április 30, 2014

Fehér tűz


Shhh. Én megmondtam.
Az van, hogy a 01x01 zárójeleneténél még én sem tudtam tökéletesebbet kitalálni, így abból született egy impresszió-dubpladrabble egy apró végső headcanonnal. Penny Dreadful, Victor Frankenstein & a Teremtménye, kibaszottul csodálatos és eddig sehol nem látott/olvasott első találkozás.
Mondtammármennyireszeretemeztakurvasorozatot
Nem bírom kifejezni hogy mit adott nekem ezzel


A szíve a torkában dobog, szaporán, hevesen; a Másik szíve a mellkasában, izmok ölelésében, megfeszülnek végre, mozognak végre, ereiben még jeges a vér, du-dun, du-dun, du-dun. Hallhatná. Hallani akarja.
Az ő kezében síkos a lámpa, reszkető fényköre lassan kebelezi be az árnyakat.
Itt kell lennie. Valahol itt...
Újra lép. Újra. Motozás. Síkos falak suttogása, amint nekisimul az összefércelt test.
Ó te jó ég.
Megfordul. A fény meglebben, élesen hasítja ki az alabástrom bőrdarabokat a varrások mentén, bevonja, szemeiben szinte izzik, hideg lánggal, fehér tűzzel.
Ó te jó ég.
Közelebb lép. Közelebb lépnek.  Forró könnyek égnek a szemében, forró csomó a mellkasában, megfeszült tüdőlebenyek görcsében csak zihál, pislogni nem mer, ó nem, egy pillanatra sem hunyja le a szemét – látja, igazán látja, képzelet csalfa játékának itt helye nem lehet.
A Másik felé nyúl (ó az izmok hullámai, ó az egyensúly, ó a koordinált puha mozgás), jégujjak érintik a nedves orcát, az ő könnyeit sajátjaként festi a szemei alá.
Reszketnek az ajkai. Képes reszketni. Gyengéd, retteg és zavart, ő volna hát a Magnum Opus, ő volna hát a testet öltött tökély, előtte áll, a bőrére lélegzik, a tekintetét szorítja.
Mindenével érzi. Léteznie kell.
Értem lettél, érted éltem.  Ó uram, kérlek olvasd ki belőlem mert szavam elapadt,  gyönyörű vagy, azzá tettelek, annak kell lenned – munkám gyümölcse, teremtményem, Ádámom vagy s én Istened.
- A nevem – így szól – Victor Frankenstein. Te pedig...

10 megjegyzés:

Luca írta...

Bakker. Annyira írni akartam valami szépet és szellemeset, de ez pont úgy belém fojtotta a szót, mint a jelenet, ami ihlette. Annyira tökéletesen elkaptad a hangulatot és *feels*
Alig várom, hogy még többet írj belőle. :3 (ejj de messze is van még a második epizód)

Tinuviel írta...

Pontosan úgy érzem most magam, ahogy az első rész után érzetem. Sírni akarok, és azt hajtogatni, hogy tökéletes. Tökéletes.

уαмι. írta...

Uramisten Lucaaaa! ♥ Hát te is. Ennek most elképesztően örülök. :3
Köszönöm-köszönöm, új fandomnál még inkább fel tud dobni, hogy ilyen édes fogadtatásban részesül az első próbálkozás.
Ez a sorozat. Ezek a gyökér karakterek. Tényleg nem tudnék többet hozzátenni ehhez a jelenethez.
Másodikrésztmost. Nagyon kíváncsi vagyok Dorianre és Bronára. De inkább Dorianre.
Köszönöm, nagyon, tényleg. xxx

уαмι. írta...

Jaj Tinum,♥ Ebben most kétségkívül a te véleményed számít a legjobban, szóval J A J - nagyon köszönöm, a napom most már teljes. xxxx

River írta...

Úgy remegek most, hogy sosem voltam közel ehhez a pároshoz, ehhez a történethez, egyáltalán; remegek mint ahogy ők az érzéseikben, és mint amilyen tökéletes, élő illesztéke ez a drabble a jelenetnek.

Szóval köszönöm, és a fandom-lelkesítést is, mert brutálisan elkapott egy részből is, és ha nem írsz belőle tényleg regényeket hátakkorénnemistudom. :x

уαмι. írta...

Pedigpedigpedigpedigpedig.
Pedig.
Ójézusom.

Nagyon-nagyon nagyon örülök neki, hogy ennyire tetszik a sorozat is és ez is és... heavy breathing macska, ennyi, nem több.
Nagyon lelkes vagyok, a fenébe. Nem most kéne válaszolnom erre.

DE ISTENEM
Köszönöm. xxxx

Raistlin írta...

szóóóóval kérdésessé várt, én ezt tovább nézem-e, de lehet csak azért megteszem, hogy a ficeidet nyomon követhessem, mert nagyon (nagyon) nagyon passzol hozzád.

уαмι. írta...

Több okból is fájó szívvel értelek meg, és köszönöm. xxx

Kija írta...

Ezzel a jelenettel már én is akartam írni, de őszintén örülök, hogy megelőztél, mert még mindig fantasztikus vagy, fantasztikusan kezeled őket és a fandomot és... megint ez az és. Már, hogy nem tudok mit mondani az és után, de valahol úgy érzem nem is kell, mert belém fojtottad a szót, és! már megint elszorult a torkom, pont úgy, mint mikor elsőre és másodjára láttam ezt a jelenetet.

уαмι. írta...

Halmozott kritikáidra halmozottan nem tudok mit reagálni. *zokogás*
Nagyon örülök hogy így érzed, mert én is úgy gondolom, hogy ők állnak igazán közel hozzám, és velük nem kell megerőltetnem a stílusom, hogy hozzájuk és az igényeikhez igazítsam. Csak gépelek, mint egy őrült és hiába olvasom vissza többször, hiába igazítgatom, jobb már nem lesz, más nem lehet.
Nagyon szépen köszönöm. Nagyon. xxx