március 26, 2015

Legközelebb


Szóval Gotham. Nygmobblepot. Spoilerbe fűzött, nagy reményű headcanonok. Újra itt vagyunk.


3.

Vékony ujjak dobolnak szabálytalan ütemet a kormányon. A lehelet füstgomoly a levegőben, a hajnal párás, hűvös függönyt borít a külvárosra.
Az órájára pillant.
Már csak percek.



- Miss Kringle?
Összerezzen. Elfordul tőle, belemerül az irattömbök végtelen rétegeibe, kapkodó mozdulatok és szapora lélegzet, összehúzott lapockáin megfeszül a mentaszín pulóver.
Ed közelebb merészkedik, billenve megtorpan; három lépés távolság. Ne érintsd meg a vállait. Összeszorítja az ajkait és kihúzza magát, mielőtt újra megszólalna, a kérdés mennydörgés villám után:
- Ő tette, igaz?
- Nem tudom, miről beszél.
- Ez volt az első alkalom?
- Mr. Nygma, arra kell kérnem, hogy távozzon.
- Forduljon meg. - A kezei ökölbe szorulnak, reszketők. A hangja is. - Kérem.
Kristen felmarkolja a szétszóródó iratokat és hevesen az asztallapra csapja őket. Hisztérikus és kétségbeesett, pillanatnyi megbánását visszafojtva az állát felszegve fordul meg, tekintete szinte kettészeli Edet.
- Nem hallotta, amit mondtam?!


2.


Leállítja a motort. Az autó hangos berregése egyszeriben elhal, kongó csendet hagyva maga után.
Tom feltűnik az utca másik oldalán, az ablaküveg visszaveri közeledő alakját, akár egy torz tükör. Ed a zsebébe süllyeszti a kezét és rászorít a hűvös markolatra.
Azután kinyitja az ajtót.


A jobb szeme alatt mélylilába forduló, kékes véraláfutás, elmázolt könnycsepptől csillog. Ed rajta felejti a tekintetét. Friss zúzódás, talán tegnap esti. Egyszer ütött, ököllel, teljes erőből. Párkapcsolati erőszak. Statisztikák sorai robbannak az elméjében, százalékok és számok és fellángoló düh.
- Ez nem az Ön gondja, Mr. Nygma - közli Kristen hűvös könyörgéssel. Ajkai megvonaglanak. Halványan megrázza a fejét és visszafordul, lófarka ostorcsapásként követi. - Távozzon. Sok a dolgom.
- Nem bánhat így Önnel. - buknak ki Edből az elhadart szavak. - Nem teheti, Miss Kringle, nem engedheti, hogy ez az otromba barlanglakó-...
- Kifelé.
Kristen a szája elé kapja a kezét és némán felcsuklik. Egy köteg papír a lába mellé zuhan. Egyikük sem nyúl érte.
Kristen tovább zokog és Ed meghozza a döntését.



1.


- Hagyja békén Miss Kringle-t.
Tom közelebb ballag, ajkain gyanús vigyor árnya. Fölényessége egy pofon Ednek és egy szikra a gyűlöletének.
- Mi van?
- Nem fogom hagyni, hogy bántsa. Nem tűröm el. - Ed levegőt vesz. Szédül. - Valójában, el kell hagynia Gothamet. Még ma éjjel.
Gúnyitatta, harsány kacaj a válasz.


- Tudta, hogy az árnika a legkiválóbb gyógynövény zúzódások kezelésére, mert meggátolja a szövetek gyógyulását és meggátolja a vérlemezkék összecsapódását?
- Viszlát, Mr. Nygma.
- Szép napot, Miss Kringle.


A jelenet felgyorsul, Ed számára olyan, akár egy fényképalbum sietve végigpörgetett oldalai.
A betonon térdel gyomorszájára szorított kézzel és hörögve akadó lélegzettel.
Aztán újra talpon, ujjai között Tom ingének durva, izzadt anyaga.
Tom bordái között markolatig mélyesztett kés. A mellkasára mered, majd Edre. A tekintetében kristályosodik félelem és elhalványul a döbbenet. Ed vére felpezsdül tőle, lángoló folyóként rohan az ereiben, szemein mámoros ködfátyol kavarog.
Újra szúr. Újra. És újra és újra és újra és újra.

Egy. Kettő. 
Három-négy-öt-hat-hét-nyolc-kilenc-tíz-tizenegy-tizenkettő-tizenhárom-tizennégy-tizenöt.
Aahhh.

Élesen kacarászva kerülgeti, minden apró pórusában adrenalin bizsereg. A győzelem nyughatatlan, részegítő kábulat. Felszabadult. Elszállt.
Ó te jó ég, repülni tudna.

