szeptember 23, 2015

Kóbor


Szóval tegnap észrevettem, hogy május óta nem frissítettem. A rádöbbenés hisztérikus volt.
Gotham, Query & Echo eredetsztori, mert van pár headcanonom, amikért ölre megyek.



- Ide a pénzzel…
- ...baromarc!


Kristen a pubban. A jókislány-szettje van rajta, amiben dolgozni ment: puha pamutpulóver, fehér blúz, ceruzaszoknya és konyakszín harisnya.
Sovány árny vetül a pultra.
- Elvesztél, kiscica?
Kristen nem pillant fel. A bor - a vér - körbe-körbe-körbe lötyög. Az ajkához emeli a poharat, és a nyelvével fogja fel az utolsó korty cseppjeit.
Mosolyog aztán, az ajkaira feltapad a lélegzet.
- Úgy nézek ki?


Kristen az irodájában. A fények pasztellkékek és reflektorfehérek, az árnyékok messzire húzódnak a sarkokban.
Ed kezei összefonva az öle előtt. Dadog először, ahogy felteszi a kérdést, szavaival óvatosan körbejárva, és kivár egy szívdobbanásnyit - felteszi még egyszer, erőteljesebben. A hangja visszhangzik a falakon, Kristen magas sarkakon koppanva fordul meg, hogy a szemébe nézzen.
Ed állja a pillantását.
- Mr. Nygma, elmondtam már ezerszer…
A fej megbillen; lehanyatlik. Van valami a vállak hullámában, a felszegett állban, ahogy felvillannak a fogak és a tekintet mélye meglobban. Kristen elharapja a mondatot, és közelebb tipeg, kezei összefonva.
- Nem adja fel, igaz?
Incselkedik. Ed mosolya feljebb kúszik; a kép torz, elmosódó tükörkép a vízfelszínen. Megrázza a fejét.
- Nem, hölgyem.
- Rendben.
- Úgy értsem-?
- Azt mondtam, rendben.
Kristen gombról gombra halad, aztán széttárja a blúzát. A mellei megemelkednek, ahogy mélyet lélegzik, a hasa horpadt. Ed ujjai ökölbe feszülnek, a száj rezzenő ív, és Kristen susog:
- Nos?
Ed ajkai egymásnak tapadnak, a gyomra mélyéről zihál.
Kristen kezei a melltartó csipkekosarán, a csatos pántokon.
- Nem lehet - sziszeg Ed, a tekintete körbevillan az irodában. - Nem lehet. Most… nem. Nem hallod?! - Megdől aztán, nyirkos tenyér csattan a falon.
Torokból hörög fel, a szemüvegébe markol.
- Figyelmeztettelek!
Kristen csendben elnézi. Lassan csúsztatja vissza a blúzt a kerek vállakra, és a hajgumit kihúzva szétrebbennek a tincsei. Az íróasztalhoz billeg aztán, a felső fiókot markolva, és a körmei hűvös vasnak koccannak.
A kezében revolver, a mahagóni takarásában. A hüvelykje a kakason, nem biztosítja ki.
Ed rámered, riadan.
Kristen tekintete megkeményedik.
- További szép napot, Mr. Nygma.


- Árva kiscica, hm?
- Kóbor.
A nő kihúzza Kristen mellett a széket, és felkuporodik rá. A motorosnadrág felropog, ahogy széttárja a lábait. Kristen a szeme sarkából végigméri. A pillantás rajtakapott.
A nő fogai közt füst gomolyog.
- Meghívhatlak egy italra?
- Köszönöm, nem.
- Nem harapok.
Kristen szusszantva mosolyog, és a rúzsfoltos borospohárra fűzi az ujjait. Szembefordul aztán a nővel - az ő lábai keresztbe fonva, a magassarkú lebillen a bokájáról -, és félrebiccentett fejjel annyit súg:
- Próbáld csak meg.
Nina Damfino lenyűgözve nevet fel, és végigfuttatja csontos ujjait a hajában.


