augusztus 16, 2014

Gyilkolni parancsszóra


Megtörtént.
Megtörtént. Starbucks nemvidámság visszaeső Buckyval és industrial metal dalszöveggel nyugi nem kell hallgatni közben. ((olvasáshoz nem ajánlom az ütemezés miatt, de a hangulata kurvára ott van, szóval itt le tudod csekkolni))
Legnagyobb szeretetemmel ajánlom Raistlin & River kisasszonyoknak, mert minden az ő hibájuk. Minden.




A téboly játékszere vagyok
Tudattalan
Feladatom nyomában a halál
Érzéketlen
Hűvös fém burkol
És néma kéz vezérel

Az utolsó parancs nem évült el.
Az utolsó parancs időnként mindent felülír.
Halkan kezdődik és szaggatottan sistereg. Hangok zümmögése az észlelés határán, a gondolatok beléjük roppannak, az ízek elmúlnak a nyelvén, egyre és egyre és egyre csak szavak-szavak-szavak
Jelentésük van; értelmük aligha.
Zúgnak, spirálban a koponyacsont mentén, nyúlós sikollyá feszülnek-

És akkor fém karcol fémet.
És akkor szikrákat szór, a másiknak feszül a vibráló erő mely tovább reng a vállai vonalában, a fájdalom görcsbe marja az izmait.
Egy pillanatra megdermed.

Levegőért kap.
Steve levegőért kap.

Nem látsz, nem hallasz, csak érzel
Nem látsz, nem hallasz, csak érzel

Lendül a lába. Valami keménynek ütközik; fa, mellette meztelen lábszár hever. Marokra fogja a bokáját, megforgatja, keményen a földbe vágja.
Újra.
Újra.
Újra.
A sistergés hullámokban önti el az elméjét. Egyre halkul és vadabbul tér vissza, remegésük a csontjaiba issza magát, szinte érzi ahogy megszakadnak.
Felüvölt.
Steve csitítja.
Steve hangja a zörej ellen. Steve karja az övé ellen. Steve a küldetése ellen.
Steve.

Parancsra gyilkoló lövedék vagyok
Bűnös vagy ártatlan, mit sem számít
Nem játszadozom veled

Parancsra             gyilkoló                   lövedék                vagyok

A zörej tompa sípolássá szelídül a fülében. Hirtelen szűnik meg, két pillanat között légüres tér feszül és ő lebeg, zuhan, egy helyben áll, egyre megy; talán lélegzik és talán már nem, talán újra jégbe fagyott, talán nem, talán ilyen mély a sötétség, talán nem lát.



Steve összehúzza a vállait. A matrac széléről lelóg a lába és lóg a feje is, pisze orrán fintor és mélylila foltok. Bucky őt nézi és a falnak dől, kezében borogatást morzsol, vízcseppek ölelik a csuklóját.
Dühösnek kell lennie, de ő elbűvölt.

Steve előtte lépdel, szemétkucapok között szlalomozik, pipaszár lábain túl nagy bakancs. Hevesen magyaráz és nem fordul hátra, hogy Bucky jól hallhassa, ő csak a gesztusokból olvas. Tekintete a tarkóján.
Ilyenkor mindig kipirul, mintha dér csípné.

Steve a csapnál. A kora reggel aranyszínben; Steve haja beszívja a fényt, csontos ujjai között pohár. Felvetett fejjel iszik, a profilja feltárul és a nyakán megfeszül a bőr.
Bucky a fal felé fordul és magára húzza a takarót.

Steve előtte áll. Buckynak előre kell biccentenie a fejét, a hátát próbálja nem megdönteni, az mégiscsak sok volna, ami azt illeti, így tökéletesen látja a dús szempillákat és a vékony választékot a hajában-
- Buck?

Ha a közeledben vagyok, vagy messze tőled

- Bucky?

Mit sem tudsz a parancsomról
És én nem teszek fel kérdéseket




- Bucky.
Bucky pillái megrebbennek. Szemei előtt egy kinyúlt póló mögül kivillanó nyak. A bőrön napfény.
- Steve.
Akkor érzi, hogy a vállaiba mélyedtek a körmei, amikor már lazít a fogáson. Két lépés távolság, egyre csak bezárul.
Steve újra előtte. És most ő néz le rá. A tekintete nyílt, az arca kipirosodott.
- Jól van - mormolja, szája sarkában vigyor. Megismétli: - Jól van.
Bucky körbenéz a konyhában. A csapnál szilánkok, csillogásukat tompítja a vér.
Lenéz a kezére. Sértetlen. Lenéz Steve kezére.
Bocsánatot akar kérni, de nem tud megszólalni. El akar menni innen, de nem viszi a lába. Csak áll, a világos konyha közepén, Steve-vel szemben, a nappal szemben, Steve kioltja a nap fényét és ő kioltja az övét.
- Amúgy gyűlöltem.
Bucky pislog. Steve fejével a mosogató felé bök.
- Azt a rohadt poharat. - És a homloka az övének simul.


