március 24, 2014

A pokol konyhája #2


Hé lányok, hoztam nektek kajapornót. Örüljetek. Mit művelek az életemmel
Folytatódik A pokol konyhája drága, de tehetségtelen ineffable gyökereinkkel, mert már megint tanulnom kéne és két napja nem ettem édességet. E két dolog igen különös hatással van a szervezetemre.

Nehézségi fok: ■■□ bátrak voltunk és bolondok.
Sütési idő: 12 perc
Elkészítési idő: 25 perc

Hozzávalók:
● 185 gramm lágy vaj
● ½ bögre porcukor
● 1 ek vaníliaesszencia Az nem megoldás, ha belenyomkodod a hajam. de vaníliaillatú
● 1 tk sütőpor
● 1 ½ bögre liszt
● ½ bögre vaníliakrém-por !!! Crowley, nem.
● ¼ bögre tej
● lekvár, citromos túró vagy csokicseppek

Elkészítés:
1.
Azirafael csobogva dől hátra a kádban. A kezében vékony kötetnyi Shakespeare szonett, körülötte toronymagas habok, mellette egy bizonytalan és veszélyes pontra helyezve egy bögre forró tea, melybe időről időre belekortyol.
Crowley eközben a fürdőszobai tükör előtt állva, kigombolt inggel és mezítláb mos fogat, lábával szabálytalam ütemet dobol. Némely kósza tincs kócosan tapad az oldalt felnyírt hajához, a szemei környékén elmélyülnek a szarkalábak. Kiköp, a fogkefét a szájába veszi és megfeszült torokkal túr a fürtök közé: kétségbeesett hévvel próbálja őket rendbe állítani, de azok nem akarnak engedelmeskedni.
Azirafael lopva felpillant a könyvből; párás szemüvege felett Crowleyt nézi és elfojt egy mosolyt.
- Ne röhögj – veti hátra Crowley. A szavai összemosódnak a fogkefétől.
- Meg se szólaltam!
- Érzem, hogy vigyorogsz. Vidd a kócosan is imádnivaló hajad és szégyelljétek el magatokat. Nem érezheted át a gyötrelmemet. Már kétszer szóltam érte Odalent, a fenébe is.
Crowley kiegyenesedik, a kefét a fogmosópohárba dobja és fintorogva közelebb hajol a tükörképéhez. Most fésűvel esik a hajának; a művelet feltupírozós szakasza sikerül, de így sem ért el jelentős pozitív változást az állapotában.
- Segítsek? – veti fel Azirafael a könyv lapjai mögé bújva és megpróbál uralkodni magán.
- Azt próbáld meg.
Hátrafordul, színpadiasan széttárja a karjait és úgy kacsint, mintha reklámfilmet forgatnának vele.
- Tudom hordani.
- Hogyne.
Azirafael a polcra csúsztatja a szonetteket és az állát a kád szélére támasztva pislog fel Crowleyra, aki visszafordul a tükörhöz. Mindkettejük tekintete az ingre szegeződik, melyet Crowley most elkezd begombolni.
- Meddig dolgozol ma?
- Nemt’om. – Vállat von. – Legrosszabb esetben is négyre hazaérek.
Azirafael valami bólintásfélével felel és lesüti a szemeit. Még csak reggel hét óra van; a délután négyig eltelő kilenc óra pár évszázaddal korábban csak egy szempillantás lett volna - most viszont ólomlábakon vánszorgó napokká nyúlnak a szemében.
Crowley megérzi a lehangoltságát; a kád elé guggol és puhán homlokon csókolja.
- Ugye nem terveztél itthon maradni?
Azirafael bűntudatosan emeli az égre a tekintetét.
- Ami azt illeti...
- Azirafael, megbeszéltük. Legalább egy héten egyszer nyiss ki, oké? Emlékezz a régi fogadalmadra.
- Talán négyet ha betartottam belőlük – tiltakozik Azirafael bágyadtan és megrázza a fejét. – Hadd emlékeztesselek hogy a nyolcas sem sikerült, amelyben kifejezetten örömödet lelted. Miért írtunk egyáltalán fogadalmakat?
- Mert ragaszkodtál hozzá.
- Mert nem szóltál rám hogy józanodjak ki időben.
Crowley felhúzott szemöldökkel vigyorog és röviden felnevet.
- Nagy buli volt.
Ujjbegyeivel végigsimít Azirafael orcáin, végig az álla vonalán míg megállapodnak az ajkain.
- Ajánlok valamit. Ha megígéred hogy ma kinyitod az antikváriumot és legalább megpróbálsz eladni valamit, akkor este sütünk valami hülyeséget abból a füzetből. Oké?
Azirafael kihúzza magát ültében és kis híján oldalra borul a kádban. Félrebillentett fejjel, meglepetten pislog Crowleyra.
- Komolyan gondolod?
- Sajnos igen.
- A múltkori is a te hibád volt.
- Ha jól emlékszem rá, ketten kellettünk hozzá.
Azirafael puhán ráncolja az orrát és visszanyeli a választ. Helyette inkább lesüti a szemeit és szétnyílt ajkakkal hajol közelebb - Crowley reflexszerűen a hajába markol és maga felé vonja - lélegzete páraként simít végig Azirafael arcán - pár centiméter választja el őket, amikor Azirafael hirtelen a kád vizébe markol és egy jó adagot Crowleyra fröcsköl. A habos víz eláztatja az ingét és sűrű cseppekben folyik le megnyúlt arcán, miközben úgy rázza a haját, mint egy hosszú szőrű kutya.
- Angyal!
Azirafael gyöngyfogai felvillannak, ahogy élettelin nevetve visszadől a kádba. Ujjait a szájára szorítja, hogy elnyomja a hangot és kerüli Crowley pillantását, aki teljes kétségbeeséssel szemléli az okozott kárt és nem győz levegő után kapni.
- Ezért még megfizetsz. Ezért még rohadtul megfizetsz.
Azirafael kihívóan, az alsó ajkába harapva pillant fel rá.
- Kvittek vagyunk - mondja ártatlanul. - Most már kipróbálhatunk egy receptet.
- Ó, hogy vinne el az ördög.