Kristen szorosabban fűzi az ujjait Nina darázsderekára, és közelebb bújik a hátához. A homlokán érzi a tüskés-lakkos fekete tincseket, és szólna érte, de a hangját elnyomja a motor köhécselő hörgése.
Felkapja a lábát, és a Honda Rebel meglódul alattuk. A harisnyája beleakad Nina bőrdzsekijének szegecseibe, amik pengékként szántják fel a szemeket.
Kristen ekkor veszi észre, hogy a karjait széttárva hagyja, hogy a menetszél a mogyorószín hajába kapjon, és úgy lobogtassa, mint holmi győzelmi zászlót.
Nina hátradől, és a tarkóját Kristen vállának simítja.
Üvölt valamit, ahogy elengedi a kormányt és Kristen ujjai közé fűzi a sajátjait.
Kristent nem érdekli, hallja-e vagy sem: visszanevet rá.


Kristen fél lábbal a széken térdel, a férfi combjai közt, jobbjában ostor, szemein fekete maszk. Háromszor kérdez, aztán üt. A férfi felsikolt, a hasa izzadtan remeg, és Kristen közelebb araszol a térdével, hogy az ágyékához tapadjon. A lába körbejár, és a férfi hátravetett fejjel nyögdécsel.
- Elfáradtunk, uram? - biggyeszt Kristen, és rászorít az ostorra. A zene dübörög. - Csak nem túlbecsülte magát ezzel az egy órával? Hm?
Szabad kezével durván a hajába tép, a lakk pattog a körmeiről. Hátrafeszíti a nyakat, és egészen az arcába hajol, aztán a vörös bársonnyal bélelt ajtó csattanva feltárul. Kristen megperdül.
A szikrafénybe vesző sziluett Nináé, csípője oldalra döntve.
- Idő van, Diedre - kiált Kristennek, és felemeli a kezeit. Mindkettőben marokpisztoly. - Lelépünk. Intézd gyorsan.
Kristen bólint, a csuklója mozdul. Egy hirtelen rebbenés, és az ostor máris a férfi nyakán szorul.
Kristen csókot dob a riadt szemekbe meredve, és teljes erejével hátrarántja a markolatot.


A Hondán ülnek egy sikátorban, egymással szemben, lábaik kitámasztva. Előttük, az ülésen hitelkártyák és beváltott készpénz, meg néhány játéktermi zseton. Az ujjaikkal rendezgetik őket kisebb halmokba, a bőrük időről időre egymásnak simul.
- Hiányozni fog a Pandora’s Box - szól Kristen hirtelen, és Nina pillantása undorodva felvillan rá.
- Most komolyan?
- Ugyan, Nina. - Vállat von. - Megvoltak az előnyei.
- Egy kibaszott szemétdomb volt.
- Ahol fizettek, hogy perverz disznókat üss amíg tart az éjszaka, azt hittem imponál neked.
Nina tovább fintorog. Rámarkol a kártyákra, és szépen egyesével egy szakadt bőrtárcába csúsztatja őket. Kristen némán figyel, és a cipősarok koppan a hányásmocskos betonon.
Ő zúzza szilánkosra a csendet:
- Hogyan tovább?
- Ugyanígy - horkan Nina, és fekete rúzsos ajkait megnedvesítve felnéz végre. Mindkét keze Kristenére rebben, bizalmasan rájuk szorít. - Csak mi, kettecskén. Te nem ezt akarod, Diedre?
Kristen hunyorogva mosolyog.
- De.
Aztán Nina hozzá hajol a gyűrött bankjegyek felett, és mélyen megcsókolja.


Kristen mostanság a shotgunokat kedveli, a vállára döntve cipeli. Szabad kezét a csípő mellé ejtve menetel a szennyvizes járdán, oldalán Nina, szegecses nyakörvben, szaggatott harisnyában. Ajkai közt rágógumi lufija pukkan, ahogy kérdőn egy neonosan villódzó cégérre sandít, aztán Kristenre.
Kristen bólint.
Lábaik fellendülnek, és berúgják az aprócska üzlet ajtaját. Nehéz ékszereik villámlanak, az ajtó mennydörög. Nina az égnek tartja a kezét, és a marokpisztollyal lead egy érdesen dördülő figyelmeztetőlövést. A boltban kevesen lézengenek: mindenki jéggé dermed.
A legközelebbi szerencsétlen vásárlóhoz perdülnek, a fegyverek csövei közé szorítják a férfi halántékát.
- Ide a pénzzel…
- ...baromarc!
Egy pillanatig - egy egészen kurta pillanatig - csend van.
Aztán a férfi felemeli bőrkesztyűs kezeit, óvatosan, megadóan, és felveti a fejét.
Kristen kezében megremeg a shotgun, ahogy Ed Nygma a fogait villantva halkan, lázas élvezettel kuncogni kezd.


