július 29, 2014

Insight


Ti kértétek, én megtettem. Ez nem egy mosom-kezeim, de amúgymeg.
Ezeket a nyomorultakat nem lehet kihagyni, szóval fogadjátok szeretettel: In the Flesh, Siren (Simon/Kieren) fanfic ami fluffnak indult de... flangst? Hurt/comfort? Hurt/comfort. Szerintem.
A második évad után járunk.

Zeném nincs. Vagyis van, de olvasáshoz nem illik.
Így jártunk.

A szén hosszan siklik a kezében. Gyors és egyenletes, mint az odakint csepergő eső. A vonások széle elnagyolt máz, Kieren tenyerén ugyanazon kontraszt, mint az előtte fekvő papíron, csuklóján egy áll markáns ívének nyomata.
Feljebb tolja a táblát az ölében, ám az megcsúszik: fa koppan a fán, az éles hang a levegőbe tép.
Simon mocorog.
Kieren visszafojtja a lélegzetét; rezzenéstelen. Simon tompán gördül a hátára a kanapén. Zoknis lábfeje lelóg, bal karja a homlokára simul. A pulóvere ujja egészen a könyökéig gyűrődik, feltárt csuklóján a fekete sebek és lila erek erdeje.


A légzése újra egyenletes.


Kieren az ajkai között sziszegi a bent tartott levegőt, majd visszapillant a félkész rajzra. A szénszemekben fény tükröződik és Kieren satíroz, elmélyíti az orrot és kiemeli az arccsontot, újra és újra átrajzolja az ádámcsutkát.
Visszatér a homlokhoz; figyelmetlenül maszatolja így el felső ajkat.
Felmordul.
Előtte halk nevetés: egyetlen szusszanás és az árulkodó, visszafojtott mosoly a száj sarkában. A vállak megrándulnak.


Kieren vigyorogva hajítja Simonhoz a szenet.
- Csaló! Nem aludtál?
- Egy pillanatot sem. – Simon a homlokát dörzsöli, amely egy halvány foltban őrzi a szén nyomát. Felül a kanapén és szembefordul Kierennel, aki hátát a tölgyzöld fotelnek döntve kuporog.
Kieren a rajztáblát ölelve néz fel rá, miközben ártatlanul megjegyzi:
- No persze nem hittem benne eléggé, ez lehetett a probléma.
Simon egy pillanatig hunyorogva mered rá. A kezét nyújtja felé és óvatosan behajlítja az ujjait.
- Megnézhetem?
- Még nem végeztem veled.
- Nem számít.
- Csalóknak nem járja.
Simon reményvesztetten dől hátra.
Tekintete az ablakon túlra réved, az esőfüggönyön át végigsimítja a homályos, tompazöld dombokat.
- Oké.


A profilja tökéletes: alabástromból faragott bőr árnyalt vízfestékkel és fekete rézkarccal, pulóverén mozaik és a hajában olajfesték, száján linóleummetszet, tenyerén vászon feszül, szemeiben grafit.


Kieren ajkai szétválnak;
észbekap.


Simon arca szinte észrevétlenül ragyog fel. Csak a szeme sarkából láthatta, ha egyáltalán látta. Most teleszívja a tüdejét, szemöldökének árnyékba vont az íve, ahogyan oldalra fordul.
Előrehajol. Hirtelen történik.
Bal kezének ujjai Kieren csuklójára fonódnak, hogy felsegítse és magához vonja, magára vonja, a tábla a padlón koppan, a gyapjú puha, a bordái kemények,
Kieren tekintete az övébe mélyesztve, körmei a vállában.
A tenyerei alatt hűvös a nyak, melyet cirógat, orra Kieren orrának ütközik.


Összesimulnak.
Megdermed.


Simon az ajkak közé lélegzik, szaporán, kérlelve, lesütött pillái halványan reszketnek.
Ritmusukra hullámzik a mellkas és a lábujjai összeszorítva.
Kivár. Mindig.
Kivár.


Kieren nyaka megfeszül, amint nyel, feje oldalra hajol, szemei lehunyva
Óvatosan csókolja, nyelve fogakhoz tapad, szájában záporíz
Simon kóborló ujjbegyei a hajában, a fülcimpáján, a kulcscsontja mentén, mellkasa közepén egészen a hasa aljáig-


Odakint kattogás, hosszú, szabálytalan sziszegés.
Éles csörömpölés és megannyi szilánk a falba fúródva.
Léptek zaja, rohanó lépteké a durva kavicsúton, kettő vagy akár három pár lábé.
Távolodnak.


Simon felső ajka még Kierenén, amikor egymásra néznek. Hosszú másodpercekig nem mozdulnak, egyszerre lélegeznek, ujjaik görcsösen markolnak.
Kieren húzódik el előbb; Simon még marad, a pillanatba fagyva, ködös írisszel.