Nem látsz, nem hallasz, csak érzel

Nem látsz, nem hallasz, csak érzel

Nem látsz, nem hallasz, csak érzel


Bucky átkarolja Steve derekát. Csak a jobbjával.

16 megjegyzés:

Raistlin írta...

Tudtam én, hogy menni fog neked, csak azt nem, hogy ennyire; tudtam, hogy jól áll majd neked, csak azt nem, hogy ennyire.

Amit a szerkesztéssel mostanában művelsz, az már nevetségesen zseniális, és akkor itt van a karakterábrázolásod: ezért akartalak mindenképp megismertetni Buckyval, mert senki sem tudja olyan gyönyörűen bemutatni ezt a gépies kiszolgáltatottságot, megalkotottságot, mint te (és önző szar vagyok és akartam ezt a ficet és még szebb lett, mint álmodni mertem)

Nagyon-nagyon köszönöm, hogy megírtad, remélem eljut így kábé mindenkihez, mert *kitűzi rá a kötelező táblát* jappp. Seal of approval. Érted. Seal.

уαмι. írta...

Suuuuuuuuuuuuhuuuuuuhuci. ♥
Tudod, hogy most milyen állapotban vagyok ettől. Tudod.
Szeretném érzékletesen elmondani, hogy mit érzek most, amiért tetszik neked, de kurvára nem fog menni, ezt most megmondom. :")
Soha nem álltam még ennyire távol fandomtól, akikkel írni akartam, mint most, úgyhogy ez a fogadtatás mindennel felér.
Annyira köszönöm, hogy bíztál bennem. Annyira köszönöm, hogy így meglátod benne a szépet.
És köszönöm, hogy tönkrebasztad/tátok az életem vele. Igencsak megérte.
xxx

Mitsuki írta...

Hát ez *huhh* hát ez nagyon és minden és nem tudok értelmesen fogalmazni, most úgy érzem sose tudtam. DE ez most valami új - és jó -, valami más.
Tényleg jól áll, magadhoz idomítottad, igazgattad, forgattad, hogy azt lássuk amit te - akarsz.
A zenét mintha neked írták volna, arra hogy nekünk írj róla.

Egy szóval aztajóéletbe.ezbizonyámtetszik.mintafene.

уαмι. írta...

ÓóÓÓÓóÓÓÓÓÓóuh. ♥
Sajnos én is úgy érzem, formáznom kellett ahhoz, hogy illjen hozzám, és ezt nagyon nem akartam; de talán innen látszik, hogy nem az én világom. :3 Legalább megpróbáltam.
Nagyon-nagyon szépen köszönöm, hogy olvastad és írtál! xxx

Raistlin írta...

Szartot nem a te világod. Ez Frankeinstein szörnye és egy plot-twistelt megmentő. Ki más tudná elmesélni úgy, mint még senki soha, ha nem te?

уαмι. írta...

Roger that.
Engedélyt kérek meghunyászkodni.
Igeniskisasszony.
((ilyenkor Peggy Goddamn Carterhozzád képest kismacska))

Tinuviel írta...

Még mindig imádom, és igazad volt, sokkal jobb zene nélkül, pedig ma is hallgattam őket, de itt engedni kell szavaknak, a tieidnek és a dalszövegnek, hogy hassanak, és hatnak, nagyon-nagyon erősen. Tudom, hogy szenvedtél velük, de felesleges volt aggódnod, mert remek lett.

уαмι. írta...

Az ütemezés bizony nagyon szar, fikarcnyit sem törődtem vele. Hürr. Annak viszont hatványozottan örülök, hogy önmagában is így megállja a helyét. ;u;
Ó, de még mennyire tudod. :DD Szégyellem is, hogy ennyire rád zúdítottam.
Nagyon-nagyon szépen köszönöm a véleményed, tegnap is kiugrottam a bőrömből, ma sincsen másképp. ♥ xxx

River írta...

