február 07, 2015

date(line)


Visszatértünk. Gotham, Nygmobblepot, ez történik amikor domestic fluffot akarok írni velük. Nem lesz domestic fluff. Amúgy az, de nem. Értitek.
Tinunak, a mai nap emlékére. Nagyon hülye vagy és nagyon szeretlek.




- Mit gondolsz?
- A férfi apja.
- Hm-mm. Gyanúsan viselkedik.
- Az indíték a kulcs; figyelted a kezét, amikor Sara elsírta magát?
Oswald hallgat egy pillanatot. Ed ölében nyugtatott feje most oldalra fordul és ő felsandít rá.
- A remegés?
- Nemnem. Ó, nem.
- Ne vigyorogj, emlékezni fogok.
Ed összeszorítja az ajkait. Kivár. A képernyőn tovább vibrál a film - A kategóriás thriller, valahol a huszadik perc környékén, éles kék tónusokkal és elkent árnyakkal, a soundtrack halk electro-zúgás. Oswald a rágcsástál felé nyújtózik és az ujjai közé csippent pár sajtos aranyhalat. Ed, Oswald hallgatását gondolkodásnak vélve, a vállain kezd dobolni, hogy felgyorsítsa a folyamatot. Vagy hogy összezavarja. Oswald nem tudja. Ropogtatni kezdi a halakat, irtó lassan, minden egyes falatot megfontolva.
Aztán Ed nem bírja tovább - levegő után kap és lejjebb hajolva közbekotyog:
- Amikor az ügyvédnő belépett az ajtón, a férfi kezében volt egy...
BAMM.
Egy lövés, egészen közelről. Füstös fémszag árad a díványból, alig pár centire Ed vállától.
Oswald felpattan, felrúgja az asztalt. A halak szétszóródnak a kék szőnyegen, a látvány találóan nevetséges. Barikád, egészen véletlenül. Mögé guggol, tüdőből zihál, sípolva, fülében a dörrenés visszhangjai, a pisztoly után kaparászik, amit Maroni egy halott emberétől lopott. Ed szorosan mögötte guggol, ujjai a csuklójára fonódnak, miközben odakintről golyó csilingel a zárakon.
- Balra - suttogja a fülébe. Egérút. Még közösen találták ki. Ed hangján érződik, hogy vigyorog. - A fürdőszoba felé.
Oswald remegve bólint, a kakassal küszködik. Kibiztosítja. Edre mered, aki alig láthatóan megrezzen. Mehet. Az előszobában döngő léptek.
Oswald előrelöki Edet, a falhoz simulva követi, a pisztoly csöve végig az ajtóra mutat, néha céltalanul billegve. A film eközben tovább csordogál; a cselekmény feszült fordulóponthoz ér, a dallam egyre erősödik, a főhős premierplánban a képernyőre feszülve.
Az első alak a nappaliba robban. Oswald kezdeményez: tüzet nyit, őrült iramban, összeszorított fogakkal, oda sem figyelve. Még bizonytalan, túlságosan heves. A válaszfal takarja. Egy tompa hörgés, Oswald a vállán találja el. Ha szerencséje van, eltörte a kulcscsontját.
- Kulcscsomó!
- Mi?!
- Azt tartja a kezében!
Oswald leereszti a pisztolyt és felhördül. Ed visszalép, magával rángatja és becsapja mögöttük a nappali ajtaját.
Rohanni kezdenek.

Ha tudod, hogy mit szeret
tudod, hogy mivel pusztíthatod el.

Az autóban rádió zizeg. A fél tizenkettes hírek mennek, a náthás férfihang unottan darálja a párszavas tragédiákat. Gyilkosság. Robbantások. Drogkereskedelem. Elfajzott város, elfajzott emberek. Oswald megnyugodni látszik.
Az üvegnek támasztja a homlokát, hogy lehűtse. Ed vezet, kesztyűben, rendületlenül, az utat alig figyelve; pontosan tudja, merre tart. Sávot vált, a felhatóra kanyarodik.
- Hova…?
- Nem messze.
- Nem mehetünk el.
Ed felnevet.
- Nem megyünk el.
- Akkor hát?
- Mm-hm. Találd ki.
Oswald elhallgat, összehúzza magán a kabátot. Beburkolózik, szövetbe és csendbe egyaránt.
Aztán - valamikor - elalszik.