2.
A lábait lógatva ül a régimódi, porlepte pénztárgép mellett és szembemered az ajtóval. Az üveg rá néző felén még mindig a tábla NYITVA felirata díszeleg, bár Azirafael nagyon határozottan és minden erejét bevetve próbál dűlőre jutni saját magával és legyőzni a nemtetszését.
Körülbelül hét órája folyhat a küzdelem.
Ígéretet tett Crowleynak, ez igaz - és ígéretet tett magának is, lehet hogy évekkel ezelőtt, de még ma is emlékszik rá, hogy mennyire utálta már akkor az ötletet. Tényleg nagyon részeg lehetett; ezt bizonyítja az a tény is, hogy nem emlékszik rá.
Hirtelen egy tompa dallam szakítja meg a csendet; valami zenélni kezd, és a hang a táskájából jön. Beletúr - a szerkentyű a kezében rezeg és élesen villog. Könyörgött Crowleynak, hogy ha már mindenképpen mobilkészüléket szeretne venni neki, akkor valami egyszerű és régi legyen, lehetőleg "olyan szétnyithatós" mert az valamiért nagyon elnyerte a tetszését.
Kipattintja a mobilt és pár másodpercig elidőzik a gombok előtt.
A zöld, hát persze.
Óvatosan, két kézzel emeli a füléhez.
- Szia.
Crowley szinte ráförmed:
- Oké, mi a franc a különbség a lágy vaj és a sima között?
Azirafael engedélyez magának pár másodperc döbbent csendet.
- ...Parancsolsz? - kérdez vissza zavartan.
- Lágy. Vaj.
- Hol vagy most?
- A Tesco közepén, és kezdem magam nagyon hülyén érezni.
Azirafael hálát ad az égnek, hogy a mosolya nem hallható a telefonban. Szinte meghatottan rebegi:
- Csak nem bevásárolsz? Egyedül?
- Jó, nem kell ennyire odalenni. Korábban eljöttem és gondoltam megleplek, de egy rohadt vaj kifogott rajtam. Szóval?
- Én nem tudom, Crowley.
- Ne csináld.
- Tényleg nem. Csak végy egy sima kockavajat és nem tesszük be előtte a hűtőbe, úgy biztosan jó lesz.
- De ha emiatt lesz elcseszve...
- Nem lesz emiatt elrontva.
- Te tudod. Akkor háromnegyed óra, és otthon leszek. Te mit csinálsz?
- Éppen, öö. - Azirafael megnedvesíti az ajkait. - Zárok.
Crowley nevetése fémesen ropog a hangszórón keresztül.
- Nem zárhatsz be valamit, ami soha nem volt nyitva.
- Én próbáltam, de olyan nehéz!
- Rendben, oké. Értem én, nincs baj. Nna - csettint -, leteszlek, jó? Mármint a telefont, mielőtt még. Otthon találkozunk.
- Rendben. Szia!
- Helló.