Az van yamúr, hogy ez egy lélegzet(es)fic - egy hosszú, kitartott, a torokban elnyúló lélegzet ami időközben elakad, a végén pedig végén szaggatva törne ki, de valahol megnyugszik és egy lágy leheletté csitul. Nagyon, nagyon tetszett a hangulata, ahogy te megfogtad őket, a szerkezetről és a dalszövegről nem beszélünk mert AJHDAGHDJAKDL és szóval örvend az én szívem amiért starbucks itt és most és nálad és

Abba ne hagyd.
Abba ne merd hagyni.
Hallod-e.

уαмι. írta...

Jajjjj. Jaj. Jahaj. ♥ Istenkém.
Annyira rohadtul örülök, hogy tetszik, hogy azt bizony el nem tudom mondani rendesen. :")
Merne NEM Starbucks lenni NEM nálam NEM most, azok után, amiken keresztül mentem miattatok, ugyebár...
Köszönöm-köszönöm-köszönöm. Mindentet. xxxx

HardCandy írta...

hát én már be sem merem vallani, milyen régen jártam erre, és most nem tudom eldönteni, jó ötlet volt-e.
egyrészről, mert ez a fic fantasztikus minden részletében, másrészről pedig a tollamat (klaviatúrát) és a paíromat (monitort) dobhatom a kukába és mehetek a sarokba sírni. csodálatos, amit ezzel a szerencsétlen Buckyval művelsz, és köszönöm, hogy olvashattam.

уαмι. írta...

Nagyon örülök, hogy újra itt látlak, Candy!♥
Nono, tessék felszedni azokat az eszközöket, szükséged lesz még rájuk, hidd csak el. :3
Én köszönöm, hogy olvastad és kommenteltél, nagyon-nagyon és lelkesen. xxx

Caty írta...

Istenem! Annyira imádtam! a torkom összeszorult a sírástól. Köszönöm, hogy olvashattam. Köszönöm.

уαмι. írta...

Jajtejóég, Caty, te egy vattacukorfelhő vagy. ♥ :3
Nagyon-nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy tetszett! xxx

Fruzsii. írta...

Megmondom őszintén, gondolkodás nélkül ugrottam a blogod feliratkozói közé, és csak utána jutott eszembe, hogy nabazdmeg ez lehet fájni fog, de aztán rájöttem, hogy tök mindegy hogy fáj-e, mert ha fáj is, akkor is feliratkozok.

Nem tudom igazából, hogy mondjam el, amit mondani akarok, mert nem úgy fog hangzani, ahogy mondani akarom. És ezt kérlek nézd el nekem.

Ahogy elolvastam, az volt az első gondolatom, hogy impresszionizmus - és én alapvetően nem rajongok az impresszionizmusért, csak olyan veszettnagy kivételek esetén, mint Van Gogh - bár már ő is odacsapta a "poszt"-ot a dologhoz -, és azt kell mondjam ez is tetszett, bár nem tudom megindokolni, miért.

Csak próbálkozni tudok.

Mert a szóvirágaidat imádom.

Mert konkrétan látom, hogy lüktet az ér Bucky csuklójában, ahogy a vízcseppek körbeölelik.

Mert megmutatsz, nem leírsz, és ezt imádom.

Mert úgy érzem magam, mintha Prof X valami elmejátékában csücsülnék, és azt haluznám, hogy valahol egészen máshol vagyok.

Mert Bucky arcán látom a pirosabb foltokat, ahogy 'csípi a dér'.

Mert a dőlt betűvel írt soraidra egyszerre vagyok veszettféltékeny, amiért nem én írtam le őket először, és egyszerre tépnék meg mindenkit és bárkit, aki elveszi tőled ezeket a sorokat; parancsra gyilkoló lövedék vagyok, nem látsz nem hallasz csak érzel, parancsra gyilkoló lövedék vagyok, és néma kéz vezérel.

PS.1.: Ha ezek a dal részét képezik, akkor sorry --- nem találom a linket a bejegyzés elején ---.
PS.2.: Ha a dal részét képezik, akkor sem érdekel, mert olyan tökéletesen passzolnak ide, hogy nem vagyok hajlandó elismerni, hogy nem tőled származnak.

Fruzsi

c u p p y. írta...

Általánosságban nekem sem kenyerem, de valamiért muszáj vagyok új fandom esetében ehhez a formához ragaszkodni, mert még kurva bizonytalan vagyok abban, hogyan ragadjam meg; ez talán a legegyszerűbb, egyszersmind beható, mert le kell ásnom a karakterek szívéig és befészkelni magam.

Nagyon-nagyon szépen köszönöm az olvasást és a kritikát is, továbbra is tartom magam ahhoz, hogy angyal vagy! xxx

P.s.: Azok a dal részei, amiket kiemeltél, de annyiragecirehozzáillenek hogyaznemigaz és hurrdurrmurr.