március 03, 2014

010100100100100101010000


Már megint alig van időm írni de ez kibukott - legalább a látszata legyen meg annak, hogy dolgozom az ügyön.
A Welcome to Night Vale 42. epizódja szép lassan csócsálja a szívemet szóval muszáj volt megírnom ezt a céltalan 250 szót. Nem segített a feldolgozásban a tény, hogy Molly Quinn a világ egyik legédesebb nője.

Ps.: tudom hogy a bináris számrendszer elcsépelt és nem kapcsolódik szorosan a részhez de nem tudtam mást kitalálni.

 A lemenő Nap keserű, elnyújtott sikolya a fülében zúg, miközben az indigó sötétség lomhán kebelezi be a várost. Ujjai közt pörgeti a telefont, mintegy pótcselekvésképpen; írnia kellene Carlosnak, amíg hazaér.
Megkérdezni, milyen napja volt.
Megkérdezni, hogy van.
Megkérni, hogy beszéljen valamiről.
Bármiről.
Gyalog még húsz perc. Metróval három év. Elidőzik az aluljáró előtt. Talán most ez kéne; szünet. Fémzörej. Pislogó lámpafény és halk hörgés a megállók között, egy örökkévalóságig nyújtott pillanat, amelyben van ideje feltépni a mellkasát és kifolyatni a tehetetlen fájdalmat, a vérében forrón duzzadó dühöt és kétségbeesést.
Megkerüli a lépcsőt. Kacsintva biccent az ismerős arcoknak, táncos léptekkel kerüli ki a lámpaoszlopokat. Az összeszedett Cecil. Az engedelmes, a töretlen. Aki érti a fényeket az Arby’s felett.
Jól nézd meg, Night Vale.
A lakás előtt megtorpan; az ajtó nyitva. Az ajtóban Carlos, a falnak támaszkodva, idegesen, doboló ujjakkal és összeszorított szájjal. Carlos összerezzen, amikor meglátja. Egyetlen szó nélkül elésiet, a karjaiba zárja, szorosan öleli és a derekába kapaszkodik, futólag megcsókolja a vállát.
- Engedd – súgja puhán a hajába.
Cecil reszketni kezd, fojtott zokogás csuklik fel a torkából és magához szorítja Carlost. Hideg könnyek áztatják el a vállát és húzzák az anyagot.
You got the eye of a tiger
– dúdolja Carlos halkan, rekedten. A hangját visszaverik a szűkös falak –
the fighter, dancing through the fire
Cause you are a champion and we’re gonna hear you roar
Cecil a kézfejével törli a könnyeit; Carlos gyengéden fonja az ujjait a csuklójára, elhúzza a kezét és az ajkaival szárítja fel őket.
- Ser fuerte, mi querido. – Összetámasztja a homlokukat. – Nekünk sikerülni fog. Érted? Sikerülni fog.

6 megjegyzés:

Eva Reyklani írta...

Nem akarom tudni mi van a negyvenkettedik epizódban. Nem, nem, nem, nem, nem.
Na jó, a kiváncsiság nagy úr, de féltem ezt a galambpárt, mert boldogok, mert ott vannak egymásnak, mert olyan biztos pontok a night Vale nevezetű szürreális viharban, ami városnak álcázza magát, hogy elutasítom azt, hogy baj legyen velük.
Most megyek és munkába fojtom a rettegésemet és a szörny balsejtelmeimet.
Köszönöm, hogy olvashattam!

Raistlin írta...

*felemel egy olyan régimódi, vasszekrény-méretű számítógépet és hozzád hajítja*
*a beszéde a temetéseden a következő:*
Yami. Én nem tudtam, hogy ez nekem mennyire kellett és mennyire hiányzott, mert amikor magamban meséltem tovább ezt a történetet, azt akartam, hogy boldog vége legyen, minden áron, hogy Cecil és mondjuk-rá-Molly öribarátok lesznek valahogy, hogy létezik egy olyan, lehetséges jövő, ahol kiszabadul a nő és hogy valahogy megoldható és áthidalható és--
és közben elfelejtettem a valóságot és biztos vagyok abban, hogy amit leírtál, az a valóság, és ez sokkal szebb mint bármiféle fluffos estimese amit elmesélhetek magamnak hogy ne fájjon.
Mert most jó, hogy fáj, ilyen kellemesen sajgóan.
Ficről-ficre zseniálisabb vagy, és már csak úgy általánosságban is imádom, ahogy fogsz egy egészen apró kis ötlet-atomot, és aztán valahogy robbantasz belőle egy univerzumot.

уαмι. írta...

Hűha, ha Raistlin fordításának ütemében haladsz, akkor el sem merem képzelni, hogy mennyit értettél most ebből. :"D Egy hős vagy, hogy így is elolvastad.
Így reagálni sem szeretnék, mert még véletlenül úgy spoilerezem, hogy észre sem veszem - szóval se megnyugtatni, se még jobban felzaklatni nem foglak. :D
Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad! xxx

уαмι. írta...

y u hurt meh
y u no love meh moar
me criez

Jó ez baromság, kibaszottul örülök a véleményednek. ;_; Általában és is szeretek fluff elméleteket gyártani gyakorlatilag mindenre, minden végkifejletre... de ebbe most annyira jó volt belemerülni, átölelni, mélyebbre taszítani azt a rohadt pengét. Most jutottam el arra a pontra ezt a cselekményszálat tekintve, hogy üljünk le, gondoljuk át, érezzük át, mert ez kurvára nincs rendben és nem is volna jogos, hogy rendben legyen.
Majd. Egyszer. Légyszi. Azért legyen rendben.
Könyörgöm.
Én arra az utolsó bekezdésre nem bírok érdemben reagálni. Nagyon sokat ültem előtte és nem... nem tudom. Elképesztően hálás vagyok neked, na. Nagyon szépen köszönök mindent! xxxxx

Névtelen írta...

Hahaha NV, haha azokkal a buzikkal vidaman irsz, elsomondat. Miutan nem kovetem a radiot, nem tudom, mi a helyzet, de nem is baj, igy is ertem. Kb. Nagyon hangulatos es nagyon ijeszto.

уαмι. írta...

A Night Vale egy kurva vidám fandom.
Mondom vidám.
MONDOM
Nagyon szépen köszönöm, hogy így ismeretlenül is nekiestél. ♥ xxx