június 25, 2014

& spin him to the ground


Meg tudom magyarázni a távollétem. Az ok ott virít a képen. Gyerekek ebben a sorozatban mindenki buzi.
Szóval a Penny Dreadful egyszerre több fronton gyilkolja a lelkemet, de semmi baj, vasárnap véget ér az első évad és az élet talán visszafészkeli magát a bordáim közé. Ettől függetlenül el foglak árasztani titeket ilyenekkel, mert a fejemből nem fogom kiverni ezt az egészet. Üdv a lassú kínhalálomnak.
Dorian/Ethan (még azt is megtudtuk hogy ki van felül) kevésperces erre a dalra, mert BEVÁLLALTÁK. (jó régen de most jutottam el idáig shh)

csak nézzétek


A lepedő suttogva kúszik az ujjai közé. Cserzett bőre kidörzsöli, szálaiba akad, felhasítja. Beletép, ellöki magától a takarót; az a másik testbe csap, befedi a meztelen csípőt, végigsimít az ágyékán és a combjába kap.
A szobában fülledt, állottan nehéz felhő kölniből, verejtékből és leheletből. Levegő után kap, az illat a torkára tapad és végigkarmolja. Tekintetén abszintmámoros köd, oldalra pillantva csak homályosan tudja kivenni a márványhát ívét. Lassan fel-le hullámzik, csendesen, egyenletesen.
Ethan nyel és fulladni kezd. Szájára tapasztott kézzel igyekszik úgy felülni, hogy a legkevesebb zajt csapja. Ujjai végisiklanak a szakállán, pillantása megakad a körmein; alattuk alvadt, bíborszín vér.
Elkapja a fejét, a vállába tép. Dorian bőrén semmi sérülés, érintése puha és testmeleg, pillái megremegnek de nem ébred fel.
Ethan szívdobogással próbálja felidézni az emlékeit; mindhiába. Az elméje pépes mocsarában minden mozdulat küzdelem, minden küzdelem vereség.
Az ágy szélébe kapaszkodik. A világ meglódul, mint egy meglőtt patkó.

Csak az arcára emlékszik. Az esdeklő, vágyódó pillantására, a lágyult vonásaira.
Aztán a tenyerére. A hőjére, amikor lehúzza róla az inget, amikor végigsimít a hasán, amikor a combja mögé mar. A tenyérre, amely hátrataszítja, a hajába markol, a mellkasán támaszkodik.
A lüktetésre. A lüktetésre a lábai között, a lüktetésre a mellkasában, a koponyája csontjai között, a dübörgésre a fülében.
Dorian tüdejében szélvihar, a testén futótűz, szájában tengermoraj.
A mellkasára húzza és harapva csókolja, míg szájában fémízű és zsibbadt a nyelv.

Dorian nem ébred fel arra, hogy összeszedi a ruháit és kapkodva magára ölti őket. Zsebórája hajnalt mutat, az ég alja forrón parázslik a függönyökön túl. Kiszáradt torokkal, meztelen léptekkel éri el az ajtót. A kilincsbe markolva visszapillant.
Dorian arca egy pillanat alatt simul ki. Éber. Szemeibe visszaköltözik az előzékeny közöny és a fojtott izgalom. Fürgén feláll, derekáról lehull a takaró.
Ethan szeme megrebben. Doriané mozdulatlan marad.
Karcsú csuklójával előzékenyen int az ajtó irányába.
- Menjen. A hölgy minden bizonnyal Önre vár.
Ethan ajkai szétválnak, mellkasában a felismerés elektromossága izzik.
Brona.
- Kérem adja át üdvözletem a nevemben. - Dorian a szekrényhez nyúl, a gyűrűivel babrál. A keze egy pillanatra megremeg. - Habár úgy tűnik, együttlétünkre csupán én emlékszem. Gyakran megélt tapasztalat, ha foglalt a szív és kölcsönkapott a test.
Ethan nem mozdul; nem szól. Görcsösen szorítja a kilincset. Ujjai alatt izzadt és síkos, lélegzete riadt és megzavart.
Dorian lassan újra a szemébe néz. A halvány vigyor eltűnt; arca, akár tegnap éjjel.
- Menjen - ismétli.
Ethan nem vár tovább.
A becsapott ajtó hangja egészen az utcáig cseng a fülében.

A kikötőben kék a hajnal. Sóízű ködöt harap, jéghidegen és frissen, tüdejét és hasát is átjárja. Reszketve sóhajt, léptei szaporán kísérik a szíve ütemét.
Ez nem bűntudat. Ez nem megbánás, nem rettegés, nem émelygés.
Valami hatalmas, valami nehéz, amely a mellkasába férkőzik,
ragad és
feszül és
végigfolyik az ereiben, akárcsak az olaj.

Ő maga az Ördög.

5 megjegyzés:

Tinuviel írta...

Egymás után kétszer olvastam el, és mindkétszer kitöltötte az agyamat, a történet és a zene egyszere, és wow. Nem tudok mit mondani, talán csak annyit, hogy Dorian külön tökéletes.

уαмι. írta...

Erre most egyetlen accurate reakcióm van: ISTENEM TINUM.
Igen, ennyi. Többet is mondhatnék, de túl sokat jelent. :3 Nagyon szépen köszönöm! xxx

уαмι. írta...

Oh és u.i.: Szeretek neked írni, mondtam már?

Kija írta...

Egyetértek az előttem szólóval, még mindig zsong az agyam a zene és a fic (istenem, ez a fic!) egyvelegétől és imádom. Megmérgezett. Megmérgeztél. De abba ne hagyd, mert imádtam. Ráadásul nekem se volt elég egyszer, kapásból kétszer elolvastam.
Ja, és itt vagyok ám én is~

уαмι. írta...

Hahahahahahhh. Mission accomplished.♥
Dorian hasonlóképpen megmérgez mindenkit, aki valaha az útját keresztezi. ((victor keresztezd már te hülye buzi))
Nagyon-nagyon szépen köszönöm a tündéri véleményt! xxx