Az előszobában törött ablak, szilánkjai szerteszéjjel, közöttük porladó tégla kettétörve; az ép üvegfelületen izzóvörös betűk feszülnek.
Az ajtó mellett kikészítve egy fehér vödör virágmintás törlőkendővel. Kieren felsóhajt, óvatosan mellé lépdel és a kezei közé fogja. 
Simon akkor jelenik meg a nappali ajtajában, amikor Kieren már a küszöbön áll. Bakancsa kifűzve, Simon prémcsuklyás kabátját viseli. Visszanéz rá; összeszorított szájjal mosolyog.
Rekedten szól:
- Most enyém a graffiti és tiéd az ablak.
Simon eltorzult arccal, szótlanul bólint.

Hátat fordít s egészen addig úgy marad, míg Kieren márványossá fagyott kézzel le nem sikálja az egész falon átívelő, dühös, szálkás betűkkel fújt fenyegetést.



Á R U L Ó K

15 megjegyzés:

Kija írta...

Oké, pattanj, most azonnal feleségül veszlek. Most azonnal feleségül akarlak venni. *-*
Annyira tudtam, hogy, ha hozzájuk nyúlsz, valami elképesztő lesz a vége, és tessék! Esküszöm, éreztem a kezemben a szenet, miközben olvastalak, ésésésés... elérted, hogy megint rajzolni akarjak.
Ráadásul a vége! A vége, a vége! Hát szabad ilyet? A lelkem! Én vagyok a törött ablak, és kísérteni foglak. >.>
Annyira tökéletes. Miért vagy ennyire csodálatos? Miért?

Tinuviel írta...

Esküszöm tudtam, hogy Kieren rajzolni fog, arra nem készültem fel, hogy ennyire édesek lesznek, a végére pláne nem készültem de kellett az oda, ettől lett csak igazán hihető, hogy in the flesh, mert sajnos a világ amiben élnek pont ilyen, kicsit talán még ilyenebb. Nagyon-nagyon tetszett.
(Elgondolkodtam rajta egy pillanatra, hogy Simon lélegzik-e egyáltalán, hülye zombi biológia XD)

уαмι. írta...

Most azonnal indulok, hol találkozunk? ♥
Akár jó, akár rossz, a bátorságom nektek köszönhető, amiért hittetek bennem és vártátok. ;u; Ezért nagyon hálás vagyok.
r a j z o l j á'
Oké, sikeresen elképzeltem az üvegszilánkokat akik szépen kúsznak utánam, és kellőképpen befostam. Ezt akartad? Ezt??
Nagyon-nagyon szépen köszönöm a tündéri kritikát! xxx

уαмι. írta...

Awwwww, Tinum. ;u;
Direkt nem akartam húzósabb atrocitást (pedig van. Lesz. Folyamatosan az megy), mert akikkel erről beszéltem, mind egybehangzó véleménnyel állították, hogy ebből fluff kell.
((Kivéve River. De River mazochista. River ha olvasod, mazochista vagy.))
Az első verzió egy csokor fluff drabble, de azt hiszem, túl sok Pennyt írok mostanság. :")
Simon légzése ugyanolyan, mint amikor nem bírtam visszaemlékezni, hogy alszanak-e egyáltalán. :DD Friss még az élmény, hiába néztem vissza a részeket vagy háromszor.
Nagyon-nagyon szépen köszönöm az olvasást és a véleményt!♥ -Ethant meg várom ám-

Raistlin írta...

hogy az a megveszekedett kánya *adott hangot indulatainak*
mert most még szabálytalan a légzésem, és nem is értem, miért volt rám ekkora hatással - nem elég, hogy *ők*, és nem elég, hogy *te*, mert ez valami több volt, már megint, mindig-mindig valami *több,* mint amit várok vagy íróilag/emberileg lehetségesnek tartok, és akkor és és. És akkor ez.

Bár csak hörögni tudok, megjegyzem, hogy tudod, ez mi ez? Ez kőnovella. A kezembe adod ezt a kis kézmeleg kavicsot, azt a stabil pillanatot az elején, és aztán a kő hullni kezd, és még fel sem tudom, milyen mélyre tud zuhanni, amíg nem hallom koppanni és visszaremegni a szív helyén.

Yami.

YAMI.

Broccoli írta...

ó dzsíszösz

Kezdem azzal, hogy vallást alapítok néked, amiért ő ottan végre rajzol, mert mindenki csak úgy elsiklik afelett, hogy Kieren Walker amúgy egy kibaszott művész

Tehát ez a fic annyira szép, hát annyira, hogy menj is innen

"A profilja tökéletes: alabástromból faragott bőr árnyalt vízfestékkel és fekete rézkarccal, pulóverén mozaik és a hajában olajfesték, száján linóleummetszet, tenyerén vászon feszül, szemeiben grafit." Hát ez olyan gyönyörű, és hát látszik, hogy szakmabelivel van dolgunk, bezony.

És ezután speciel csak még csodásabb lesz, mert kint esik az eső, és Simon zokniban van, és ettől valahogy minden rohadtul okés lesz

És igen, ilyenkor Broccoli lelke megnyugszik, hogy 'ahh, micsoda csudi fluff', és akkor Yami sátánian felkacag, és nope, és olyan szívfacsaróan igazságtalan, hogy két ilyen tündéri muffin nem élheti le úgy az életét, hogy kint esik az eső, Simon zokniban van és minden rohadtul okés

Szóval én most agresszíven nem szeretlek téged.