Kristen szórakozottan, állát a tenyerébe illesztve elnézi, ahogy Echo a kígyót simogatja, és csücsörítve cuppant, amikor a villás nyelv ki-be, ki-be billeg.
- Nevet nem adsz neki? - szúrja be, hangjában leheletnyi a düh. Nina elvigyorodik, és felé fordulva finoman felvonja a szemöldökét.
- Féltékenyek vagyunk, kicsi Query? Ne aggódj. Agatha nem lophat el tőled.
- Hah. Szóval van neve.
- Mm-hm. - A kígyó szorosabban fűzi magát Nina karjára, és fej szinte biccent Kristen irányába. - Látod? Tetszel neki.
Kristen a kígyó fekete gombszemeibe mered, és fintorogva nyelvet nyújt rá. Nina rekedten röhög fel, és az alsó ajkába harap. A fogai piercingnek koccannak.
- Gyere már ide - kéri súgva, és messzebb tartja magától Agathát, szabad kezével előzékenyen Kristen felé nyúl.
Kristen habozik, aztán a fenekét billentve előre hajol (a mogyorótincsek az asztal lapját súrolják, nem fogadja el a felajánlott kezet), és követelőzve Nina ajkai után kap.
Az ajtó feltárul, forró levegő ömlik be és vakító fénysugarak, aztán Ed a sétapálcára támaszkodva, lábait keresztbefonva a keretnek dől, és széles gumivigyorral megpöcköli a kalapja karimáját.
Mindketten mohón pillantanak hátra. Nina álla ösztönösen Kristen vállára bukik, és a hajába rejti az arcát.
Ed hatásvadászul felszegi a fejét, a mosoly egyre feljebb kúszik az arcán. Széttárja aztán a kezeit, a hangja öblösen tölti be a teret:
- Három, kettő, egy. Showtime, hölgyeim!

8 megjegyzés:

Raistlin írta...

^ Ez így. És pontosan. És ebben a formában. És DVD-n. Nekem. Ide.

Mert kitartok amellett, hogy olyan, mintha egy képregény lapjait pergetném, és vonásról-vonásra és buborékról-buborékra pereg elő egy történet, amire azt mondom, hogy ez máshogy nem lehet: ez Nina, ez Kristen; és ez Ed.

És minden kis részlet a helyére billen, és egy keretbe húzza az egészet, ez egy történet eltörölhetetlen tussal, te meg baszd meg, mert ilyen hosszú szünet után is minden sorod hamisítatlan Vanda.

уαмι. írta...

O ˇ O

Nagyon örülök, hogy a képregény-hatást sikeresen elértem, annak meg főként, hogy egyetértesz az ötleteimmel; megerősítettél. :3
Nem volt ez hosszú szünet emlékszel hogy írom a #BT-t. Írom. Nem szüneteltem. Én nem.
Csak hanyagolok.

Nagyon-nagyon szépen köszönöm! ;u; xx

Tinuviel írta...

Szerettem olvasni és nagyon szeretném látni a sorozatban is. Eddig különösebben nem hiányoltam őket, de ja, kellenek nekünk a lányok, lehetőleg pont így... most már tényleg csalódott leszek egy kicsit, ha nem Kristen lesz, és egyébként tényleg nagyon visszaadja a képregény hangulatot/élményt, szal megint remek lett.

c u p p y. írta...

Nagyon szépen köszönöm! c: Szorítsunk közösen, hogy szerepeljenek a leányzók, mert Kristen megérdemli, hogy kibontakozzon; és Eddie is, hogy a segítségére legyenek.

Mitsuki írta...

wow.
csak és kitartóan wow, mert ez most ütött és nem is csak egy helyen.
mert ezt most megvettük, és innentől ez így törtéhet és csakis így, ketten a motoron és bőrben és lakkban és csegecsben és shotgunnal.
és ed meg a sétapálca és a kalap, látom a zöldzöldzöld zakót és a zöld bankjegyeket.

szép munka.

köszönöm.

c u p p y. írta...

Awww! Örülök, hogy ennyien megveszitek, bár lassan kifogyok a példányokból. :D Nagyon szépen köszönöm az olvasást és a hozzászólást is! xxx

littlemissprimadonna írta...

Zseniális *--*

c u p p y. írta...

Mmmmmrrrrgh! Nagyon köszönöm! ♥