3.
Crowley már otthon van, mire Azirafael hazaér. Éppen a tescós szatyorból pakol ki - hosszabb tincsei az arcába hullanak, a nyakkendője lazán függ a mellkasa előtt. A köszönésre felpillant és egy laza mozdulattal hátrarázza a haját. Azirafael hozzá lép, kabátostul, cipőstül és hálás csókot nyom az arcára.
- Mmh, miért kapom? - vigyorog Crowley és a derekát átkarolva nem engedi, hogy visszaszökjön a hallba levetkőzni.
- A bevásárlásért.
- A végén még gyakrabban csinálom.
Azirafael elmosolyodik Crowleyhoz bújik. Tekintete végigszeli a kipakolt árukat, miközben lelkesen kérdi:
- Neki is állunk?
Crowley megrántja a vállát.
- Ha akarod.
- Mit választottál ki?
- Nosss.
Crowley előhúzza a füzetkét, és pontosan ott nyitja ki, amely recepthez bevásárolt. Azirafael orra elé dugja és várja a hatást, amely természetesen nem marad el, sőt; pontosan olyan, mint ahogyan Crowley számított rá.
- Óó, ez pompás! - Azirafael elveszi a füzetet és gyorsan végigfalja a sorokat. - Tökéletes lesz a teához!
- Fantasztikus vagyok vagy fantasztikus vagyok?
Azirafael sugárzó arccal ragyog Crowleyra, aki nem bírja tovább; magához húzza és lassan megcsókolja. Amikor elhúzódik, felkapja a legközelebbi hozzávalót - egy üveg baracklekvárt - és megpörgetve annyit kérdez:
- Mehet egy újabb próba?

4.
- Ezt felvernéd nekem?
Azirafael oda sem figyelve egy műanyagtálat nyújt Crowley felé, aki kissé rémülten veszi el, mintha attól félne, hogy megharapja.
Kajánul elvigyorodik a megfogalmazáson és felhúzza a szemöldökét.
- Mert én tapasztaltabb vagyok benne?
Azirafael csak türelmetlenül felé int és nem veszi fel a kesztyűt. Összehúzott szemekkel koncentrál a saját feladatára - egyik pillanatban a receptet olvassa, a másikban lisztet szitál és tojásokat számol. Most nem hagyja, hogy bármi is rosszul süljön el.
Szó szerint.
Időnként felsandít Crowleyra, aki szintén komolyan veszi a feladatát; valószínűleg nem meri nem komolyan venni a múltkori eset után. Félrehúzott szájjal és oldalra döntött fejjel dolgozik a habos krémen, és olyan hihetetlen büszkeséggel nyújtja Azirafaelnek a tökéletes állagú masszát, mintha minimum kitüntetésre számítana érte.
- Kész.
- Kérlek segíts elkeverni az egészet, váltakozva kell hozzáadnom a dolgokat - hadar Azirafael, rá se hederítve. Crowley felhúzza az orrát, de szó nélkül engedelmeskedik.
A kis tésztagombócok meglepően szabályosra sikerülnek - bár Crowley nem hajlandó elhagyni azt a jó szokását, hogy utalást találjon bizonyos dolgokra az ártatlan receptben, ami a tésztagombócok nyomkodását és megtöltését illeti; lehetséges, hogy ezért bizonyul benne olyan tehetségesnek és gyorsnak, ugyanis mind a harminc darab keksz alig pár perc alatt eléri a sütés előtti végleges formáját.
Azirafael arcán most már látható az elismerés, főképpen azután, hogy Crowley egyből boldogul a már úgy-ahogy kiismert sütővel. Felesleges elővigyázatosságból kesztyűben sorakoztatja a kekszeket a rácsra.
Amikor rájuk csukja a sütőajtót, megpördül és mélyen néz a mögötte álló Crowley szemébe.
- Tizenkét perc. Itt fogok állni mellettük, és nézem az órát.
Crowley védekezően felemeli a karjait és úgy grimaszol, mintha fogalma sem volna róla, mire céloz Azirafael.

