november 01, 2015

Utolsó szavak


Gotham, Nygmobblepot. Oswaldban túlteng a feszültség a hatalomra jutás után, szóval félreérthetetlen üzenetet küld Aktuális Fuckboy-nak. A felhívás a keringőre végül rossz számra megy, és Ednél köt ki.
Egyikük sem bánja különösebben.


Az éjszakai fények nem kedveznek Oswaldnak: porosak, hókák, reszketők. Pislognak csak, egyre szaporábban, nyalábjaik az aszfaltra potyognak és szétfolynak a tócsákban.
A gyertyák mit sem érnek. Oswald királyi ágyán hever a hátán, felöltözve: még a nyakkendőjét sem lazította meg, de a nadrág cipzárja nyitva, és Oswald az alsónemű forró, nyirkos anyagára simítja a tenyerét. Másik kezében a mobiltelefon, a kamera lencséje az ölébe néz. A gyertyaláng egészségtelen sárgásfakóra festi a bőrét, vonásai mentén megélezi az árnyékokat, végig a medencecsonton és a combokon, de a szemcsék elmosódnak: egy elbaszott impresszionista fénykép, ahogy kibillenti magát az alsóneműből, és kecsesen, csak ujjbeggyel végigsimít magán.
A kamerahang felsurrog, és Oswald maga felé dönti a képernyőt.
Biggyeszt rá, de elfogadja: az üzenetekhez lép.

Jelenésed van. Csipkedd magad.
[csatolt kép]
23:14 ✓✓

A válasz azonnal érkezik; ez megdöbbenti.

Uram, azt hiszem, elvétette a telefonszámot.
Nem gondolnám, hogy ismerjük egymást.
23:14 ✓✓

Oswald összehúzza a szemöldökét, és dühödten a bepötyögött számsorra mered. Az ismeretlennek igaza van: az utolsó helyen hetes áll a hatos helyett, hála Oswald figyelmetlen kapkodásának. Úgy tűnik, egy vadidegennek sikerült elküldenie a még csupán félig bravúros erekcióját, nem pedig a szokásos alkalmazottjának, akit főleg arra tart, hogy időről időre enyhítse benne a zubogó feszültséget. 
Oswald felszipog, és úgy dönt, övé lesz az utolsó szó.


Ezer bocsánat, valóban tévedtem. Kérem
tekintse semmisnek a korábbi üzenetemet.
23:15 ✓✓


Őszintén megvallva nem hiszem, hogy képes
leszek rá.
23:15 ✓✓

Oswald beszívja az ajkait. Az ujjai szórakozottan szorítanak rá a kezdődő merevedésére: oda sem figyelve fon köré laza gyűrűt, gondolataiban a kettős szavak cikáznak. Hamarosan és könnyedén mond le az idegenről: az első üzenetet újra elküldi - ezúttal garantáltan a jó számra -, és éppen maga mellé ejtené a mobilt, amikor a készülék újra felcsipog.
Az ismeretlen szám jelenik meg a kijelzőn.

Félreérthetően fogalmaztam, elnézést. Úgy értettem,
hogy a képe egészen lenyűgözött; Ön roppant
gyönyörű lehet.
23:17 ✓✓

Oswald fejében csak egy pillanatra fordul meg, hogy ez merő arcátlanság. Beszélgetést kezdeményezni azok után, hogy egy ehhez hasonló privát képet nyilvánvalóan más címzettnek szánt, otromba és irritálóan elszánt viselkedés, méltató modora pedig arra utal, hogy az ismeretlen férfi. Talán ez a két tény az, ami valamiért szöget üt a fejében, és forróságot lobbant az ágyékában.
Az alkalmazottja ekkor jelez, hogy perceken belül Oswaldhoz ér, és Oswald ezen a ponton már nem hajlandó finomkodni.

Szeretné hallani?
23:18 ✓✓


Parancsol?
23:18 ✓✓


Az üzenet eredeti címzettje hamarosan ideér. Ha
gondolja, felhívhat, miközben vele vagyok.
23:18 ✓✓


A párja nem bánná?
23:20 ✓✓

Oswald visszafojt egy röhögést; horkantás lesz belőle, horgas vigyora feltapad a vonásaira. A torkát köszörüli, miközben a választ írja, mintha a másik férfi máris hallhatná a hangját.
A gondolatra szorosabban markol a farkára, lábai könnyeden széttárva.
Ha a fiú egyetlen percet is késik, dönti el, nem fogja megvárni.