Terpeszben a hulla mellé guggol, térdeire támaszkodik. A vigyor a vonásaiba ég, a kés hegyével sürgetően böködi Tom oldalát.
- Hé, találja ki, mi az: nem bír az öklével, híján józan észnek, most hidegen fekszik arccal az égnek? - Zihálva kivár, a kés hegyét játékosan végigmasíroztatja a kulcscsontjáig. - Feladja? Feladja? - Újra vihogni kezd, immár merészebben, míg felpattanva elrikkantja magát: - Maga az!!


1.

A klub éles neonfényei hajnalra elcsitulnak; gyengéden pislákoló félhomály veszi körbe a két bárszékeken üldögélő alakot.
Oswald összeszorított ajakkal pillant végig a leltár adatain, jobbjában whiskeyt lötyögtet körbe az üvegpohár alján. Valamelyik pincér hibát vétett; véletlen vagy tán szándékos sikkasztás, jelentéktelen összeg, de szúrja a szemét.
A bevétel és kiadások két egyenletlen hasábjának elemzése közben valaki merész ökölcsapásokkal kér bebocsátást. Oswald felkapja a fejét. A bárpult feletti óra hajnali két óra három percet mutat. A torka kiszárad.
Butch kérdőn rámered, vonásai derűsen üresek. Oswald állával az ajtó felé bök és a pult mögé bukdácsol, mindaddig visszafojtja a levegőt, míg a kezeiben nem érzi a rejtett pisztoly súlyát.
Aztán felszegett fejjel vár.

- Téged keresnek.
- Ki az?
- Azt állítja, ismered. Edward Nygma.
Oswald kezében remegve ereszkedik a pisztoly, nekikoppan az egyik sörcsapnak.
Edward Nygma. A név halványan ismerős, az arc kristálytiszta, a hangja még a fülében. Nygma információk sorozatává mállik: GCPD. Rejtvények. Hátralépő lábfejek. Egy lehervadó mosoly.
Pingvinek.
Oswald lassú lélegzetvétellel csitítja haragját.
- Kísérd be az urat.


2.



- Megöltem egy embert.
Oswald folytatást vár, Edward talán elismerést. Egymásra merednek. Oswald elküldte Butchot, hogy szívélyes csevegéssel a pincérfiú lelkére hasson. Egyedül vannak a bárban.
Ed arcán bárgyú vigyor, a kezei még reszketnek. Ügyetlenül próbálja lefejteni a kesztyűit.
- A csomagtartómban van. - csacsog tovább az ujjainak. - Leszúrtam.
Oswald szaporán pislog, válla halványan mozdul:
- Mit vársz tőlem?
- Segítséget.
- Hahh. - Oswald hátrébb dől, ajkai összeszorulnak. - Szörnyen sajnálom, barátom, ez nem így működik.
- Tudom. - Ed vigyora most szélesebb lesz; élettelibb. Előrehajol, felsőteste az asztal fölé borul. Oswald kinyújtott keze megrándul alatta, merész tekintetet alig állja. - Semmi nem jár ingyen, így van? Ajánlattal élnék, ha megengeded.



Odakint lassanként megelevenednek a hajnal pasztellszürkéi. Butch még nem tért vissza, Ed még nem ment haza. A whiskey, amit Oswald korábban megbontott, már csak egy üres üveg pár cseppel az alján.
Oswald a kézfeje mögé rejti a vigyorát, miközben Edet hallgatja.
A srác tud valamit.



3.



Órákig tárgyalnak. Ed kellőképpen merész és arcátlan ahhoz, hogy felhívja magára Oswald figyelmét, akiben a harag lassanként elpárolog és a helyét átveszi valami sziporkázó érdeklődés. Fantasztikusan mulat.

- Mi az én részem a jóból?
- Tartozom neked egy szívességgel.
- Feltétel nélkül?
- Jim.
- ...Igen.

- Nohát. - Oswald végül elismerő fintorral húzza ki magát. - Meg kell vallanom, Eddie - szólíthatak Eddie-nek? -, a történeted meggyőző és az ambícióid kiváltságosak. Az ajánlatod, mindazonáltal...
- Nem győztelek meg. - Ed arca megnyúlik; arccsontja alatt elmélyül az árny.
Oswald so-so kézmozdulatot legyez és sajnálkozva csücsörít.
- Túl sokat kérsz tőlem. Nem akarlak elzavarni, egek, nem volna szívem megtenni. De tudatlan vagy. Tapasztalatlan. Egy olyan világban akarsz megélni, amit nem ismerhetsz, ahová ma éjjel másodpercnyi bepillantást nyertél és máris bajban vagy. - Oswald széttárja a karjait. - Láthatod, miért habozom.
- Adj nekem egy esélyt. - Ed újra felölti mosolyát, a szemeiben fellángol valami, amit Oswald nem tud névvel illetni. Az arca elborul. - Egyetlen esély. Te vagy a kulcs ehhez a világhoz. Nem mehetek máshova. Ha nem fogadod el, megoldom hát egyedül; abban a Gothamben, amit jól ismerek. Te már vagy itt valaki, Ozzie.
A bók tökéletes időzítéssel érkezik. Oswald felszipog és elkapja a tekintetét, láthatóan küzd egy széles vigyor elnyomásával.
- Egyetlen kezdőlökés - folytatja Ed kitartóan. - Ez minden.