5.
Azirafael visszafojtott lélegzettel nyitja ki a sütő ajtaját és csak a szeme sarkából kukucskál a kekszekre - amelyek tökéletes aranyszínűre sültek.
Megkönnyebbült, nevetésbe fúló sóhaj tör elő belőle és a konyhába visszaérkező, otthoni pólóba és nadrágba öltözött Crowley nyakába ugrik.
- Megcsináltuk!
- Nafene. Hadd lássam.
Crowley Azirafael derekára simítja a kezét, hogy ketten manőverezve léphessenek vissza a sütőajtó elé. Ő is belepillant; az arcán győztes mosoly suhan át és még jobban magához szorítja Azirafaelt. Az ő számára nem volt olyan nagy erkölcsi kérdés az, hogy tudnak-e végül sütni vagy sem, de Azirafaelt boldoggá tette és ezért - úgy gondolja - megérdemli az elismerést.
- Csinálok hozzá teát - lelkesedik tovább Azirafael és gyengéden kibontakozik az ölelésből.
- Kanapén-összebújós-filmnézős-teázás?
Azirafael hátrapillant a válla felett.
- Benne vagyok. Hoznál pokrócot?
- Egye kutya. Te pokrócfetisiszta.
- Pusztán adok a kényelemre. Hegyesek a csontjaid.
- Egyéb probléma, amit ennyi év után kell megtudnom? - fakad ki Crowley tettetett kétségbeeséssel, és gyötrelmesen az ajtófélfába kapaszkodik.
Azirafael felkuncog és dob neki egy sütit; Crowley lazán elkapja és vigyorogva harap bele.
- Okéoké, húztam. Siess azzal a teával.
- Igenis, kedvesem.

8 megjegyzés:

Eva Reyklani írta...

De mi szeretjük a kajapornóidat! <3 <3 <3
Hihetetlen, hogy sikerült nekik az a keksz, hihetetlen, de annyira édesek. Gyökerek. Két édes déli buzzancs. "magában nyümmög és gügyög és bazsalyog"
Most én is édességre vágyom, pedig egész eddig jól megvoltam nélküle, de ezek után kell. Hmm...azt hiszem van még mákos búrkiflink.
Édes.
Aranyos.
Megédesítette a hétfő délutánom ezer habcsók érte.
Köszönöm ,hogy olvashattam!

Raistlin írta...

*hoz magának egy kis puncstortát* *eléd löki* nesze. bár ha így fest, amikor writer's blockod van, akkor nem érdemled meg, mert ez ugyanolyan felhősen könnyed, puha és habos volt, mint ahogy megszoktuk és megszerettük, és ami annyira nagyon-nagyon ineffable domestic. Feldobott, megmelengetett, megmosolyogtatott és megnyugtatott - köszönöm nagyon ;u;

уαмι. írta...

A kajapornóim is szeretnek titeket, mert csak nem hagyják abba, jönnek és elárasztanak mindent. :<
Mondjuk én nem értem, a könyvem miért írja ezt kettes nehézségűnek, a muffint meg egynek, pont fordítva kéne. :"D Ebben a cuccban nincs semmi ördöngösség.
Ne már hogy neked van nekem meg nincs. D:
Hétfő délutánokra nem is kell más, mint egy kis buzi domestic.
Nagyon szépen köszönöm a kritikát! xxx

уαмι. írta...

Annyira nincs writer's block csak azt felejtettem el, hogy ebből milyen kihozni egy icipicivel is többet annál, amit alapból ígérne.
Egyem a zúzád mán. ;u; ♥ Nagyon-nagyon szépen köszönöm, ez a kritika most legalább olyan jól esett, mint valami édesség. Megmentetted a napom. xxx

Tinuviel írta...

Annyira édes, hogy ennyire házasok, egyszerűen nem tudom megunni. Már megint a legjobb pillanatban frisseltél, mert egész nap ilyen nagyon nyomott hangulatom volt, és ez a ficc így kizökkentett belőle. : D Nagyon-nagyon édes. <3

уαмι. írta...

Náluk házasabb igazából nem lehet egy páros sem. ;u; Mármint az idő nagyon keményen az ő oldalukon áll, ez tagadhatatlan.
Nyomott hangulatról azonnal beszélni fogunk, mert nyurr. ♥
Nagyon szépen köszönök mindent! xxx

Lilian Kyle írta...

És sikerült nekik :D
Kezdem a szívemhez növeszteni őket, ezt pedig elkönyvelheted személyes sikerként. Mert csak. ♥

уαмι. írta...

Crowley nem mondta el hogy Azi cukor helyett sót tett bele és hősiesen lenyelte a falatot, mielőtt még Azi is rájönne és teljesen kiakadna szóval a filmezésből nem lett semmi mert Azi bezárkózott a fürdőbe és telesírta a kádat.
Jónem.
Aww, amúgy tünemény vagy. Nagyon szépen köszönöm! *o* xxx