Nem a párom. Nekem dolgozik. Ez is a munkakör
része: egy szavamba kerül, hogy megbasszon, ha
igényt tartok rá. Érti?
23:21 ✓✓

A hálószoba ajtaján három határozott koppanás, egymástól egyenlő szünetekkel elválasztva. Oswald felé kapja a tekintetét, szabad kezének ujjait végigfuttatja a hajában. Félig ülő helyzetbe tornássza magát, vállai a felvert párnákat gyűrik és az ajkai elnyílnak, ahogy kapkodva annyit pötyög:

Döntsöm gyorsn.
23:21 ✓✓

- Gyere - szól ki fennhangon, és a rezes zsanérok éppen abban a pillanatban nyikordulnak meg, amikor a mobiltelefon vibrálva csörögni kezd.
Oswald elvigyorodik, és körömkoppintnással fogadja a hívást. Az ajtó halkan kattan. Oswald nem hangosítja ki a készüléket, de közelebb húzza, a párnán nyugvó válla vonalába ejti, és mellékesen pillant fel a fiúra, aki az ágy végében áll, egyenes háttal és várakozó tekintettel, ami újra és újra az ölébe rebben.
Oswald nem tudja megunni a látványát, de ügyel rá, hogy az arca szenvtelen maradjon. Oka volt annak, hogy őt választotta; magas, nyurga alak, selyemsötét tincsek, hosszú ujjak és éles arccsontok. A szemfedő és az időközben kivirágzó tehetsége már csak grátisz: soha nem kérdezte, miért kell viselnie, de volt már rá példa, hogy a szalagjára harapott szex közben, a hajába tépve a tarkóján.
- Mit tehetek Önért? - kérdi készségesen, ajkán fojtott mosoly árnyéka. Oswald az álla finom mozdulatával közelebb inti, és a fiú a matracra huppan.
- Könnyű éjszakád lesz - közli Oswald, és bal lábát felhúzva átfűzi a derekát. Sarokkal rúgja közelebb magához: a fiú az ágytámlába kapaszkodva zúg előre, Oswaldtól csak egy lélegzetvételnyire. Oswald az ajkaira lehelve parancsolja: - Vegyél a szádba.
A fiú meg sem rezzenve igenist bólint, és habozás nélkül előre hajol. Oswald az előrehulló tincseket érzi meg először a bőrén, aztán a leheletet, a puha ajkakat. Ahogy hosszában végigcsókol rajta, Oswald hátraveti a fejét és kéjesen sóhajt fel: a pillantása a telefonra rebben, a félvigyor magasabbra kúszik az arcán. Kinyúl érte, hogy a kezébe vegye: nem illeszti a füléhez, de az alsó ajka szinte a kijelzőt éri.
Csak hallatszani akar - hallani nem.
A fiú ajkai ekkor közrezárják; a nyelve hűvös és lágy, és Oswald mélyre csúszik a szájában. A fiú visszahúzódva felpillant rá, a tekintet zavartan megakad a mobiltelefonon: Oswald felvonja rá szemöldökét és a hajába markolva előrelöki a csípőjét. A fiú öklendezve fullad, és engedelmesen lesüti a szemét. Oswald elégedetten hanyatlik hátra. Tarkója a párnákba simul, csettint a nyelvével és enyhít a szorításán: felnyög aztán, torokmélyről, a levegő a tüdejében reked és éles szusszanással tör fel belőle. Az orrcimpái kitágulnak, a tekintetén ködfátyol.
A fiú ügyes, de ez most a játék része: minden egyes hang a vonal túlfelének szól, és a nyögések szűköléssé élénkülnek, dicsérő sikolyokká, ahogy a fiú egyre gyorsul Oswald combjaiba karmolva. Oswald nem néz rá, ahogy a tincseket morzsolja a tarkóján, levegő után kapva és hevesen hullámozva, mellkasa horpad és emelkedik egy kifulladt ritmusra. A nem várt közönség felizgatja; a nyelve hegyére harap, hogy úgy tűnjön, mintha visszafogná magát. A moraja elmosódik, meg-megakad, és Oswald tudja, hogy a reszkető lélegzet recseg és ropog a másik fülében.
- Siess - köpi fel könyörögve, a lábujjai megfeszülnek és elernyednek. - Siess-siess-siess… igen… oh, istenem-
Valóban közel jár. Elég pár pillanat, pár újabb, riadt ütem, és Oswald a felhördülve élvez a fiú szájába, rekedten és érdesen. Zihálva kortyolja a levegőt, a matracba kapaszkodik. Amint megtalálja a megfelelő szavakat, telefon hangszórójába búgja:
- Nyeld le nekem.
A fiú engedelmeskedik. Az ádámcsutka hulláma és a nedves ajak elvonja Oswald figyelmét. Derűsen nyúl ki, és megpaskolja a széles vállat: a mozdulatban nincsen semmi izgató.
- Jó fiú vagy. Tűnés.
A fiú a kézfejével törli meg a száját, és szófogadóan feltápászkodik.
- Jó éjszakát, főnök.
- Arról gondoskodtál. Sicc. - Sürgetően legyint hozzá, és fontoskodó fintorral emeli a telefont a füléhez.
Az ajtó újra becsukódik a fiú után, és Oswald a hirtelen támadt néma csendben hallja a másik légzését: heves és bágyadt, akárcsak az övé. Oswald diadalittasan felkuncog.
- Hogy tetszett? - érdeklődik kedélyesen, és végigfuttatja a nyelvét a felső fogsorán.
Nem érkezik válasz: az elnehezült levegővétel van csak, és a szünetek, amíg a másik nyel. Oswald kiélvezi a csend minden cseppjét, 
- Ejnye - duruzsolja. - Halló? Itt van még?
A választ súgó hang mélyülten omlik, és szétárad Oswald ereiben.
- Igen.
- Nos?
A lihegés sóhajjá szelídül a fülében. A férfi minden bizonnyal próbálja összeszedni a gondolatait, és Oswald nem bánja, hogy várnia kell. A sürgetése incselkedés, a hallgatása őszinte. Percek peregnek, amikor az ismeretlen végre rálel a saját hangjára: Oswald alig érti ki az erőtlen, eldarált szavakat, amiket a férfi búcsúzóul motyog:
- What’s black and white and red all over?
És bontja a vonalat.