Oswald felsóhajt.
- Ígérd meg, hogy életben maradsz.
Ed vigyorgás közben az orrát ráncolja és felpattan a székről izgalmában. Kihúzza magát és tiszteleg Oswald előtt.
- Eskü.
Oswald is feltápászkodik és kezet nyújt; lágyan fonja a bőrére az ujjait és szorítja meg.
- Legyen hát. Szavamat adom, hogy Jim Gordon sosem fogja lezárni az ügyedet.



Aztán Ed elveszítette az állását.
Aztán Oswald kezéből kicsúszott a klub irányítása.


- Ígérd meg, hogy életben maradsz.
- Te vagy a kulcs ehhez a világhoz.
- Láthatod, miért habozom.
- Egyetlen kezdőlökés. Ez minden.
- Ki vagy te?
- Rébuszos pasas, legközelebb eltaposlak.
- Edward. Nygma.
- Eddie - szólíthatlak Eddie-nek?
- Rébusz.
- Adj nekem egy esélyt.
- Rébusz.
- Tegyük fel, hogy bízom benned.
- Rébusz.
Rébusz.

Rébusz.


R é b u s z


R     é     b     u     s     z

?     ?     ?     ?     ?     ?

6 megjegyzés:

Tinuviel írta...

A végén pár pillanatig csak néztem magam elé. Annyira imádnám, ha valami hasonló történne. Akarom, hogy valami hasonló történjen! Vagy ha lehet akkor pont ez. *döbbenten néz maga elé, még mindig*

уαмι. írta...

Hahahahahahahahahahhh
mauww
hah.♥A♥

Nagyon-nagyon szépen köszönöm, újra és még mindig. :} Én is nagyon szeretném, kíváncsi vagyok, mennyi esélyünk lesz rá. Nagyon köszönöm. xxxx

River írta...

*kiengedi a levegőt*

nézd, ez eddig bent volt, az első pár sor üteme óta, yambúr az valami elképesztő amit te itt a szerkezettel műveltél: pont elég kevés ahhoz, hogy metszően éles legyen, de elég tág, hogy bele-halálöleljen a kapcsolatukba; mindeközben olyan természetes az egész mint gotham szmogos levegője a tüdőben, amire észrevennéd már ott terjeng, szakadozva veszed a levegőt és érzed , hová vezet;
amúgy lennének legalább a karakterek kevésbé pontosak, de hús és vér (és vér, és vér) és ilyen lélektanilag minden rezzenésében hiteles Eddie-t a válaszvonalon, pengeélen, őrületen, szabadságon-



wow.

уαмι. írta...

ROBERTKA, annyira nagyon köszönöm. ;uu;
Én erre nem tudok érdemben reagálni, ne haragudj meg rám, egészen eddig próbálkoztam de akárhányszor újraolvasom hogy válaszolni tudjak, csak nekiállok furcsán nevetgélni és nagyon ijesztő és hasznavehetetlen pillanatok következnek az életemben.
Nagyon szépen köszönöm. Baromi sokat jelentett.♥

Raistlin írta...

miért vagy látnok
és miért nem így történt aztán teljesen
bár aztán... szeretném elhinni, hogy volt ez az éjszaka, ami túl világos volt, túl sok fénnyel, és ed megállt inni valamit (a hullával a csomagtartójában, tudja, hogy már nem megy sehova, és kényszeríti magát, hogy tűrje a jelenlétét és ne adja neki vissza a hatalmát aggodalommal vagy félelemmel, csak h ú s és előtte sem volt ember) és bemegy az első bárba, csak, hogy megmutassa, hogy a pohár nem remegne a kezében, és amint belép, tudja, hogy a hely túl drága az ízlésének. de nem azért zseni, hogy ne jöjjön rá a következő századmásodpercben, ki vezeti.

уαмι. írta...

Ez a szupererőm.

Óóóóóóhhh ez így még tökéletesebb, és most nagyon előttem van. ;____; Krisztusom. Buták.

Köszönöm szépen a kritikát! xxx