Még az autóban ébred. Álmosan pislog, a vállain ismeretlen súly. Ed kabátja. Feljebb kúszik az ülésen, lehámozza magáról a rétegeket.
- Jó reggelt. Attól tartottam, átalszod az egészet.
Oswald nehéz pillákkal, fókuszálatlan tekintettel keresi a hang forrását. Ed mellette ül, kezében két kínai kajás dobozt emel a fémfülüknél fogva. Az egyiket most unszolva felé nyújtja, aztán a pálcikákat is a tetejére simítja.
- Kettétörtem neked.
- Hol vagyunk? - Oswald elkeni a párát az anyósülés ablakán. Odakint lélektelen sötétség.
- Ez még Gotham.
- Ah.
- A peremére kellett jönnünk, hogy jól lássuk. - Ed az ajkába harap és felhúzza a vállait. - Nézz előre. Nézz le rá.
Oswald engedelmeskedik. Ezen az oldalon még nem járt. Ed sziklaperemen állt meg, egészen közel a szakadékhoz - alul pedig, hosszú-hosszú mérföldeken át a város nyúlik, akár egy pöfékelő, ezerszemű bestia. Tömény füst kavarog és aranyos fények villannak, megannyi szikrát vető fénypont, az árnyak és sarkok folyékonynak tűnnek innen fentről. Az utcák kanyargó folyók olajos víztükrei, a felhőkarcolók élesre csiszolt szemfogak.
Ed a profilját fürkészi, feszülten, mozdulatlanul. A torkában megszorul a levegő.
Oswald ajkai lassan szétválnak és széles, bizonytalan vigyorrá húzódnak. Mellkasa izgatottan hullámzik, ziláltan nevetgél, ahogy előre dől.
- A tiéd lesz.
Hirtelenjében Edhez fordul, arcán a diadal martalékai. Megkomolyodik. Meghatott.
- Az enyém - ismétli. Nem felejtheti el.
- Tetszik?
Oswald az arckifejezésével és hevesen gesztikuláló jobb kezével válaszol, aztán közelebb hajol - ügyetlenül, az ülésbe kapaszkodva és akadozva húzódó biztonsági övvel a vállain  - és apró csókot mázol Ed szájára.
Aztán a csók már nem olyan apró, és nem is igazán mázolt; Ed a hajába fűzi az ujjait és csak akkor hajlandó elengedni őt, amikor Oswald erősödő “au” hangokkal próbálja kifejezni, hogy eggyel több sebességváltó nyomódik a bordái közé, mint feltétlen indokolt volna.

A kínai időközben kihűl.

8 megjegyzés:

Tinuviel írta...

Volt egy pontja a napnak, amikor már nem is reménykedtem, hogy még ma felteszed. (tap-tap)
De itt van és most nagyon hálás vagyok, mert messze még a kedd. Szeretem ezt a két hülyét, megint csak tökéletes, imádom ahogy írod őket. <3

уαмι. írta...

Volt egy pontja a napnak amikor már nem is reménykedtem, hogy életben maradunk. És mégis itt vagyunk, tap-tap-tap ide vagy oda.
Egyszer meg kell írni azt is.
Nagyon-nagyon szépen köszönöm a támogatást és az olvasást és hogy asszisztálsz, fangörcshöz és baromsághoz egyaránt. Köszönöm! xxxxx

River írta...

Megkockáztatom, hogy náluk valóban ez a domestic - most néztem meg amúgy a 15. részt, és az egész kapcsolat valahogy annyira...lehetetlen, mégis természetes. Akárcsak ahogy írod, élcelődésből fegyverrobbanásba és visszacsitulva; mert ennek egyszerűen így kell lennie és azt hiszem, ezek nélkül csak látnám a sorozatban a ship lehetőségét, de így érzem is.
Szóvalmurr. :>

Lianne H. írta...

Hát, megérkeztem a facebook blogger csoportból a "cuccért".
És most itt nyáladzom. Denagyon.
Tudtam én, ha egyszer olvasok egy ilyet, akkor méééég kell, méééééééég!

уαмι. írta...

Awwww Lianne, üdv itt! Kurvára örülök, hogy végül vevő vagy a dologra. ;u;
Nekem is kell még, ne aggódj. Rohadt sok. Próbálkozom is, magam részéről, de kellenek még ficek ezekkel a barmokkal.
Nagyon-nagyon szépen köszönöm, hogy megjelentél és tetszik! xxxx

уαмι. írta...

Úristen Bobi téged meg mér nem láttalak eddig. BOBI.
Boldogan dorombolva odakucorodom a lábadhoz és rettentő boldog vagyok a kritikádtól és attól, hogy sikeresen belerángattalak. Tunk. Egységesen.
Köszönömköszönömköszönöm. xxxx

Raistlin írta...

éééés én imádom a végét
ez szerintem nem egy történet, hanem három egyben, ahogy az emlékezés történik, ahol szorosan egymást követő eseményeket is izolált és jelentőségteljes részekre különítünk el, és imádom az életüknek és a szerelmüknek ezt a triviális pompáját és azt a biztonságot, amit csak egymásban fedezhetnek fel
röviden: HNNgrfhvherá

уαмι. írta...

asdfghjiuztredfvghj. bazeg.