Oswald ujjai szorosan kulcsolódnak a telefonra.
Jéggé dermed.

10 megjegyzés:

Raistlin írta...

ÉN NEM BÍROM IDEGEKKEL HOGY EZ MILYEN BASZOTT ZSENIÁLIS ÉS MENNYIRE MEGTÖRTÉNT.

c u p p y. írta...

Én is téged.

littlemissprimadonna írta...

Ez kurvajó *-*

c u p p y. írta...

Köszönöm szépen!♥

sliver írta...

No, azért én is megírom ide, hogy milyen abszolút szexi és csodálatos is ez a fic, és Osssswald <3 és amúgy jó az új dizájnod, öröm olvasni a léleknek és a szemnek is. XD

c u p p y. írta...

Mauww, nagyon szépen köszönöm! Örülök, hogy tetszett!
A designváltást amúgy azóta tervezem hogy említetted a korábbi betűket, szóval neked köszönhető hogy azóta senkinek nem folyik ki a szeme. :D
Köszönöm ismételten.♥

Tinuviel írta...

Ne haragudj, nem tudom, mit csináltam eddig. Zseniális volt, és a felelmeiddel ellentétben végig nagyon ők, a félszemű barátunk titulusa pedig innentől kánon, kész. Nagyon imádtam, hogy kérdéssel zártad és azon a "sicc"-en is felvihogtam. :D

c u p p y. írta...

Jézusom semmi baj, örülök hogy itt vagy. ♥ Nagyon szépen köszönöm az olvasást és a kritikát is - szerencsétlen srácról azóta hiába derült ki hogy szívesen végez bérgyilkos-melót, számomra örökre Ozzie kicsi fuckboy-a marad.
Köszönöm szépen!

Raistlin írta...

ez itt még mindig.

c u p p y. írta...

És te még mindig.