/dehát a fic. A FIC./

уαмι. írta...

Suci.
SUCI.
A kritikáid láttán mindig bazsalyog a lelkem, és most - azt hiszem - különösképpen. ;_; Amy életvidámsága kismacska most az enyémhez képest, annyira elképesztően hálás vagyok. Nem számítottam ilyesmire, és most csak hálálkodni tudok és dülöngélni a székemben. :")
Kőnovella. istenkém. Kőnovella. ;__; Ez mostantól létezik.

Nagyon-nagyon szépen köszönök mindent! ♥u♥
xxx

уαмι. írta...

Brohohohohohohooccoliiiii.

Ez egy elhaló sikoly ami hamarosan elér hozzád, ha a távolban visszhangként hallasz valamit, az én vagyok és voltam.
Magácska már csak tudja, milyen a szakmában lenni. :3
Sajnos a szabályokat nem én diktálom, ugyanúgy, ahogyan soha máskor; én remekül ellettem volna a fluffcsokorral ahol minden puha és lassú, de nöeem. A roartoni levegő nem engedi. Amy emléke nem engedi. A Próféta nem engedi.
Én meg csak beadom a derekam és sírok veletek, sírok velük.
Agresszíven szeretlek kettőnk helyett is. Nagyon szépen köszönöm! ♥
xxx

River írta...

Igen, ez volt pontosan az a másfél nap amikor már befejeztem a sorozatot de még minden apró kis rezzenése itt visszhangzik bennem, és úgy elkaptad, de úgy, és nem tudom eldönteni hogy marékra fogva megrántottad-e az érzéseket, vagy végigsimítottál rajtuk; mert ez a fic egyszerre volt mindkettő.
Én ezt az első íves szavától a ritmussal felszökő, tőmondatba tördelt lélegzetért, ami visszahúzza az ő gomolygó szépségüket a kiszolgáltatott, és valahol örökre emberi mivoltukba, kint és a bent kontrasztjáért, a puha szerelmükért és azért, hogy a legapróbb mozdulataik is tökéletesen simulnak egymásba ; szóval én ezt így, ennyire, felindultan, hülyén fogalmazva. Nagyon.

уαмι. írta...

Azt hittem, ha nappal olvasom el, majd tudok rá érdemben reagálni.
Haha.
Hittem.
Igen.
Azt hiszem többet is láttok a sorok közé, mint én azt terveztem; és ennek örülök a legjobban, mert ezt érzem a lényegnek kettejükkel kapcsolatban. Annyi minden van még a sorozatban is, amit nem láthatsz és nem tudhatsz, de ha jól irányítanak a képek és a szavak, érezheted. Ötezer-kétszázharmadik indok, amiért rühellem őket.
Én meg a kritikádat nagyon és téged nagyon. De nagyon. Igazán hálás vagyok, köszönöm!♥
xxx

HardCandy írta...

csodálatosanfantasztikus! hát nem véletlenül imádlak én téged. most igazából csak olvadozni szeretnék, hogy Kieren és rajzol és Simon és milyen édesek voltak és imádomimádlak, de ott van a vége is, ami meg puff, pofán vág. de jól esett tőled még az is. köszönöm, hogy megírtad! <3

уαмι. írta...

Jajistenem Candy!♥
Borzasztóan örülök, hogy elnyerte a tetszésedet. ((Ki nem hagytam volna, hogy Kieren művészkedik mert imádom a művészkedős fejét nekijje))
Nagyon-nagyon szépen köszönöm az olvasást és a hozzászólást is! xxx

HEICHOU RIVAILLE írta...

Ühm, minden betűjét élvezet volt olvasni, és éreztem a tüdőm, és a torkom közt repkedni az átkozott pillangókat, amik a végén molyokká váltak, és agresszíven felették a lelkem rongyos fonatait. Minden olyan szép volt. Cseszd meg! Nem szabad így bánni az olvasókkal!... (Köszönöm a művet. Örülök, hogy megtaláltam.)

уαмι. írta...

Nocsak-nocsak, új tündérvirág tévedt a fedélzetemre.♥
A pillangóktól fóbiaszinten rettegek, úgyhogy engedelmeddel én ezt most nem képzelem el.
Nagyon-nagyon szépen köszönöm, örömmel megcseszem, ha elnyerte a tetszésed. :3
xxx

HEICHOU RIVAILLE írta...

A neved már régebben ismertem (Azt hiszem Kija-nal láttam, de nem biztos), és örülök, hogy tőled is tudtam olvasni. A kommentjeid látva biztos voltam benne, hogy jót fogok találni. Az in the flesh-t most fejeztem be, úgy hogy abszolút friss vagyok, és örülök, hogy belefutottam az írásba, ilyenkor a google nagy barátunk, úgyhogy első sorba neki köszönheted! : ) És persze magadnak, hogy vetted a fáradtságot megosztani az alkotásod másokkal is!