked idézni, de végül nem tudtam dönteni, mert annyira édes az egész.

Illusztrált GO novellafüzér tőled *.*
Rivernek remek ötletei vannak, ide vele!

уαмι. írta...

Gyors vagyok, mint a villám. Olvastam ám a hozzászólást, többször is, mint egészséges volna, csak reagálni most tudok. :"3
Nagyon-nagyon szépen köszönöm az olvasást és a kritikát is - kezded ütni a két gyökér édességi szintjét. xxx

уαмι. írta...

Legszebb lusta szombati programom volna leülni a kanapéjukra felhúzott lábbal, egy bögre forró csokis kávéval és halkan szürcsölve nézném, ahogy kurvaaranyosak.
Amiben teljesen és tökéletesen biztos vagyok, hogy Azirafaelnek egyetlen egyszer kéne meglátogatni Crowley növényeit, és onnantól kezdve soha nem volna minden ugyanolyan.
(Btw virágnevelésben egy szinten lehetünk, bár azt hiszem én már gyilkoltam meg kaktuszt.)
Nagyon szépen köszönök mindent~~~! xxxx

уαмι. írta...

Úristn ANNYIRA?! JajSucika. Baromiraköszönöm! ♥♥

уαмι. írta...

Azt hiszem az ineffable fluff az egy olyan dolog ami mindig, minden estének jól esik. :3
Rágjam ki a májatokat már, ne legyetek velem ennyire cukik mert vérszemet fogok kapni és nem lesz jó vége. (TTéllegnem.)
Nagyon szépen köszönöm! ♥ xx

уαмι. írta...

Hawwrawwnaww, tündérekkel vagyok körbevéve, menjetek a legnagyobb jóindulattal a fenébe. ♥
A végén még meggondolom azt a felvetést. Meg én.
Nagyon-nagyon szépen köszönöm a véleményed! xxx